A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Violka a tanulóasztalánál ült, előtte egy nagy vonalas papír, kezében ceruza, de nem írt, csak nézett ki mereven az ablakon. Sokat ugyan nem láthatott, az asztalkája alacsony volt, a széke is, innen csakis az eget látta, mely jelenleg igazán nem volt valami szívet vidámító. Sötét fellegek gomolyogtak, elég gyorsan változtatták alakjukat, látszott, kinn erősen fúj a szél. Így szokott ez lenni november végén, december elején. Aztán a felhőből vagy eső esik,  vagy hullni kezd a hó.

 

 


-Milyen jó lenne, ha már hullna a hó! - sóhajtott fel vágyakozón Violka. Csakhogy a ”hó” szó eszébe juttatta, hogy neki most nem ábrándozni kell, hanem erősen gondolkozni, hogy nehéz feladatát a lehető legjobban tudja elvégezni. Amúgy nagyon kellemes, izgalmas volt ez a feladat. Violka egy listát írt. Sorra felírta azokat a dolgokat, amikre nagyon vágyott. Az eddig leírtak között szerepelt: sívakáció Söldenben vagy Sälenben, zenekazetta, korcsolyaruha, néhány könyvcím - még hiányzó darabok a most divatos állatkasorozatból. A listaírás azért ment nehezen, mert Violka alaposan át kellett gondolja kívánságait, rangsorolja azokat; ha később úgy találta, erre vagy arra nem is vágyik igazán, azt kihúzza. Azért volt annyira fontos, hogy mi kerül fel a listára, mert ezekből a kívánságokból csak egy fog teljesülni. Illetve kettő... esetleg három? Mert Violka az elkészült listát egy kedvesen kérő levél kíséretében három címzettnek szánja: A Mikulásnak, az Angyalnak és a Tomténak.


A Tomte szóra most biztosan felkapja a fejét sok kisgyerek. Ki azért, mert ismeri már, ki azért, mert soha sem hallott róla. Violka Svédországban él, és itt karácsonykor a svéd kisgyerekekhez nem az angyal jön, hanem a Tomte. Ez az öreg bácsi a Mikuláshoz hasonló, de nem december 5.-én, hanem karácsonyeste kopogtat be a gyerekes házakba. Ha ajtót nyitnak neki, vídáman ho-hó-zva köszönt be:
- Ho-ho-hó, vannak-e itt gyerekek? – és puttonyából ajándékokat osztogat.


Violka édesapja svéd, ő mesélte, hogy régebben Svédországban nem ismerték a Tomte nevét sem. Karácsony este a rokonok, szomszédok ajándékozták meg egymást úgy, hogy az ajándékozó nesztelenül az ajtóhoz lopakodott, letette az ajándékot, jó erősen bekopogtatott és aztán elszaladt. A háziak, ahogy meghallották a kopogást, az ajándékozó után eredtek, s ha elfogták, vidám birkózással becipelték a házba és megvendégelték. Ebből a szokásból ered a karácsonyi ajándék neve is: julklapp – karácsonykoppantás.


Violka mosolyogva emlékezett arra, hogy milyen szomorú is volt a tavaly ilyenkor. Míg óvodás volt, fel sem tűnt, csak a tavaly vette észre, hogy társainál már november végén, december elején ott áll a nappaliban a feldíszített karácsonyfa, alatta a sok becsomagolt ajándék. Megkérdezte, náluk miért nincs így?


-Hozzánk az angyal jön - mondta édesanyja mosolyogva, majd hozzátette:- és a Tomte.


Violka tudta ezt nagyon jól, csakhogy éppen akkor azt szerette volna, ha náluk is pontosan úgy lenne minden, mint az osztálytársainál.


Butaság volt ilyesmit kívánni- gondolta.- Mennyivel jobb nekünk így. Hozzánk eljön a Mikulás is december 5.-én; igaz, legtöbbször csak reggel vesszük észre, hogy itt járt, mikor megtaláljuk a cipőnkbe rejtett ajándékát. És az angyalvárás, az olyan jó, olyankor mindig együtt van a család, mindenki vidám. És olyan jó drukkolni, vajon az idén is sikerül az angyalnak észrevétlenül letenni a gyönyörű karácsonyfát és az ajándékokat? Érdekes, mindig azalatt jön, míg mi nézzük a Walt Disney filmet, a Kalle Ankát, - ennek édesanya mindig úgy mondja, Donald kacsa. Amint vége a filmnek csenget is, olyankor aztán mindenki egyszerre akar betódulni a nappaliba. És még az is jó - mélázott el még jobban Violka -, hogy csak nézhetjük az ajándékokat, találgathatunk, de még nem szabad odamenni. Édesanya megmagyarázta, tudjuk, hogy ebben az estében nem az ajándék a fontos, hanem az, hogy akkor van Jézuska születésnapja. Körülálljuk a fát és elénekeljük Neki a karácsonyi énekeket.


Violka úgy tudja, ő minden karácsonyi éneket ismer már. Most megpróbálta felidézni: ”Mennyből az angyal”, ”Pásztorok, pásztorok”, aztán az érdekes ”Kirje, kirje, kis kirjecske” - most már azt is tudja, a kirje a gyermek régi neve. A kedvencét félhangon el is dúdolta: ”Rossz a Jézus kis csizmája, nincsen ködmöne. Ázik-fázik, megveszi az Isten hidege. Hogyha volna kis csizmám, Jézuskának odadnám. Báránybőrös ködmönkémmel bétakargatnám. Akkor felém hajolna, talán meg is csókolna. Boldogabb e széles földön senki sem volna”.


Jaj, és alig jutottunk az éneklés végére, megjön a Tomte is. – emlékezett tovább Violka. Mindig megfeledkezünk arról, hogy jönni szokott, csak a kopogásakor jut eszünbe. Szegény Tomte olyan öreg, mégsem feledkezik meg rólunk egyik évben sem. Milyen kár, hogy Páppá soha nincsen jelen, mikor a Tomte megjön. Biztosan örvendene annak, hogy újra találkozhatnak, hiszen gyerekkora óta nem látta.


Violka újra átolvasta a listát, úgy érezte, sikerült minden igazán fontos kívánságát lejegyezni. Megírta még a levelet is. Mosolyogva összehajtogatta, majd ráírta: Az Angyalnak, Mikulásnak és a Tomténak. Gondolkodott egy kicsit, nem kellene külön-külön címezni, aztán eldöntötte, jó lesz ez így, az angyal biztosan van olyan okos, és kedves, hogy legalább a kívánságlistát odaadja a Mikulásnak és a Tomténak is. Hirtelen eszébe jutott még valami. Kibontotta a levelet és utolsó kívánságnak még odaírta:


”Kedves Angyal, kérlek, mondd meg a Tomténak, hogy az idén vigyázunk, hogy Páppá ne menjen el sehová, míg ő meg nem jön. És Te ne haragudj, hogy a tavaly buta voltam és azt akartam, nálunk pont úgy legyen, mint az osztálytársaimnál. Kérlek, maradjon minden úgy, ahogy eddig volt. Nagyon várlak”.


Violka újra összehajtogatta a levelet. Odament az ablakhoz, mert ez volt a postaláda, mindig ide rakta az angyalnak írott levelet. Kinézett és észrevette, valami megváltozott: a szél még fújt ugyan, de a gomolygó felhőkből hópelyhek szállingóztak. Violka nagyot sóhajtott:


-Nahát, az első kívánságom máris teljesült!
   

Tóth Ildikó

Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME