Nyuszimama és nyuszipapa arra ébredtek, hogy valami történt odakint: Puff... supp... s utána mintha valami bátortalan pittyegést hallottak volna.

-Lássuk csak, mi az? - makogta Nyuszimama halkan, nehogy felébressze mélyen alvó kicsinyeit.

Kiment az odú elé és körülnézett: nem látott semmi különöset, de amint beleszimatolt a levegőbe rájött, mi történt: már nem a télen megszokott csípős hideg szelet, hanem enyhe, langyos fuvallatot érzett.

- Nocsak, közeledik a tavasz- mondta nyuszipapának - a puffanás egy lepottyanó jégcsap, a suppanás pedig egy jó adag lecsúszó hó hangja volt. Azt, hogy ki pittyegett, nem láttam. Biztosan egy megriadt madár - döntötte el a kérdést Nyuszimama.

Híradó

2009. március 30.

Találatok: 3791

Bővebben: Nyuszi ül a fűben…

Hóna alatt seprűt szorít,
De hát sose sepreget,
Bizony, ésszel fel nem érem,
Ez az ember ki lehet.
Hóval, faggyal nem törődik,
Tűri némán, szótlanul,
De mikor a tavaszt érzi,
Mint a patak, könnye hull.

Kedves gyerekek,  ha kitaláltátok, kiről szól a versike, rajzoljátok le és küldjétek be a szerkesztőség címére 2009 január 15.-ig!

Tóth Ildikó

2008. december 02.

Találatok: 2982