Csikós Tibor festőművész emlékirata

Leárazott könyveket vásároltam a közelmúltban egy svédországi bolhapiacon. Potom összegért jutottam vagy két tucat nagyméretű képzőművészeti albumhoz, festőművészek szép monográfiáihoz gazdag képanyaggal, svéd, angol és olasz nyelven. Közöttük véletlenül egy olyan könyvhöz is, melyet tizenéves koromban nem sikerült megszereznem. Akkor megelégedtem azzal, hogy a barátom megvette, nézegettük, és én kölcsön kérhettem tőle. Pedig valamikor együtt kezdtünk el képzőművészeti könyveket gyűjteni, úgy hetedikes -nyolcadikos korunkban.

Zentán jártunk egy kiállítás megnyitóján. Ha emlékezetem nem csal, a vajdasági Magyar Szó napilapban, Ács József festőművész által vezetett KLI, vagyis Képzőművészeti Levelező Iskola kiállításán. Itt találkoztunk először neves környékbeli festőművészekkel. Egyikük olyan tisztán, közérthetően fogalmazott, hogy barátom eldöntötte: mindenáron meg kell ismerkednünk vele! A vita végén odamentünk Benes József grafikusművészhez, és bemutatkoztunk. Nyitottan fogadott, de éreztem, hogy, igazából a vitában kifejtett álláspontja érdekelte. Számunkra hatalmas élményt jelentett, hogy ismeretségbe kerültünk egy élő művésszel, eggyel a nagyok közül. Mivel a kiállítás a zentai Fórum könyvesboltban volt, (lehet, hogy mellette volt egy kiállító teremben), távozásunkkor művészeti könyveket vásároltunk. Mindketten egy-egy kismonográfiát néztünk ki a kirakatból. Én Ámos Imre magyarországi festőművészét, a barátom talán Franz Marc-ét. Elégedetten távoztunk a boltból, és felszálltunk a Magyarkanizsa felé tartó autóbuszra.

Híradó

2017. április 11.

Találatok: 2191

Bővebben: Ifjúkorom könyveiről

Beszéljünk a kezdetekről. Hogyan kerültél Svédországba, és hogy élted meg a változást?

Kedvesemmel jöttem ki 2003-ban, azt hiszem.Neki vissza kellett jönnie a munkája végett, én meg kijöttem utána egy fél év múlva. Egyébként nem Skandináviába vágyakoztam, hanem Franciaországba akartam menni, sok más művészhez hasonlóan. Csábított a bohém élet, Párizs, ami valamikor az európai képzőművészet központja volt. Jobb helyre kerültem, gondoltam. Régen tanultam kicsit franciául, de már elfelejtettem.

Nehéz elmondani, hogyan éltem meg a változást. Több itt a lehetőség az egyéni kibontakozásra, akár a nyilvános tereken belül, mint otthon. Jóval nagyobb a szabadság, nem is lehet összehasonlítani a kettőt. Olyan, mint a pokol és mennyország, nem is lehet összemérni. Kinek van kedve emlékműveket gyártani a közterekre? Például Szt. István szobor a legelterjedtebb, valaki összeszámolta, tízezer biztos van, futószalagon készítik. Kinek van kedve még egy Szt. István szobor változathoz? Hiányzik a szabadság a köztereken belül, nagyon kötött. Senki sem kíváncsi a képzőművész egyéniségének a kifejeződésére. A köztereket illetően nálunk a művész csak egy politikai eszköz, Svédországban viszont egy szabad, alkotó ember. Nálunk a köztereket a politikai pártok birtokolják. Gondolom, ez Svédországban is így volt száz évvel ezelőtt.

Legutóbb 2011-ben olvashattunk rólad a Híradó hasábjain, a göteborgi Nils Åberg Galériában kiállított műveid kapcsán. Úgy tudom, mostanában is éppen egy kiállításra készülsz Stockholmban. Mesélnél nekünk az eltelt öt év művészeti történéseiről?

Csináltam egy köztéri szobrot Stockholmban, és jelenleg is dolgozom egy másikon, ugyanabban a részben, egy újonnan épült városnegyedben, (Norra Djurgårdstaden). Volt néhány kiállításom Göteborgan és Stockholmban. Részt vettem az Antik Mässan-on két évvel ezelőtt, az idén pedig a Grand Antikon Lidingőben, ami Stockholm része, a Carl Miles Gård-on.

Csikós Tibor

2017. január 15.

Találatok: 2239

Bővebben: Interjú Tilajcsik Roland szobrászművésszel