Kezdeteim II.

Csikós Tibor festőművész visszaemlékezése

1972-ben vettek fel az újvidéki Bogdan Suput Művészeti Szakközépiskolába. A felvételi vizsgán görög gipszfejet kellett élethűen lerajzolni. Egy filozófus, talán Szókratész, vagy Arisztotelész felnagyított gipszportréja volt.

 

1974 Csikós Tibor: Görög fej, tempera

Egy pódiumra helyezték. Már nem emlékszem rajzolópadon dolgoztunk-e, vagy háromlábú festőállványokon voltak-e a rajztáblák. Szénnel rajzoltunk csomagolópapírra, az biztos. Megszólítottam egy karakteres, délies kinézetű társamat. Mondtam neki, hogy nem jól rajzolja Szókratész szakállát. A fejet elég szépen lekövette, de a szakállat minden gondosság nélkül csak úgy odakente neki. „Az nem fontos”–válaszolta. Én úgy éreztem, ilyet nem engedhet meg magának egy hitelességre törekvő művész-jelölt. Térképszerű pontossággal rajzoltam meg a gipszfej minden részletét. Délután egy kockára fektetett kúpot kellett agyagból megmintázni, valósághű pontosságra törekedve.

Bővebben: Kezdeteim II.