A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 


                                                                                                                   
Egyszer, réges-rég volt egy sziget, amelyről senki se tudott semmit. Egy nap eldöntötte két búvár, hogy a következő napon átúsznak a szigetre és megnézik, hogy mi van ott. Mikor felkeltek, látták, hogy a sziget eltűnt. Csodálkoztak rajta, hogy hova lett. A kukkerrel vizsgálták a tenger vizét minden irányban, arra gondoltak, hogy víz alá merült a sziget. Tudósokkal vették fel a kapcsolatot, és jelentették, hogy a sziget eltűnt. A tudósok se tudtak megoldást találni a rejtélyre. A tudósok arra bíztatták a búvárokat, hogy merüljenek le és nézzenek körül, ott van-e a sziget a víz alatt. Oda úsztak ahol azelőtt volt a sziget, de semmit se találtak.

Mikor a felszínre úsztak, észrevettek távolabb egy szigetet. Még sosem láttak szigetet azon a helyen.Lemerültek újra a víz alá és akkor vették észre, hogy ez a sziget a vizen lebeg. Arra gondoltak, hogy ez nem lehet más, csak az a sziget, amit ők akartak megnézni, csak arrébb került valahogy. Elgondolkoztak, hogy hogyan lehet, mert úszó szigetről még nem hallottak. Nagyon izgatottak lettek és odaúsztak. Mikor közel értek hozzá, látták, hogy a parton olyan bogarak mászkálnak, amelyekről azt hitték, hogy rég kihaltak a Földön. Csodálkoztak, és azon gondolkoztak, hogy miért éppen itt élnek ezek az ősi lények. Újra kapcsolatba léptek a tudósokkal és megtudták, hogy van olyan sziget, amely mindig arra változtatja a helyét, ahol olyan időjárás van, amilyen ezeknek az élőlényeknek kell.


Kimásztak a szigetre és látták, hogy más ősi állatok is előbújnak, nemcsak bogarak. De éppen akkor valami furcsa dolog történt. A sziget elkezdett lemerülni a vízszint alá, és mikor a szárazföldi lények a vízhez értek, uszonyuk nőtt. A búvárok csudálkoztak, de megértették, hogy ezek az ősi lények nem akarják, hogy az emberek felfedezzék őket. Lehetséges, hogy a sziget éppen azért sülyedt el, mert felfedezték őket. Ezután a búvárok megtartották ezt a titkot, és csak néha úsztak arra és messziről figyelték ezeket a csodálatos élőlényeket és a szigetet.

 

Csapó Dóra


Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy öregember. Egy kicsi házikóban lakott az erdő szélén. A ház mögött volt egy kicsi kis udvar. Ott állt egy öreg fa. Az öreg fán kis rügyek voltak. A ház eresze alatt állt egy locsoló kanna. Az öregember felvette, bevitte a házba és vizet töltött bele. Kiment, hogy meglocsolja a virágokat. Madárcsiripelést hallott és felnézett a fára. Ott látott egy kicsi madárfészket, benne kis tojások voltak. Az öregember újra lenézett a virágokra és boldogan mosolyogott. Aztán  elrakta a kannát és bement a házba.

Bálint Palmgren Oscar 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2025. március 10.
Kedves Híradó Olvasók! A tavaly márciusi Híradóban búcsúztam el Tóth Ildikótól – hihetetlenül gyorsan lepergett ez az egy év. Sajnos a mostani szám is több nekrológot rejt magában: az egyik Lázár Oszkárra, a Híradó egykori főszerkesztőjére, a másik pedig Dr.…
Tovább
David Lynch: A valóság peremvidékeinek Mestere

David Lynch: A valóság peremvidékeinek Mestere

Könyvespolc 2025. március 11.
Ég veled, Mester! – ezekkel a szavakkal búcsúztunk David Lynchtől, attól az alkotótól, aki nem csupán filmeket készített, hanem kapukat nyitott egy másik valóságba. Egy olyan művésztől, aki képeivel és hangjaival arra tanított, hogy a fény és a sötétség ugyanabból…
Tovább
A kő szeretete – 2. rész

A kő szeretete – 2. rész

Képzőművészet 2025. március 11.
Látogatás Tilajcsik Roland svédországi szobrászművész szabadtéri műtermében Az alábbiakban a kétrészes, Tilajcsik Roland szobrászművésszel 2024. április 8-án készült interjúsorozat második része olvasható. Az első rész a Híradó 2024. decemberi számának 22–25. oldalán, illetve a lap weboldalán érhető el. Kérdező: Csikós…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME