Zágoni Szabó Julianna nyugdíjas tornatanár, Románia egykori vívóbajnoka férjével, az aradi származású agrármérnökkel, Valaszkai Józseffel szülőföldjétől nagyon távol, itt, Svédországban él. Házuk körül a szokott fűszőnyeg egyhangúságát csodálatos virágoskert, és kis, nagyon rendben tartott zöldségeskert vidámítja. Van ott minden: petrezselyem, zöldbab, sóska, spenót, hónapos és jégretek, ropogós zöldhagyma, karalábé, saláta, zeller, sőt paradicsom is, az a bizonyos hatalmasra növő csodálatos ízű „hóstáti” paradicsom, igaz, azt, hogy beérik-e a szárán, a svéd nyár szeszélye határozza meg. Julianna génjeiben hordozza a föld megmunkálásának szeretetét, hozzáértését gyerekként tanulta el szüleitől, környezetétől. A kolozsvári Hóstát szülöttje, családja annak idején szenvedő tanúja és alanya volt a Ceausescu-kori nagy városrendezési mániának, mely Kolozsvár legkompaktabb magyar közössége ellen irányult. Fájdalmas a téma, ez irányba nehezen indul beszélgetésünk. Úgy érzi, nincs értelme felidézni a múltnak ezt a részét, nem hisz abban, hogy érdekelne-e valakit szülővárosának, Kolozsvár egyik városnegyedének sorsa. Boldog lennék, ha valaha sikerülne meggyőznöm Őt arról, hogy mindenkinek kötelessége átadni emlékeit az új nemzedéknek, éppen azért, hogy ne menjen feledésbe például az, hogy Erdélyben, Kolozsvár városának volt egyszer egy szorgos, becsületes földművelő rétege, a hóstátiak… Ez a beszámoló még várat magára. Jelen beszélgetésünk apropóját Julianna idei születésnapja adja. A hihetetlenül mozgékony, dolgos, végtelenül pedáns, friss Julianna február 10- én töltötte a 80. évét.

Julianna, kérlek, meséld el, honnan jöttél, és mióta élsz Svédországban? 

Erdélyből, Kolozsvárról jöttünk, 1987-ben. Sem férjem, sem én nem voltunk már fiatalok, éppen elértük a Romániában akkor érvényes nyugdíjazási korhatárt. Nehéz volt új életet kezdeni ebben a korban, minden anyagi háttér nélkül elindulni a számunkra ismeretlen környezetben. Szerencsére kisvárosban telepedhettünk le, ahol valamivel könnyebben ment a beilleszkedés.

Tóth Ildikó

2012. március 18.

Találatok: 3367

Bővebben: Üstökös a romániai vívósport egén

Csata Attila

- Kedves Attila, az utóbbi időben sokszor találkozhattak neveddel a Híradó olvasói. Tehették ezt a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési kör beszámolóinak kapcsán, vagy a Göteborgi Magyar Napokról szóló tudósításokban, hiszen elnöke vagy a SMOSZ nagyon színvonalasan működő, nemrég 20. születésnapját ünneplő göteborgi egyesületének, és aktív szervezője, lebonyolítója az immár hét ”kiadást” megért hu.se.t-nek. Kérlek, engedd meg, hogy a virtuális kamerával most egy kicsit beközelíthessünk téged. Azt mondják rólad a jó nyelvek, hogy megbecsült szakember vagy, és sok ötletedet, újításodat szabadalmazták. Mondd el nekünk, hogy hol és mit tanultál; mi az, amit magaddal hoztál, és amit aztán arra ráépítettél?

- Pontosítással kezdeném: nemzetközileg egy találmányomat szabadalmazták. Büszkén mondhatom el: ha egy Volvo márkájú teherautót vagy buszt láttok, és sebességváltáskor nem hallszik egy zavaró kerregés, abban a kamionban –képletesen - magyar vér is folyik! Egy kollégámmal fejlesztettük ki a sebváltóban azt a mechanikai erőátvitelt, ami a világon először ipari méretekben is lehetővé tette az automata sebességváltó alkalmazását nehéz gépjárművekben is. Mérnöki karrierem tényleges eddigi csúcspontja, hogy Alfred Nobel országában, a svéd Szabadalmi Intézmény C2/520 229-es számú szabadalmával bekerültem a feltalálók sorába.

Sántha Judit

2011. december 09.

Találatok: 2756

Bővebben: „Magyarságomat mindig megtartom és vállalom” - Beszélgetés Csata Attilával