Útinapló

Szombat, október25.

Zuhogó esőben autóztunk a norvég határon át. A repülő út hosszabb volt, mint a megszokott út Budapestre. Busszal mentünk be a Termini központi vasútállomásra, onnan pedig metróval a Valle  Aurelia megállóig. Busszal tovább a szálláshelyig. Fáradtak és álmosak voltunk, de programtervezéssel fogadtak bennünket a szálláshelyünkön. Kávéval kínáltak, majd ecsetelték, hogy milyen lehetőségeink vannak. Tekintetbe véve, hogy az „Örök városba” érkeztünk meg, ezt akceptáltuk. Szálláshelyünk szépen rendbe hozott udvarában kisebb szökőkút csordogált, ahol tucatnyi teknősbéka emelgette ki fejét a sekély vízből.  A délutánt pihenéssel töltöttük, örültünk, hogy megérkeztünk.

Vasárnap, október 26.

Reggel 6-kor kelés, 7:45-kor sorakozás Vatikán falainál, véletlenül egy magyar családdal egy sorban. Hátunk mögött egy koreai csoport zárkózott fel. Csirkekötéssel (fonaljáték) múlatták az időt a sorban álló gyerekek nagy örömére. Több mint egy órás várakozás után a múzeumba érve, megnéztük nagy gyorsan Raffaello stancáit, a Sixtusi kápolna freskóit, a térképcsarnokot és a Sixtusi kápolna freskóit. Teljesen felfoghatatlan volt. Közelről tanulmányozhattam Michelangelo jól ismert freskóit. Szinte minden egyes figuráját ismertem iskolás korom óta. Már nyolcadikos koromban másolgattam őket, még szinte semmit nem tudva a festészetről. Most, érett koromban a helyet is szemügyre vehettem, amit filmekből is ismerünk. Pl. a lánccal és lakattal lezárt bejárati ajtót, ami a valóságban egyáltalán nem attraktív, hanem szerény és jellegtelen.

Az utolsó ítélet az oltár felőli oldalon van, kis emelvény van előtte. Felmentem az őr mellé erre a néhány lépcsőfokra, és egészen közelről vettem szemügyre az alakokat. Egy buzgóbb teremőr érkezett, aki sürgősen letessékelt a többi turista közé. Több mint fél órát időztünk itt. Egyébként Raffaellót mindezidáig nem ismertem olyan mélyen. A hely adottságaiból lehetett érzékelni, hogy tulajdonképpen illusztrációkat festett megbízásból, nagyon magas művészi szinten. A palota négy termét festette tele.

Csikós Tibor

2015. január 05.

Találatok: 2561

Bővebben: Ősszel Rómában és Milánóban

Nagy érdeklődés mellett nyílt meg péntek este a zentai Városi Múzeumban a vajdasági születésű, ám jelenleg Svédországban élő festő- és grafikusművész, Csikós Tibor Három évtized történései című retrospektív kiállítása.

A megnyitó kezdetén előbb Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, a Városi Múzeum munkatársa nyitotta meg a kiállítást, kiemelve, az több mint három évtized munkáit öleli fel, amelyek közül az alkotóra jellemző tökéletességre való törekvés jegyében igen nehéz volt kiválasztaniuk azt a több mint százat, amelyet végül a közönség elé tártak. Mint mondta, a Három évtized történései című kiállítás anyagában olyan alkotások is szerepelnek, amelyeket korábban térségünkben még nem láthatott a közönség, éppen ezért a kiállítás – ahogyan fogalmazott – egy óriási ajándék a zentaiak számára. Hangsúlyozta, Csikós Tibor az elmúlt több mint három évtized alatt rengeteg várost, életteret változtatott, és ezek a változások a művein is nagyon olvasható módon jelennek meg.

Csikós Tibor elmondta, az elmúlt évtizedek során megélt sokféle változás ellenére rendkívül fontos számára az, hogy Zentán is a közönség elé tárhatta alkotásait, ugyanis – ahogyan fogalmazott – a Tisza vidéke tulajdonképpen a szülőföldet jelenti számára. Hangsúlyozta, öt éve visszajáró vendége a Zentai Művésztelepnek, ahol mindig nagyon jól érzi magát, hiszen mindig otthon érzi magát.

H. G.

2014. november 29.

Találatok: 2357

Bővebben: Csikós Tibor retrospektív kiállítása Zentán