Képzőművészet

iHuset 2017 – New Generation képzőművészeti kiállítás

A göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Egyesület szervezésében láthattuk az Új Nemzedék, (New Generation) című képzőművészeti kiállítást. A verniszázs egybeesett az iHuset 2017 megnyitójával. Három fiatal, budapesti hölgy mutatta be a fotográfia eszközével készült alkotásait március 11-étől 13-áig tartó tárlaton a Eugén and Villiam galériában. Ezek a művészek: Ács Alíz, Száraz Kata, és Vékony Dorottya Budapestről. Az ünnepélyes megnyitó után, a bemutató budapesti kurátorát, Villing Dórát és az egyik kiállító művészt, Vékony Dorottyát kérdeztem.

Vékony Dorottya és Villing Dóra Göteborgban. Fotó: Csikós Tibor

- Az Új Generációnak miért épp ezeket a képviselőit ismerhetjük meg itt? Tehát a művészek kiválasztása hogyan történt?

- A művészek kiválasztásában Csata Attila és Bánovics András, a Kőrösi képviselői játszották a legnagyobb szerepet. Az ő fő szempontjuk pedig az volt, hogy minél tágabb metszetét mutassák meg ennek a fiatal generációnak. Ez a három alkotó nagyon más, nagyon különböznek egymástól. Mindannyian három különböző ágát képviselik ennek az új generációnak, és ők álltak össze ebben a térben, hogy bemutassák és képviseljék ezt a fiatal nemzedéket.

- Azelőtt is állítottatok ki már így együtt? – kérdeztem Dorottyát.

- Nem, így hárman még nem. Mindhárman ugyanarra a művészeti egyetemre, a Moholy Nagy László Iparművészeti Egyetem fotográfia szakára jártunk. Ott végeztünk el az MA (Master, vagyis mester) szakot. Én az Alízzal csoporttárs voltam. Együtt is diplomáztunk. Úgyhogy ilyen formában már állítottunk ki. A Kata pedig alattunk végzett. Vele nem volt még közösen projekt. Ez az első.

: Csikós Tibor; 2017. július 14.; Találatok: 2633

Bővebben: iHuset 2017 – New Generation képzőművészeti kiállítás

Ifjúkorom könyveiről

Csikós Tibor festőművész emlékirata

Leárazott könyveket vásároltam a közelmúltban egy svédországi bolhapiacon. Potom összegért jutottam vagy két tucat nagyméretű képzőművészeti albumhoz, festőművészek szép monográfiáihoz gazdag képanyaggal, svéd, angol és olasz nyelven. Közöttük véletlenül egy olyan könyvhöz is, melyet tizenéves koromban nem sikerült megszereznem. Akkor megelégedtem azzal, hogy a barátom megvette, nézegettük, és én kölcsön kérhettem tőle. Pedig valamikor együtt kezdtünk el képzőművészeti könyveket gyűjteni, úgy hetedikes -nyolcadikos korunkban.

Zentán jártunk egy kiállítás megnyitóján. Ha emlékezetem nem csal, a vajdasági Magyar Szó napilapban, Ács József festőművész által vezetett KLI, vagyis Képzőművészeti Levelező Iskola kiállításán. Itt találkoztunk először neves környékbeli festőművészekkel. Egyikük olyan tisztán, közérthetően fogalmazott, hogy barátom eldöntötte: mindenáron meg kell ismerkednünk vele! A vita végén odamentünk Benes József grafikusművészhez, és bemutatkoztunk. Nyitottan fogadott, de éreztem, hogy, igazából a vitában kifejtett álláspontja érdekelte. Számunkra hatalmas élményt jelentett, hogy ismeretségbe kerültünk egy élő művésszel, eggyel a nagyok közül. Mivel a kiállítás a zentai Fórum könyvesboltban volt, (lehet, hogy mellette volt egy kiállító teremben), távozásunkkor művészeti könyveket vásároltunk. Mindketten egy-egy kismonográfiát néztünk ki a kirakatból. Én Ámos Imre magyarországi festőművészét, a barátom talán Franz Marc-ét. Elégedetten távoztunk a boltból, és felszálltunk a Magyarkanizsa felé tartó autóbuszra.

: Híradó; 2017. április 11.; Találatok: 2705

Bővebben: Ifjúkorom könyveiről

Interjú Tilajcsik Roland szobrászművésszel

Beszéljünk a kezdetekről. Hogyan kerültél Svédországba, és hogy élted meg a változást?

Kedvesemmel jöttem ki 2003-ban, azt hiszem.Neki vissza kellett jönnie a munkája végett, én meg kijöttem utána egy fél év múlva. Egyébként nem Skandináviába vágyakoztam, hanem Franciaországba akartam menni, sok más művészhez hasonlóan. Csábított a bohém élet, Párizs, ami valamikor az európai képzőművészet központja volt. Jobb helyre kerültem, gondoltam. Régen tanultam kicsit franciául, de már elfelejtettem.

Nehéz elmondani, hogyan éltem meg a változást. Több itt a lehetőség az egyéni kibontakozásra, akár a nyilvános tereken belül, mint otthon. Jóval nagyobb a szabadság, nem is lehet összehasonlítani a kettőt. Olyan, mint a pokol és mennyország, nem is lehet összemérni. Kinek van kedve emlékműveket gyártani a közterekre? Például Szt. István szobor a legelterjedtebb, valaki összeszámolta, tízezer biztos van, futószalagon készítik. Kinek van kedve még egy Szt. István szobor változathoz? Hiányzik a szabadság a köztereken belül, nagyon kötött. Senki sem kíváncsi a képzőművész egyéniségének a kifejeződésére. A köztereket illetően nálunk a művész csak egy politikai eszköz, Svédországban viszont egy szabad, alkotó ember. Nálunk a köztereket a politikai pártok birtokolják. Gondolom, ez Svédországban is így volt száz évvel ezelőtt.

Tilajcsik Roland

Legutóbb 2011-ben olvashattunk rólad a Híradó hasábjain, a göteborgi Nils Åberg Galériában kiállított műveid kapcsán. Úgy tudom, mostanában is éppen egy kiállításra készülsz Stockholmban. Mesélnél nekünk az eltelt öt év művészeti történéseiről?

Csináltam egy köztéri szobrot Stockholmban, és jelenleg is dolgozom egy másikon, ugyanabban a részben, egy újonnan épült városnegyedben, (Norra Djurgårdstaden). Volt néhány kiállításom Göteborgan és Stockholmban. Részt vettem az Antik Mässan-on két évvel ezelőtt, az idén pedig a Grand Antikon Lidingőben, ami Stockholm része, a Carl Miles Gård-on.