A Húsvétot azért ünnepeljük, mert Jézus feltámadt. Ekkor a fiúk verset mondanak és meglocsolják a lányokat. Húsvét vasárnap istentiszteleten veszünk részt. Pali bácsi, a Tiszteletes bácsink szép prédikációja után mi, gyerekek verseket mondtunk, és énekeltünk. A kistestvéreim húsvéti áldáskívánást mondtak, én egy gyimesközéploki imádságot tanultam meg, Peti pedig Wass Albert: Ünnepvárás című versét szavalta el. Jó volt, hogy a felnőttek mellett állhattunk az Úrvacsora osztásakor és mi is kaptunk egy kis darabka kenyeret, ami Krisztust jelképezi.
Húsvét hétfőn a Lóca együttes vendégeskedett nálunk Kecskemétről. Ők igazán jó hangulatot teremtettek a moldvai csángó népzene által. Még táncház is volt! Táncoltunk is, körben, és párosával.
Herczegh Peti:
Húsvétkor volt locsolkodás is. Nem vízzel ugyan, mint régen, hanem locsoló kölnivel, ami még Magyarországról való. Verset mondtunk, aztán meglocsoltunk minden lányt, és még az anyukákat is. A piros tojás sem maradt el. Enikő néni, a Pali bácsi felesége hagymahéjjal festett szép tojásokat hozott a locsolásért cserébe.
Herczegh Emília:
Azért telt jól a húsvétom, mert meglocsoltak a fiúk! Még mindig parfümillatú a hajam! A svéd barátaimnak is elmagyaráztam, mit jelent a locsolkodás, mert ez Svédországban nem szokás. Ahány tojást festettem, azokat mind szétosztogattam a locsolkodó fiúk között. Nekem ez volt a legnagyobb húsvéti élményem! Szép magyar húsvétunk volt!
Azt hiszem, a csodákkal valahogy úgy vagyunk, hogy ha most, gyerekkorunkban érjük meg őket, nem is igazán tekintjük csodának. Csak elfogadjuk. Azt hisszük, úgy van az rendjén. Hiszen egy gyerek annyi új dologgal találkozik nap, mint nap! Neki minden csoda. Az is, ami egy felnőttnek nem az. Apuék például a nagy rohanásban észre sem veszik, ha valami különös dolog történik körülöttünk. Csak a nagymamám. Ő észreveszi ám a különösségeket, és ezekre olyan ámulattal figyelmeztet minket is, hogy öröm ráfigyelni. Vele igazán izgalmas csodákra vadászni. A tavalyi év első csodájával a tavaszi szünidőben találkoztunk.
Azt hiszem, minden gyereknek van egy kedvenc játszótere. Nagymama lakása körül legalább három helyen van lehetőségünk a játszásra, de mi azt a kicsit távolabb lévő játszóteret, az erdőhöz közelit szeretjük a legjobban. Az eléggé nagy területen fekszik, tulajdonképpen egy erdőirtáson alakították ki a mászókával, több tornyos csúszda-várral, homokozóval, különböző méretű hintákkal felszerelt teret. Néhány hatalmasra nőtt bükkfát meghagytak, azok árnyékában a meleg napokon is jól lehet játszani. Ezek a fák a mi irányjelzőink. Már távolból feltűnnek, és míg lassan odabaktatunk, hamar eltelik az idő, mert nagymama közben mesél, vagy magyaráz nekünk. Egyik alkalommal már messziről észrevettük, hogy az egyik fa ágai közé fészket készülnek rakni valami madarak. Mikor közelebb értünk, hosszú farktollukról felismertük, hogy fészekrakásra alkalmas ágak között egy szarkapár készül megtelepedni.
Kedves Híradó Olvasók! Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.