A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Antal József: „A magyarságot nemcsak a külső környezetünkben kell ápolni, hanem a magunkét is folyamatosan fejleszteni kell”

Bemutatkoznak a 2018-2019-es Kőrösi Csoma Sándor Program svédországi ösztöndíjasai

Szeptembertől újra köreinkben tudhatjuk a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas program keretében érkezett fiatalokat, és társaságukat, valamint szakmai segítségüket élvezhetjük Svédország különböző tájain. Az előző évek sikerein felbuzdulva, idén nem kevesebb, mint hat magyarországi ösztöndíjast fogadtunk. Dobos Tamás neve ismerősen hangozhat, ő idén másodjára tért vissza Göteborgba, mellette pedig Antal József segíti a göteborgi egyesületek munkait. Stockholmban és környékén Bodó Emese látja el ösztöndíjas feladatait, Kalmár Eszter a jönköpingi és a boråsi egyesületekben dolgozik, Bálint Réka Halmstadban, valamint Sebestyén Marianna Malmőben tevékenykedik. Mint már az előző évekből megszokhattuk, egymást kérdezve mutatkoznak be a Híradó olvasóinak.

Antal József: „A magyarságot nemcsak a külső környezetünkben kell ápolni, hanem a magunkét is folyamatosan fejleszteni kell

Kérlek, mutatkozz be néhány szóban!

Antal Józsefnek hívnak, egy Ózdhoz tartozó kis faluban, Urajon nőttem fel, aztán felkerültem a fővárosba, ahol az ELTE-BTK magyar nyelv és irodalom–összehasonlító irodalomtudomány szakán folytattam a tanulmányaimat. Ózd fontos alapvetéseket rakott le az életemben: a dombos-hegyes táj, a természet szeretetét, a szlovák–magyar határ közelsége egyfajta elszakítottság érzetet a tőlünk pár kilométerre élő, külhonba szakadt magyaroktól – ekkor ez még abban mutatta meg legjobban magát, hogy a falu országhatárhoz közeli részeire nem szabadott menni biciklivel…

Alföldi származású, tanyán nevelkedett anyai nagymamám történeteiből állandóan sugárzott és sugárzik a szülőföldhöz való végtelen kötődés – tulajdonképpen ezeken az életmeséken nőttem föl. Ez a természetes mesélőkedv is hozzájárult ahhoz, hogy gyermekkoromtól kezdve közel áll hozzám az anyanyelv, a magyar irodalom szeretete, ezért döntöttem a magyar nyelv és irodalom szak elvégzése mellett.

Beszélgetésünk során említetted, hogy nem a Kőrösi Csoma Sándor Programmal élsz először huzamosabb ideig külföldön. Merre jártál, hogy tudod hasznosítani a Programban az ott szerzett tapasztalatokat?

2008-ban Erasmus ösztöndíjjal töltöttem 5 hónapot Firenzében, aztán 2014 és 2015 között 9 hónapot Észak-Olaszországban Erasmus-szal. Amellett, hogy megtapasztalhattam, hogy milyen magyarként egy idegen országban élni, kipróbálhattam magam nemzetközi környezetben is. A program szempontjából legfontosabb tapasztalat, hogy mindkét időszak során kapcsolatban álltam diaszpórában élő magyarokkal, kétnyelvű magyar-olaszokkal – ezzel segítettem őket magyarságtudatuk őrzésében, közben persze nekem is jólesett az anyanyelvem használata idegen nyelvi környezetben. Göteborgi teendőimmel ez abszolút egybecseng, most teljesen arra koncentrálhatok, hogy a helyi magyar közösségek identitástudatát erősítő programokat, foglalkozásokat, előadásokat szervezzek.

Miért találtad érdekesnek, hogy jelentkezz a Kőrösi Csoma Sándor Ösztöndíjprogramra?

A fenti bemutatkozó szavaimból kiolvasható, hogy milyen fontos számomra a magyar nyelv ügye. Évekig dolgoztam szerkesztőként egy budapesti székhelyű könyvkiadónál, rendszeresen publikálom különböző műfajú írásaimat, az utóbbi években pedig általános iskolai magyartanárként az anyanyelvhasználat helyes, értő, játékos formában történő elsajátíttatásán dolgoztam. Amikor értesültem az Ösztöndíjprogram felhívásáról, úgy éreztem, nekem találták ki ezt a lehetőséget, itt az idő, hogy az évek során szerzett tudást és tapasztalatot egy ilyen nemes ügy szolgálatába állíthassam. Korábbi évek programbeszámolóiban olvastam arról, milyen nagy hatást gyakorolt a diaszpóra magyarsága között eltöltött idő az ösztöndíjas magyarságtudatára. Bevallom, ez a kíváncsiság is motivált a jelentkezéskor, mert azt vallom, hogy a magyarságot nemcsak a külső környezetünkben kell ápolni, hanem a magunkét is folyamatosan „fejleszteni” kell.

Hadd mondjak el egy friss élményt. Alapvetően a Tavaszi Szél Egyesületnél és a Boråsi Magyar Egyesületnél tartok hétvégi gyerekfoglalkozásokat. A Tavaszi Szél szeptember 15-i, mölnlyckei táborának végére már csak néhány gyerek maradt. Egy kislánnyal elemeztük az asztalon maradt őszi csendéletet – közte színes levelek, gombák, toboz. A kislány még alig beszél, egyszer csak ismételgetni kezdte utánam: to-boz. Talán a nap legszebb perce volt. Hálás vagyok azoknak a Svédországban élő magyar szülőknek, akik fontosnak tartják, hogy gyermekeik idegen nyelvi környezetben is halljanak magyar szót nemcsak otthon, hanem a magyar nyelvű gyerekfoglalkozásokon is. Hiszen ez a diaszpórában élő magyarság fennmaradásának záloga.

Miért Svédországot jelölted meg az egyik lehetséges állomáshelyedként?

Egy véletlen találkozás alkalmával ismerkedtem meg a tavalyi göteborgi ösztöndíjassal, Zsuppán Klaudiával. Az ő lelkesedése, beszámolói a svédországi magyar közösségről tereltek ebbe az irányba, s nem mellékesen úgy éreztem, hogy örömmel és hatékonyan tudnék kapcsolódni ahhoz a munkához, amit elkezdett.

Mit vársz a következő közel 9 hónaptól? Mivel lennél elégedett szakmailag és emberileg egyaránt?

Nagyon szeretném, ha a gyerekfoglalkozások mellett sikerülne igazán megszólítani a kamasz-fiatal felnőtt generációt is, hogy az épp (újra)formálódó énjükben legalább ugyanúgy helyet kaphasson a magyarság, mint gyermekkorukban. Dobos Tamás ösztöndíjas társammal sokat beszélünk arról, hogyan lehetne megfogni ezt a korosztályt – közös sportmeccsek, pizzázás, a természethez kötődő geocaching játék, hogy néhányat felvillantsak a tarsolyunkból. Az lenne igazán megnyugtató, ha ez a generáció is a magyar közösség aktív részesévé válna.

Néhány nappal ezelőtt volt a SMOSZ közgyűlés, amit az ösztöndíjasokra nézve is nagyon fontos eseménynek tartok, hiszen kiküldetésünk elején megismerkedhettünk a svédországi magyar egyesületek vezetőivel, képviselőivel. Körvonalazódott például egy Kosztolányi-est, aminek segítségével egy újabb réteghez érhetek el. Tulajdonképpen akkor lennék a legelégedettebb, ha ez alatt a 9 hónap alatt minél több Svédországban élő magyart sikerülne megszólítani, a közösségbe vonzani s megtartani.

Kérdező: Dobos Tamás

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME