A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A varázsló

A párommal úgy döntöttünk, hogy a karácsonyt a világ másik felén ünnepeljük meg. Pontosan huszonkét órát utaztunk Baliba. A keleti partra mentünk, hiszen ott találhatók a sziget legjobb merülési pontjai. Minden tökéletes, egzotikus hely, harminc fok meleg, a búvárkomplexum csillagos tízes, a szegénység és a tyúkok kellős közepén egy márványba burkolt palota, kókuszpálmafák a tengerparton, ahol néha a delfinek uszonyai zavarják meg a tengerre vetett tekinteted végtelenségét. Az első két nap eufóriája, merülés, napozás, keleti masszírozás, minden az, amit szemem, szám megkíván.


Itt jön a váratlan fordulat, második estére a jobb lábfejem megdagad, vörös és fáj, és akkora mind egy focilabda. Egy dolog tiszta, a nagy kérdés, hogy a két hét után haza tudok-e menni a saját lábamon, vagy az SOS szolgálatát kell igénybe vennem. Szomorú voltam. Egyedül csak Ildikó melegsége volt mellettem. Ágyból nézni az óceán lüktető erejét, hullámait. Egy búvárnak ez olyan, mint a Brutus kése a hátadban.

A majdnem egyenlítőn fekvő falucska dzsungelében a hír robban, a „nagy fehér” búvár beteg.

Vezető búvármesterem aggódik, nemcsak pénzéért, hanem a helyzet lehetetlenségéért.

A kegyetlenül bicegő Attilához a helyiek vezetője odajön, és megkérdezi, hogy bízok-e benne?

Megkérdem, hogy érti ezt?

A kérdés visszajön, bízok-e benne?

Fájdalmamban, kiszolgáltatottságom miatt, vagy a jó Isten tudja miért, igennel válaszolok.

Erre azt mondja, hogy a „varázslóval” kell találkozzak (csak én hívom őt varázslónak!). Megint igennel válaszolok. A varázslót belopják a személyzeti bejáraton, hiszen kultúr fehér ember - főként ha az svéd - házában mindenféle varázsló ne járjon!

Vad kinézetű, ázsiai erős fekete csapzott haja van. Csak tamilul beszél. Egymás szemébe nézünk. A szeme olyan, mint a Dzsungel könyvében, Ká kígyó szeme, változtatja a színét, néha a pupilláját sem látom. Megint igennel válaszolok.

Érzéstelenítő meg minden nélkül elkezdi a lábam masszírozni. Csodák csodája másnap reggelre lábra állok, habár nem sokáig, délutánra megint bedagad a lábam.

Üzenek, hogy jöjjön a varázsló megint, ekkor már ösztönösen bíztam benne. Megérkezik. Ildi nincs itthon. Csóválja a fejét. Fordítom nincs, csak az ujjaival hármat mutat. Kiderül, közli velem, hogy a tegnap egy helyen volt bedagadva, ma három helyen. Szememmel, kezemmel kérdem, mi legyen? „Ká” szemeivel inti, legyek nyugodt. Nekifog a nagy varázslásnak. Nem vagyok nő, de talán egy szülést éltem át?! Minden egyes izomköteg izmait egy fadarabbal helyre nyomja. A fájdalom határtalan, valószínűleg csak szégyenérzetem miatt nem sírok. Az, hogy megizzadtam, a legkevesebb, csak annyira emlékszem, hogy megkérdeztem holnap jön-e? A fejét rázza, mutatja, hogy hatkor visszajön. Így is lesz. Hatkor ott van a prezídium, Ildikó, a búvárvezető, a varázsló, na meg én. Az öklöm görcsbe szorul, jönnek a fájdalmak megint. Erre közli a tolmácson keresztül, hogy álljak fel. Mondom, hogy nem tudok, még a fürdőig sem bírtam elmenni. Ragaszkodik, álljak fel! Négy óra után lábra állok, semmi fájdalom! Másnaptól megint merülés. A varázsló, akiről kiderült, hogy hindu szerzetes, elégedetlen volt szaktudásával, mivel ez neki két napjába került. Ezen mosolyogni? Elgondolkodtató!!!

Egy napig fekvő beteg voltam. Az óceán kéksége mellett meditálni kezdtem, mert csak ez volt adva.

Beláttam, hogy mennyire dogmatikusak tudunk lenni, csak az egy és mi igazságunk világából nem akarunk kilépni. Mennyi mindenről nem tudunk, és sajnos sokszor nem is akarunk tudni.

Felmerült bennem a közösségi életünk, volt időm bármilyen témára ...

Arra jutottam, hogy néha tükörképe rohanó életünknek. Talán többször kellene felnézni, körbe nézni, hogy jó felé haladunk-e? Válaszaim nincsenek, de azt hiszem, hogy ez minden vezetőre néha ráférne. Újra jelöltetem magam a Kőrösi vezetőségébe, habár nyugodtam kijelentem, nem vagyok biztos, én kell-e, hogy ott legyek tíz év után. Ha maradok is, remélem, megmarad az a nyitottság bennem, hogy a közösségünk érdekeit képviseljem. Legalábbis remélem!

Quo vadis Attila? Quo vadis Kőrösi?

 

Csata Attila, Göteborg

„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

Portré 2018. november 04.
Szalai Erzsébet férjével, Gézával és kislányukkal, Évával, kalandos út végén, több ausztriai és svédországi megálló érintésével, 1957 októberében érkezett meg Göteborgba. A házaspár kezdettől fogva tevékeny részt vállalt a helyi Göteborgi Magyar Egyesület létrejöttében. Szalai Géza ráadásul a SMOSZ 1974.…
Readmore
A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

Képzőművészet 2018. november 04.
Göteborgs Konstmuseum (Göteborgi Szépművészeti Múzeum) 2018. június 13-tól november 11-ig „Kemény spanyol modernizmus, szigorú konkrétság, kifejező Cobra festmény és Lucio Fontana vágott vásznai. A tudományos kutatás alapú kiállításon Az egyetemes képi nyelvet boncolgatják. A háború utáni időszak absztrakt művészetét a…
Readmore

Egyesületek

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Szeptember 22-én, szombaton tartotta hagyományos, őszi közgyűlését a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. Az összességében kétnapos találkozón mintegy ötvenen…
Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Szívet melengető koncertélményben részesített bennünket a Szentegyházi Fili gyermekkórus. A svédországi magyarok hatalmas összefogásának köszönhetően 140 gyermeket és…
Fili koncert Göteborgban

Fili koncert Göteborgban

A híres szentegyházi Fili Gyermekfilharmónia látogatott Svédországba és négy koncertet tartott Stockholmban, Uppsalában, Göteborgban és Ljungbyben. A Fili…
SOMIT-családi hétvége Hällebergában

SOMIT-családi hétvége Hällebergában

Ismét élettel és magyar szóval telt meg Hälleberga. Szeptember második hétvégéjén rendezte meg a SOMIT éves családi hétvégéjét,…
A malmői Hungaroclub hírei

A malmői Hungaroclub hírei

Májusban teltházas busz kirándulást szerveztünk Ullaredbe, majd június elején grillpartival zártuk az első félévet. Az őszi aktivitásunkat szeptember…
A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub őszi időszaka sok programot tartogat a Malmö és környékén élő magyarok számára. Ősztől a gyerekfoglalkozások…
Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

A Magyarország Kormánya által kiírt pályázat sikerességelehetővé tette a Magyar Ház udvarának és parkolójának felújítását. A felújítási munkálatok…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan elő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME