Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhász. Ez a juhász nem akármilyen juhász lehetett, mert az emberek rábízták az ország legféltettebb juhocskájának, az aranyszőrű báránynak az őrzését. Vigyázott is a juhász a báránykára, mint a szeme fényére. Selyem fűvel etette, harmattal itatta. Féltette, vigyázta, még a szellőtől is óvta. Attól ugyan megóvta, de az ország legmélyebb barlangjában lakó hetvenhét fejű sárkánytól nem tudta megvédeni! Bizony elragadta a gonosz a szegény aranyszőrű báránykát! Sírt a bárányka után az egész ország, keseregtek ám nagyon, ugyan hogyan tudnák visszaszerezni az elrabolt ártatlant? Szégyellte magát a juhász, el is bujdosott volna, ha teheti, de inkább elhatározta, ha törik, ha szakad, ő bizony elindul és megkeresi a bárányrablót, s ha lehet, beszél azzal a hetvenhét rusnya fejével. Ment, ment mendegélt, mígnem egy útkereszteződéshez nem ért. Szokatlan kereszteződés volt ez, hármas út állt a juhász előtt.
- Melyiket válasszam, melyiken induljak? – tanakodott magában. Amint ott téblábolt, gondolkodott, hogyan is határozzon, egyszer csak favágás hangját hozta felé a szél.
- Ez csak egy helybéli favágó lehet, - gondolta. - Hátha útba tud igazítani, merre is keressem azt a sárkányos barlangot?
- Bazsó
- Találatok: 2337
