A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 
- Éljen, megkezdődött a nagyvakációóóóóó! – kiabálta boldogan Bandi az utolsó tanítási napon. - Végre, végre utazhatunk nagymamához!
 
Boldog izgalommal készülődött az utazásra. Nagyon vágyott már újra látni nagyszüleit, meg a szomszédjukban lakó barátját, Pistit. Az utazásig szerencsére hamar elteltek a napok.
 
Nagymamánál minden változatlan volt. Persze, nem éppen minden, hiszen a húsvétkor született kiscsirkék jócskán megnőttek, a kis sárga pihegombolyagok már tekintélyes tollruhába öltöztek. Már kezdtek önállóan is élelmet keresni. Átbújtak az udvart a kerttől elválasztó kerítés lyukain; anyjuk oda már nem tudta követni őket. És ebből lett a baj! Nagymama észrevette, hogy egyre kevesebb csirke gyűl össze a délutáni etetésre. Hiába keresték őket, csak némi tollcsomót találtak itt-ott a kert bokrai között.
 
- Róka jár a kertben! – mondta nagymama. - Biztosan a kert feletti dombról látogat ide.
 
Bandi megtárgyalta az esetet a barátjával. Pisti már értett hozzá, hogyan kell megkeresni a róka odúját. Bandinak elmagyarázta, hogy az odúnak több kijárata is szokott lenni. Tavaly náluk is járt a róka; akkor figyelte meg, édesapja hogyan riasztja el a tyúkok ősi ellenségét.
 
- Nagymama, Pistivel elhatároztuk, hogy Bundás segítségével megfogjuk azt a csirketolvaj rókát! – jelentette be Bandi.
 
A két jó barát ásót, kapát, egy nagy zsákot és nagymama kiskutyáját, Bundást vitték magukkal a megtorló tevékenységre. Elég sok időbe került amíg domboldalon rátaláltak a rókalyukakra. Egy nyílást épen hagytak, a többit a szerszámok segítségével beomlasztották. A szabadon hagyott lyukhoz odaparancsolták Bundást, aki megérezve a rókaszagot, lelkesen morogva látott neki a lyuk kikaparásához. Ahogy tágult a nyílás, a kiskutya  egyre hevesebben morgott, kapart. Bandiék izgatottan lesték az eredményt; úgy gondolták, ha majd előjön a róka, ők hirtelen odatartják a lyukhoz a zsákot, a róka meg belesétál. Csakhogy nem így történt. Már kezdtek kifáradni: Bundás a kaparásba, Bandiék a figyelésbe, mikor egyszer csak kiugrott a róka és bátran nekirontott a kiskutyának, úgy hogy az hanyatt esett. Bundás úgy meglepődött a váratlan fordulattól, hogy csak nyikkant egyet, majd vinnyogva lábra hemperedett és a farkát behúzva nekiiramodott a lejtőnek. A róka meg utána. Mikor Bandiék magukhoz tértek a váratlan rókatámadás okozta meglepetésből, Bundás, Bundást-t kiabálva rohanni kezdtek a róka után, melyet most már nem akartak elfogni, hanem a kiskutyát szerették volna megmenteni tőle. A kutya egyenesen hazarohant, a róka majdnem hazáig üldözte. Csak amikor a kutya berohant az udvarra, változtatott futásának irányán, és eléggé ráérősen kocogott el a szomszédék kertje felé. Mire a gyerekek is hazaértek, Bundás reszketve kuksolt a kutyaházban. Megnyugodva, hogy a kutyának nem lett semmi baja, lelkendezve mesélték el nagymamának a nagy kalandot. Nagymama kacagott Bundás „hősies” viselkedésén, és szeretettel dorgálta meg:
 
- Mi van, Bundás, hát így kell rókát fogni? – A kutya lehajtotta a fejét, két mellső lábát a szeme elé tette.
 
- Jé - vették észre a gyerekek - , Bundás szégyelli magát! 
 
Attól kezdve, ha Bundás nem viselkedett rendesen, vadult, nem fogadott szót, Bandi megkérdezte:
 
- Mi van, Bundás? Menjünk rókát fogni?
 
Erre a kérdésre a kutya mindig lecsillapodott, lehajtotta a fejét, majd szemrehányóan felnézett kis gazdájára:
 
- Már megint kezded? De jó lenne, ha már elfelejtenéd!
 
Tóth Ildikó
 

 
Körte
Körte vagyok, nagyon finom,
s olyan csinos az alakom,
hogy ha rám száll darázs, lepke,
bámulnak csak epekedve
Ám én velük kedves vagyok,
altatom és ringatom őket
akár reggelig, s nem
árulom el nekik büszkeségem
legfőbb okát, mitől szívem
megremeg: szeretnek a gyerekek
 
Szilva
Szilváéknál sokan vannak,
minden ágon százan laknak:
ép és férges, fonnyadt, sápadt,
fényes húsú, hamvas, bágyadt,
és mind arról álmodik,
hogy rá vár a nagy karrier,
utolérhetetlen siker,
megmártózni boldogan cukorban
és fahéjban, s lenni miért élni
szép: gombócban a töltelék
 
Uborka
Ubor vagyok, néhol Ugor,
s itt a fiam: Ugorka.
Tegnap még egy indán lógtunk
előkelőn elnyúlva. Aki látott
azt hihette tövünkről, hogy Ubor-fa.
De mára már a boltban vagyunk,
otthonunk egy faláda,
holnapra meg kedved szerint
lesz belőlünk saláta
 
Rangos kukac
Ez az alma egy ház lenne,
rangos kukac lakik benne.
Olyan cifra a ruhája,
belebújhat hat almába.
A fiát is úgy neveli,
hogy a külcsín tessen neki,
s akármilyen álmos, fáradt,
ha lefekszik, mosson lábat.
 
Látogató
Kipi-kopi, kipi-kopi,
itthon van a kicsi Marci?
Hogyha itt van, szóljon hát,
hoztam neki szamócát!
Kipi-kopi, kipi-kopi,
itthon van a kicsi Peti?
Hogyha itt van, szóljon hát,
hoztam neki nyalókát!
Kipi-kopi, kipi-kopi,
itthon van a kicsi Zsuzsi?
Hogyha itt van, szóljon hát,
hoztam neki marcipánt!
Kipi-kopi, kipi-kopi,
van-e hát itthon valaki?
Nincsen senki? Jaj, de kár,
mind elmentek világgá…
Kipi-kopi, kipi-kopi,
mégis van itthon valaki!
Mind itt vagytok? Jaj, de jó!
Nekünk dalol a rigó!
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME