Nosztalgia, avagy a múlt hatalma

Share

Az egyik legfontosabb lecke, amire az irodalom tanított, hogy ne ítéljek meg egy könyvet a borítójáról. Ezt a tanulságot próbálom nem csak szó szerint követni, hanem az élet más területein is észben tartani. A tavasz folyamán, miközben egy filmet néztem a moziban, rájöttem, hogy annak ellenére, hogy igyekszem mindenkinek és mindennek egyenlőesélyt adni, mégis az irodalomhoz való szeretetem egy csomó elfogultsághoz vezet. A szóban forgó filmet csak azért választottam, mert egy könyvön alapult, de a könyv nem volt ismerős számomra, és a témája sem volt olyan, amit gyakran szoktam olvasni. A könyvek nagy hatással vannak arra, hogy milyen filmeket választok, de vajon volt-e rá alkalom hogy egy film befolyásolta azt, hogy mit olvassak?


Az egyik kedvenc filmem, ami különlegesen nagy hatással volt rám, Woody Allen által rendezett Éjfélkor Párizsban című filmje. Woody Allen filmjei általában tetszeni szoktak, gyakran a filozofikus témájuk miatt. Ez a bizonyos film pont a címe miatt fogta meg a figyelmemet, hiszen Párizs az egyik kedvenc városom. A film főszereplője Gil, egy amerikai író, aki jegyesével Párizsba utazik. Gil szeret Párizs utcáin sétálni, és egy éjszakai bolyongás során egy elhagyatott utcai sarkon egy autóra talál, amelyről kiderül, hogy nem más, mint egy időmasina. Az időutazó masina 1920-ba szállítja vissza Gilt, ez Gil kedvenc korszaka. 

1920-ban az irodalmi színpad krémje között találja magát főhősünk, és olyan személyekkel kerül egy társaságba, mint Ernest Hemingway, F. Scott Fitzgerald, Gertrude Stein, Pablo Picasso és Salvador Dali. Ebben a korban Gil rátalál mindenre, ami után vágyik, és így egy kettős életet kezd élni. A nappalokat a jegyesével tölti a valóságban, ahol rájövünk, hogy Gil valójában boldogtalan, éjjel meg az általa „aranykornak” tekintett 1920-ban, ahol filozófiai beszélgetésbe vegyül kedvenc példaképeivel. 1920-ban megismerkedik egy titokzatos lánnyal, Adrianával, aki egyre inkább arra készteti, hogy megkérdőjelezze a jelent. Adriana szintén egy nosztalgikus lélek, és elcsalja Gilt a saját aranykorába, 1890-be. Gil ráébred, hogy a nosztalgia nem más, mint elvágyás a mindennapokból. A megszokott valóság szürkévé válik, ha hagyjuk és elfelejtjük értékelni a sok szépet, miközben csak a problémákra összpontosítunk. Gil végül úgy dönt, hogy a jelenben marad, és ott próbálja megteremteni az aranykort azáltal, hogy újra élni kezd, és nem csak passzívan sodródik az élet hullámaival.


 

A film témája egyből az egyik kedvenc regényemre emlékeztetett. F Scott Fitzgerald A nagy Gatsby címűregénye pont Gil aranykorszakában játszódik, csak a helyszín változik, Párizs utcái helyett az Egyesült Amerika Államokban találjuk magunkat egy kitalált városban. Gatsby, aki eredetileg egy szegény családból származik, szerelmes a gazdag és elkényeztetett Daisy Buchananba. Gatsby mindent megtesz, hogy elérje az amerikai álmot, és megszerezze Daisy kezét, majd kétes üzleteken keresztül milliomos lesz. A regény eseményei 1922-ben zajlanak le, a Jazz korában. Amerika az 1920-as években nagy gazdasági fellendülésben volt, az újgazdagok pedig pazarló, hedonista életmódot éltek. Gatsby hatalmas és elkápráztató bulikkal próbálja megragadni a most már férjhez ment Daisy figyelmét. A regény Nick Carraway szemszögéből van elmesélve, aki Gatsby szomszédja és Daisy unokatestvére. Gatsby az újonnan felhalmozott vagyonával újra akarja éleszteni a múltat, vissza akar térni abba az időbe, amikor szerelmes lett Daisybe, de ahol a vagyon és pénz nem jelent problémát többé. Daisy végül találkozik Gatsbyvel és titokban együtt töltik a nyarat. Gatsby meg van győződve, hogy ezúttal semmi nem kerülhet útjukba, Daisy el fogja hagyni a férjét, és végül együtt lesznek. Egy szerencsétlen baleset egy meleg nyári délután viszont véget vet mindennek. Egy egész napos ivászat és bulizás egy halálos balesetben végződik, amit igazából Daisy okozott, de amiért Gatsby magára vállalja a felelősséget. Daisy féltékeny férje pedig gondoskodik róla, hogy az áldozat férje Gatsbyn álljon bosszút.

A regény a 20-as évek hedonista világát kelti életre, mely a nagy bulikról és az alkoholfogyasztásról szól. Az elsővilágháború rémsége és a szesztilalom kora már a múlté, a fiatal újgazdag osztály szórakozni és élni akar. Gatsby története jó példa arra, hogy ez a fajta élet milyen következményekkel járhat. Amikor az emberi viszonyokat a pénz határozza meg, de ritkák az igazi személyes kapcsolatok, mi is a lényege az életnek? Gatsby a pénzt választotta a boldogsághoz vezetőúthoz, de rájött, hogy pénzen nem tudja megvenni azt, ami igazán fontos, se újraéleszteni azt, ami már a múlté.

Hogy miért tetszett ez a regény? Mert elgondolkoztatott, hogy mi is az, ami tényleg fontos az életben.  Ha pedig valaki jobban szereti a filmet, mint a könyvet annak ajánlani tudom a legújabb filmváltozatot, amelyben Leonardo DiCaprio egy felejthetetlen Gatsbyt alakít.

Balla Zsuzsa