A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 
Tizenhat svédországi magyar képzőművész munkáiból nyílt kiállítás 2011. április 9-én a göteborgi Cosmopolitan galériában. A zsűrizett kiállítás apropója Liszt Ferenc születésének 200-ik évfordulója, amelyet az idén ünnepelnek. A szervező, a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör nyílt beadású pályázatot hirdetett meg 2010 őszén, ZENE témával. A résztvevők: 
 
1. Ács István kumlai festőművész CD lemezekre festett sötétzöld – óarany képei misztikus jelek, melyek a vakok számára készült Braille írás jeleit idézik a felületből kidomborodó apró pöttyökkel. Képei a naprendszerünk szerkezetére emlékeztetnek. A visszatörölt felületek alatt felsejlik a CD lemez középpontja, és egyfajta enformel képírás.
 
11jun (11).jpg
 
 
2. Ambrus Lajos stockholmi festőművész első fényképén kék izmú karmestert látunk, aki koncentrikus körök közepén lévő kémlelőlyukból sugároz. Második fényképe a Hallgatag Szív, avagy meghibásodott Égi Hegedű címet viseli. X vagy keresztmotívumot világítanak meg a nap meleg sugarai. Harmadik fényképe az Ima című, melynek alaphangulatát egy közelről fényképezett felület faktúrája adja, melyen egy X jelet formázó, műanyag izomember sziluettje rajzolódik ki. A lírai hatást az ismeretlen eredetű, tömör hasábba rendezett imaszöveg fokozza fel.
 
11jun (12).jpg
 
3. Bokor Botond fiatal göteborgi festőművész munkáin ritmusokba rendezett függőleges, színes festékcsíkok az alap rusztikus felületével képeznek feszültséget. Munkái a zongora billentyűire emlékeztetnek. Ennek megfelelően az egyik címe Színzongora, a másiknak pedig Magányos C-dúr. A két kiállított munka egy installációnak is felfogható.
 
11jun (15).jpg
 
4. Bánovits András göteborgi fényképész munkáján egy Liszt partitúra elevenedik meg torzult-hullámzó módon. Ez a magyar rapszódia a 13-as számot viseli. A nép általa érzett szerencsétlenségére utal. Másik munkáján színes fénycsíkok ritmusaival, összhangzatával szembesülünk, egy ívelt mozgás sokszoros ismétlésével, amely a kotta görbületeivel ellenpontozódik.
 
11jun (14).jpg
 
5. Buváry Gyula festőművész és népszerű stockholmi művész-pedagógus egykori Barcsay-tanítvány. A Liszt Ferenc büsztről készült ceruzarajz egy 16 éves csodagyerek nekigyürkőzése, míg Mazeppa zsoldosvezért megjelenítő olajfestménye (Liszt szimfonikus költeménye) egy kifinomult kolorista érett kompozíciója. Technikája alla prima és lazúrok kombinálása.
 
11jun (16).jpg
 
6. Csikós Tibor jonseredi festő- grafikusművész színes nyomata szintén a zenehordozó CD lemezek felhasználásával készült. A műanyag korongok felületére hidegtűvel karcol kis köröket. A színes spirálmotívumok és csillagok mellett a nagyobb kompozícióból egy hegedű sötétebb körvonala is jól kivehető.
 
11jun (17).jpg
 
7. Gubás Z. István stockholmi szobrász és grafikusművész, fényképész, 13 fényképből álló projektuma kivonat a művész által hosszasan kísért svédországi progresszív könnyű- és komolyzenei élet történéseiből. Az egységes stílusban készült fotók változatos koncertfelvételek, vagy életszagú együttes portrék. Felfedezhetjük Mick Jagger alakját, Maros Miklós zeneszerzőt, de a zenei élet ismerői sok más ínyencségre bukkanhatnak. 
 
11jun (30).jpg
 
8. Kasza Imre lerumi festőművész dadaista objektuma, az Élet szimfóniája. A kompozíció középpontjában egy televízió fakeretét, tükröt, CD-t, vaskulcsot stb. találunk, míg a hangszer dobozát egy kidobásra ítélt ágykeret adja. Megtalálhatjuk a vonós hangszerekre jellemző nyakat, fejet és a dekoratívan kialakított, színes húrokat. Műve fejlett forma- és kompozíciós érzékről, szuverén improvizatív készségről tanúskodik. Élet- és művészetfilozófiáját egyszavas grafiti firkákba önti, melyekkel sűrűn borítja objektuma belsejét. Magatartása a hetvenes évekbeli magyarországi avantgárdé, annak Altorjai Sándor gyagyaizmusát idézi meg.
 
11jun (31).jpg
 
9. Miski Török Ágnes stockholmi grafikusművész utolérhetetlen nimbusszal rendelkezik. Mindennapjainkban is csodálhatjuk magas szintű míves munkáját a svéd, és egyéb papírpénzek használatakor. Acélba metszett portréi visszaköszönnek a svéd 20-as, 50-es, 500-as, 1000-es, de a horvát 5, 10, 50 és 100. 000-es, és más országok, pl. Venezuela, Tanzánia, Namíbia bankjegyeiről. Kiállításunkon színes alapra készült, míves krétarajz portrétanulmányokat állít ki.
 
11jun (36).jpg
 
10. Páhi István göteborgi fényképész expresszív munkáit erőteljes kolorit, fény-árnyék és élményszerűség jellemzi. Igyekszik megfogni a pillanatot. Motívumait göteborgi környezetében keresi. Képeinek beszédes alanyai utcazenészek, kórházi zenebohócok, a doboló vaskéz, a hangolás pillanatai, vagy pl. gitározó leánya. A negatív kép kifejezési lehetőségeit kutatja.
 
11jun (42).jpg
 
11. Solymár Martin göteborgi egyetemi hallgató műveit különböző hangok hallásai, vagy azok elgondolásai ihlették. Szerinte csend nem létezik, illetve az egyenlő a nem létezéssel. A feszülten figyelő előtt pedig érdekes dolgok nyílhatnak meg. Vízfestményei ilyen megfigyelések rögzítését jelentik. 
 
11jun (45).jpg
 
12. SI-LA-GI mixed média művész, videó munkája a különböző kultúrák (és egyének) kommunikációjának félreérthetőségéről és a folyamatos változásról, vagyis a dolgok mulandóságáról szól. Installációja a videofelvétel rekvizitumának (kellékének) rekonstrukciója, így változtatva interaktív játék lehetőséggé a videóban megjelenített gondolatot.
 
11jun (44).jpg
 
13. Sziráki Endre stockholmi grafikusművész kiállított munkája 3 fényképből és 3 fekete-fehér kollázsból áll. Fényképei egy koncert átélésének szuggesztív dokumentációi. A ház (Moderna Muséet) folyosóján zenélő hegedűművészek (a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekara) vonulnak, majd egy terem közepén egymás mellé sorakozva muzsikálnak. A szintén három darabból álló fekete-fehér kollázs sorozat szomorkás hangulatú. A fekete alapon megjelenő fehér formák tünedező növényi alakú fényformák. 
 
11jun (47).jpg
 
14. Tóth Katalin Växjö-i rajzfilmes munkája Liszt Ferenc és Zichy Mihály életművéhez kapcsolódik. Két és fél perces művének címe: A Túlvilági Élet Bölcsője. A bölcső és a koporsó közötti metafora érdekli, miszerint a koporsó a bölcső a túlvilági élethez. A kiállításon több egyéb munkája is szerepelt. 
 
11jun (49).jpg
 
15. Tilajcsik Roland göteborgi szobrászművész alkotásaiban a feszültség a csiszolt és rusztikus kőfelületek, a tömeg és a hiány ütköztetéséből fakad. Rendkívül érdekes Cím nélkül regisztrált mobil plasztikája, melynek lejtő, gránit felületén, egy fekvő alaktól indulva, valódi víz folyik széles folyamban egy jelképszerű, álló alak felé, majd eltűnik egy résben.
 
11jun (48).jpg
 
16. Urbán Attila göteborgi videóművész egy nagyobb projektumának részeként mutatja be videó performanszát. A fényt egy sistergő televízió adja. Egy alak fejére liszt szóródik. Amikor fejére vizet spriccelnek, halljuk ziháló küszködését. A videóhoz egy installáció kapcsolódik. A fa-tákolmány tetejére több kiló liszt került, egy miniatűr gyúródeszka (a művész személyes szimbóluma) társaságában. Az egész egy vékony cérnaszállal kapcsolódik a mennyezethez, amely iritálóan belelóg a térbe.
 
11jun (50).jpg
 
 

 
Mayer Hella a fiatal festőművész nemzedék egyik legjelesebb képviselője. Lendülete, játékossága és kedvessége magával ragadó. Festményein sokszor bukkannak fel fák, erdők, parkok, amik egyfajta üdeséget kölcsönöznek munkáinak. A műveiről azt mondhatnánk, hogy könnyedek és idilliek, de ha mélyebbre tekintünk, több réteget fedezünk fel a képeiben. A néző sokszor nem tudja eldönteni, hogy mi a szokatlan, a furcsaa a képeken, csak érzi, hogy valami nincs a helyén. Hella szereti bizonytalanságban tartani mind a nézőt, mind önmagát.
 
hiradokep (30).jpg
Mayer Hella
 
- Édesanyja, Zsombori Erzsébet, világutazó és festőművész; miatta tanult-e Ön Stockholmban képzőművészetet?
- Miatta utaztam legelőször Stockholmba, de nem miatta tanultam itt. 1993-ban történt. Egy baráti látogatást egybekötöttunk a kiállításának a megnyitójával, amit városnézés követett a márciusi havasesőben. Később ideköltöztem, és miután elvégeztem az illendő svéd nyelvkurzusokat, jelentkeztem képzőművészeti iskolába. A stockholmi Gerlesborgsskolanban három évig tanultam.
 
- Miért nem Stockholmban folytatta tanulmányait? Miért döntött a Budapesti Képzőművészeti mellett?
- Svédországban és Magyarországon is jelentkeztem képzőművészeti egyetemre. Mikor végül felvettek Budapesten, nagyon szívesen mentem. Tanulmányaim vége fele, 2003-ban visszatértem Stockholmba, azóta itt élek.
 
hiradokep (19).jpg
Mint a balerinák (olaj, plexi)
 
- Befolyásolja-e a képeit ez a kétlakiság?
- Igen, a témáimat mindenképpen. Az itteni szelek, sötét nappalok, világos éjszakák (és sorolhatnám) befolyásolják a hangulatomat és ugyanúgy befolyásolják az ecsetvonásokat is. Közép-kelet-európai emlékeim, az ott tanultak és a visszautazásaim élményei szintén hozzájárulnak a képek formálódásához. Egy képen belül is keveredhetnek különféle helyeken átélt hangulatok máshol lezajlott eseményekkel.
Másrészt elmondhatom, hogy az itteni három éves képzés is leginkább technikailag volt felszabadító. Ugyanakkor nem tagadhatom, hogy nagy alkotói szabadságot kaptam mind a budapesti, mind az itteni mestereimtől.
 
- Volt-e kiforrott festői technikája a Svédországban töltött három év után?
- Volt is, meg nem is. Volt valami egyedi abban, amit rajzoltam, festettem, de a technikám még sokat alakult az egyetemi évek alatt. Részben mesterem, Szabados Árpád és tanársegédje, Kiss Péter jótanácsai folytán - és nagy részben a kollégákkal folytatott párbeszédek során. Szerencsére az egyetemi évek alatt szabadon dolgozhattam, tanáraim abban támogattak, hogy saját képi világomat és annak a minőségét fejlesszem. Nem célom, hogy kiforrott technikám legyen, szeretem az alkotás vátozatos, változtatható folyamatát. 
 
hiradokep (20).jpg
Gyere, barátom! (olaj, plexi)
 
- Olvastam a bloggján, hogy sok minden inspirálja; ezekből a benyomásokból, élményekből már előre kialakul egy kép?
- Előfordul, hogy igen, de általában festés közben alakul ki a kép, nincs előre megtervezve részletekig. Viszont hosszú időbe telhet, amíg megérik az alapötlet. A munkafolyamat több rétegű. Élmények, érzések, fényképek, újságkivágások, és mindenféle, ami hat rám felgyűl, elraktározódik. Később a vásznon, fatáblán, papíron stb. ezek visszatérhetnek – általában eredeti állapotuktól eltérően. Egyfajta kontrollált véletlenszerűségnek van nagy szerepe a folyamat során: milyen aznap a kedvem; mi vesz körül; mit veszek a kezembe; miről beszélgettem vacsora közben; mit álmodtam; mit öntöttem rá véletlenül a pappírra; mit hibáztam és töröltem le...A képen megőrzöm az élményt, a festékpacát, a szín kenődését, az álom esszenciáját, a bánatomat, a kószáló őzet. Elkezdek beszélni a képpel, megpróbálom kiérezni, hogy mit kér még, mi hiányzik belőle, vagy miből van túl sok. Addig társalgunk, amíg el nem készül. 
 
- Sokszor a véletlen alakít egy képet. Ezek a véletlenek mekkora súllyal alakítják át a már elkezdett festményt?
- Nagyon fontos számomra, hogy a kép engem is meglepjen - ebben nagy szerepe van a véletlennek, a meg nem tervezettnek, a váratlannak. Ez sok mindentől függ. Amikor festek és elrontok valamit a képen, azt megpróbálom kijavítani, de van, hogy nem úgy sikerül, ahogy terveztem, hanem jobban. Ez a fajta hiba nyilvánvalóan szerencsésen hat a képek megszületésében. A hibajavítás egy izgalmas folyamat, hiszen az ember soha nem tudja, mi sül ki belőle. Néha engem is meglep az események alakulása. Persze egy beszélgetés is lehet inspiráló, hiszen az is tudja befolyásolni a műveket. Számomra nagyon fontos, hogy a képek engem is meglepjenek addig, amíg nem tekintem őket befejezettnek.
 
hiradokep (21).jpg
Pont, mint egy balerina! (olaj, plexi)
 
- Milyen hosszú egy munkafolyamat?
- Többnyire gyorsan festek, de ha olajjal dolgozom, több réteget festek egymásra – ezeknek a rétegeknek a száradási ideje lelassítja a folyamatot. Az ötlet évekig érlelődhet bennem. Ha tussal, páccal stb. festek, akkor hirtelen született gondolatokat ugyanolyan hirtelenséggel tudok pappírra vetni. Emiatt szeretem váltogatni a technikát, és az anyagot a gondolattal társítani.
 
- Ahogy észrevettem a művein nagyon fontos a természet és az emberalakok kapcsolata. De soha nem látni őket a város forgatagában. Miért?
- Városi hangulat is megjelenik a képeimen, mert a parkok, amikben a figuráim gyakran megfordulnak, ember formálta helyszínek, kontrolláltan burjánzó nyitott fedelű szobák, vagy utcák. De konkrét városképeket valóban ritkán festek.
 
- A Linn-képekről azt írta a bloggján, hogy az Őn kivetülése, aki által gyermekszemmel, de már a felnőtt tapasztalataival nézi és látja a világot.
- Linn a kislányom. Szinte napról napra követhető változása, ahogy növekedik, fejlődik. Ennek a tünékeny időszaknak egyes momentumait szeretném megőrizni, mintha megállítanám az időt és megtarthatnám ezeket a töredékeket. Fényképeket használok fel alakja megfestéséhez (nehéz rábírni, hogy két percnél tovább modellt üljön...). A fényképen látható háttérből kiragadom és kedvem szerinti helyszínre költöztetem. A képen ilyenformán Linn elszakad a valóságtól, és az is megkérdőjeleződik, hogy mennyire marad ő maga, mennyire vetülnek bele az én kívánságaim, kérdéseim, fantáziaszülte elképzeléseim és tudásom. Különös helyzet ez: őt kívánom megőrizni, végül mégis saját magamat festem meg – átvitt értelemben. Különös, de szerintem nem ellentmondásos. Anya és gyermeke ebben a korban még olyan közel áll egymáshoz, hogy szinte egynek érzik magukat. 
 
hiradokep (18).jpg
Hétköznapi csoda, I (olaj, vászon)
 
- Milyen Linn világa az Ön szemével?
- A fotókon megragadott cselekvés általam változik meg, de szeretném, ha azért hiteles maradna számomra. Kívülről nézve a képeket utólag idillinek tűnhetnek. Nem szeretek játszani a rosszal, a valóság árnyékos oldalával, mert veszélyt érzek benne: ördögöt a falra festeni nem játék. Emiatt a képeken konkrétan semmi rossz nem történik, viszont mindennek a lehetősége bennük van. Legyen ennek a világnak levegője és tere: ne legyenek lezárva a lehetőségek, ne legyen megszabva az sem, hogy mi történik. Valaki ki- és beléphet, kilóghat, elbújhat. Amit a látható jelent, az sem meghatározott.
 
- Linnt, a lányát fotózza és kiragadja a valós környezetéből - ezzel egyfajta szürreális mű születik. Mennyire illik ez a képeire?
- Nem kimondottan szürreálisak ezek a képek, csak egy kicsit... Olyan szinten szürreálisak, hogy a látszólagos „valóság” valamiért esetleg furcsának tűnik. Valami piszkálja a nézőt. 
 
- Az álom fontos szerepet játszik a művészetében. Képei álmok-e, vagy álom és valóság határán kibontakozó élmények? 
- Előfordult, hogy megfestettem konkrétam egy álmom kulcsjeleneteit. Őriztem az álmomat ezzel a gesztussal – álmomatt, amit olyan természetes elfelejteni. Miután az eredeti jelenetekhez ragaszkodva megfestettem, továbbléptem, továbbképzeltem: az álom szereplői éltek és új figurák tűntek fel a környezetükben.
Egyéb képeim nem álmokból indulnak ki. Viszont lehet, hogy álomszerűek. A valóság és az álom határán egyensúlyozni mulatságos. Úgy is mondgatnám, hogy a valóságon túliról, a látható mögöttiről fantáziálok, azt sejtetem. 
 
- Sok sorozatot festett, ezek közül néhánnyal kapcsolatban kérdések merültek fel bennem: a szobabelsőt idéző sorozata a megnyugvást szimbolizálja. A zárt tér, vagy az ismertsége-ismerhetősége miatt?
- Budapesti hálószobámat festettem meg, ami menhely és megnyugvás helyszíne is volt egyben. Egy nyugodt fészek - titkokkal, csönddel. Nem csodálkozom tehát, hogy a képek láttán megnyugvásra gondolt. Csak tárgyak és bútorok vannak jelen, ezért a szemlélő képzelete szerint benépesítheti ezt a környezetet.
 
-A vidámpark-sorozatban az „elszabadult” lovak mintha frissen szerzett szabadságuknak örülnének... 
- Valóban¸ a ringlispíl alakjai elszabadulnak, rúdjaikkal együtt elvágtatnak. 
 
- A krimi-sorozattal kapcsolatban, azon gondolkoztam, hogy nem egészen tudjuk, mi is a tulajdonképpeni bűncselekmény, illetve, hogy a történetben éppen hol tartunk. A végén kiderül, hogy ki a gyilkos?
- Nem derül ki. Ez egy „olyan mintha” érzést kelt, mert valójában nincs se történet, se gyilkos. Csak egy játék.
 
- Min dolgozik mostanában?
- Kollázsokat készítek. Február 10-én lehet látni néhányat a budapesti Spiritusz Galériában, a galéria Mozgás c. csoportos kiállításán. Formákat (fákat, őzeket, alakokat, foltokat) vágtam ki papírból, megfestettem őket, majd ráragasztottam a figurákat a fehér háttérre. Így utolsó pillanatban alakult ki egymáshoz való viszonyuk, azaz maga a kép. Szinte unalmas lenne, ha előre tudnám a kép összes részletét. Ez a játékos rakosgatás az utoló pillanatig szórakoztat.
 
- Látott valami kiállítást mostanában, ami megragadta?
- Gyerekkiállításokon jártam mostanában. A Kulturhusetben van egy hangulatos interaktív kiállítás: Tove Jansson könyvének lapjai között (és azokon át) lehet lépkedni, teázni, sírni Muminnal és a barátaival. 
 
- Köszönöm a beszélgetést!
 
Kérdezett: Réger Zsófia
 

 Szelényi Lajos neve sok, a magyar művészetben jártas embernek ismerősen csenghet. Nem hiába, hiszen a Pécsi Műhely egyik alapítójáról van szó. A Műhely alapítása az 1970-es évekre tehető, mely egészen az 1980-ban megtörtént felbomlásáig igen meghatározó szerepet játszott a magyarországi művészetben. Nem kisebbek, mint Aknai Tamás, Ficzek Ferenc, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor, Halász Károly, Szíjártó Kálmán és Szelényi Lajos indították útjára. A tagok egy idő után új, egymástól különböző művészeti utat választottak, amely a Műhely végét jelentette. 
 
Szelenyi_Lajos.jpg
Szelényi Lajos

 Szelényi Lajos festő, grafikus, művészeti író, akinek az életében a Hamvas Béla és Kurt Almqvist gondolatai ugyanolyan fontos szerepet játszanak, mint a festészet, vagy a zene. Igazi művész-lélek, a szó abszolút pozitív értelmében, hiszen számára a különböző művészeti ágakban való jártasság teljes egészében hozzátartozik az élethez. 

 Művészetről, irodalomról, zenéről beszélgettünk vele Stockholmban.
 
- 1979-től Svédországban él, miért kellett elköltöznie Magyarországról?
 
- Nem hirtelen döntés volt; körülbelül tíz évig gondolkoztunk azon, hogy emigráljunk, még mielőtt összeházasodtunk a feleségemmel. Otthon az volt az ember érzése, hogy megfojtják. A végzettség egy bizonyos kiutat jelentett, de a fojtogató légkört már nem lehetett tovább tűrni. Persze nehéz volt mindent és mindenkit otthagyni: családot, a barátokat, a tárgyakat, vagyis mindazt, ami az otthont képviselte.
 
- Milyen miliő fogadta Önöket Svédországban?
 
- Nehéz volt mindent a semmiből felépíteni, két-bőröndnyi személyes holmival, két tíz év alatti gyerekkel és 200 koronával új életet kezdeni egy olyan országban, aminek a nyelvét se beszéltük. Mindketten művészeti beállítottságúak vagyunk, így feleségem egy énekkarban, én pedig egy grafikai műhelyben helyezkedtem el, ahol néhány olyan embert ismertem meg akkor, akik még mindig közeli barátaim. De akkoriban politikai menekültként itt sem volt egyszerű az élet. Az emberek kedvesek voltak. Két hét után pedig beiratkoztunk egy nyelvkurzusra; amíg mi órákra jártunk, a gyerekekre az iskola által biztosított nevelők vigyáztak. Ez ma már nem így van.
 
Szelenyi_Lajos-Horizon-c.2005-II.jpg
Szelényi Lajos-Horizon-c.2005-II
 
- Miért a festészetet választotta kifejező eszközként?
 
- Édesapám rajztanár volt, és én már fiatalon sokat rajzoltam, habár eleinte zenésznek készültem. A csellózás nagyon jól ment, és felvételi nélkül vettek fel a konzervatóriumba, amire azóta is büszke vagyok. A pécsi Művészeti Gimnázium első évében zene- és festőórákra is jártam, mert nem tudtam eldönteni, melyik pályát válasszam. A zeneoktatásban akkor nagyrészt a romantikus hagyomány uralkodott. A gimnázium festő osztályán tanított Lantos Ferenc festő, aki egy modern vonalat képviselt, neki köszönhetően döntöttem a második évben a festészet mellett. De a zene azóta is ott van a képeimben. A vonalak dallamok a képeimen.
 
- Mint a Pécsi Műhely egyik alapítója, milyen hagyományokat követett a Bauhauson kívül?
 
- Igazából a Bauhaus miatt hagytam ott a Pécsi Műhelyet. Nem érintett meg igazán soha. A Bauhaus szerintem idegen Magyarországon. Számomra mindig is fontosabb volt a motívum és a szimbólum. Hiszen nem csak az a fontos, hogy hogyan van megfestve a kép, hanem az is, hogy mi van a képen. Nem hiszek az irányzatokban.
 
Szelenyi_Lajos-Une_suite_de_Grez_11.jpg
Szelényi Lajos-Une suite de Grez 11
 
- Horváth Róbert 2004-ben, az Artifex online művészeti folyóiratban, az Ön 60-születésnapja alkalmából megjelent cikkében Hamvas Béla szellemiségéhez hű művésznek nevezi Önt. Hamvas hitt az egyetemességben, amely mindenféle izmus/irányzat feletti. Ezek szerint Ön is osztja ezt a gondolatot.
 
- Igen. Én még akkor olvastam Hamvas Béla és Kemény Katalin Forradalom a Művészetben című művét, amikor még be volt tiltva. A könyv mondanivalója nagyon megfogott, főleg az, amit az egyetemességről írtak. 
 
- Horváth Róbert azt is írja, hogy „A művészet csak kiegészítő út lehet, végső út nem.” Mit jelent ez az Ön számára?
 
- A képzőművészet az életúthoz tartozó tevékenység. De ezt nem kell feltétlenül mindig csinálni. Gondolkodni, olvasni és ezáltal önmagamat jobban megismerni ugyanolyan fontos. Az út folytatásához lehet, hogy néha szünetet kell tartani, megpihenni és elmélkedni - legyen az elmélkedés filozófiai, esztétikai, irodalmi, vagy zenei természetű. Ezek csak új dolgokat inspirálnak. A szellemi fejlődés a fontos, a megújulás képessége. Nem az a lényeg, hogy produkáljak. Persze a rajz és a festés is koncentrációt jelent, de egy egészen más típusút, mint az olvasottakon való gondolkodás.
 
 
- A klasszikus festészeti technika használata, gondolok itt az olajra, mintha ellentétben állna az absztrakt expresszionista erővel és lendülettel, amely a képein megjelenik. Ön hogy látja ezt?
 
- Én nem dolgozom gyorsan. Az olajban az a jó, hogy át lehet festeni, sokáig lehet vele dolgozni, mielőtt megszárad. Én lazúrosan festek, ezért is jó az olaj. A rajznál más a helyzet, az más gondolkozást kíván. 
A Huddingei Konstnärklubben-től három alkalommal kaptam ösztöndíjat, amelynek eredményeként Grez-sur-Loing-ben található művésztelepen tölthettem el pár hónapot. Itt készítettem sok olyan rajzot, amelyekhez sokszor tettem hozzá különböző részleteket. 
 
 Magyarországon volt egy rajzos hagyomány, amiről szeretem azt hinni, hogy én és Kismányoki Károly követtünk el először. Ez a rajzosság szerintem jellemzően pécsi. A lényege az építkezés, az állandó egyensúly, valamint az, hogy folyton hozzáadunk a rajzhoz. A folytonos képi problémákat, konfliktusokat próbáljuk kiegyenlíteni. A rajzra nem, mint vázlatra tekintettünk, hanem valami olyanra, mely teljes képi értéket képvisel. A rajz folyton alakult és idővel több és több elem adódott hozzá, ez a folyamat hasonlít a festészetben alkalmazott folyamathoz. Az állandó építkezés fontos szerepet játszik, a kép állandóan formálódik. 
 
Szelenyi_Lajos-Towards_totality_-_Sandor_Weores.jpg
Szelényi_Lajos-Towards totality -
Szelényi Lajos-Horizon-c.2005-II Sandor Weores
 
- Képeit nézve néhány motívum, szimbólum újra és újra feltűnik. Ezek a Nap, a szem és a női test vonalai. Ezek mit fejeznek ki?
 
- A Hold - Nap, férfi - nő, illetve a fény különböző megnyilvánulásai, a művészetben már régóta jól ismert szimbólumok. A Nap a férfit képviseli és a tűz elem kapcsolódik hozzá, míg a Hold a nőt és a víz elem kapcsolódik hozzá. A képeimen ennek megfelelően a meleg színek és a hideg színek képviselik a két oldalt. A dinamika, a konfliktus, az egyensúly vagy éppen annak hiánya többnyire a képeimnek a témája. A műveimen a szimmetrikus, központi elrendezés uralkodik leggyakrabban. Amikor a 60. születésnapom alkalmából rendeztük az életmű kiállításomat a Fullersta Bio Konsthallban, Huddinge-ben, a kiállított 80 képen végignézve én is meglepődtem, hogy milyen motívumok azok, amelyek időről-időre felbukkantak a képeimen. 
 
- Észrevett valamilyen változást a művészetében mióta Svédországban él?
 
- Ami változás történt az, hogy a képeim világosabbak lettek. Pécsett nőttem fel, ahol nem volt „víz-élményem”. Svédországban pedig a rengeteg tó, a nyár fényei mind új és mély benyomást tettek rám és a művészetemre. A vízben lévő mozgás, a horizont, a tükörkép mind olyan elemek, amelyek gazdagították a művészetemet. 
 
- A jungi filozófiában a víz a tudatalattit képviseli. Az Ön képein lehet a víznek ilyen olvasata?
 
- A tudatalattihoz olyan dolgok tartoznak, amelyeknek ott a helyük. Ezt nem kell piszkálni. Én nem a jungi értelemben használom a vizet. A víz, mint női princípium minden formát fel tud venni. Én elsősorban a víz szél által keltett mozgásait próbálom megragadni. 
 
- Ismét Hamvas Bélához nyúlnék vissza, aki azt vallotta, hogy a gondolat-szó-tett hármasságnak egységben kell lennie egy ember életében. Ön is osztja Hamvas ezen nézetét?
 
- Igen, én is ezen dolgozom (nevet). Ennek a három dolognak egységet kell alkotnia, hiszen a teremtés is erre a háromra épül. Ezeket fel kell vállalnia az embernek. 
 
Szelenyi_Lajos-The_City.jpg
Szelényi Lajos-The City
 
- Készített már illusztrációkat, de gondolt-e már arra, hogy Hamvast illusztrálja?
 
- A kínai tus Dante-illusztrációkat, amelyek Giacomo Oreglia könyvének fordításához készítettem, élveztem csinálni. De Hamvast illusztrálni nehéz feladat és lehet, hogy nem is kell. 
 
- A festészeten kívül fordítással is foglalkozik, ez mennyire játszik fontos szerepet az életében?
 
- Fordítani nagyon szeretek. A feleségemmel több dolgot is csináltunk már. 1994-ben például volt egy Csontváry kiállítás itt Svédországban, aminek katalógusába több szöveget is készítettünk. Emellett Kurt Alqvist, tradicionális gondolkodó – aki nagyon sokban hasonlít Hamvasra, nem hiába persze, hiszen ugyanazok voltak a mestereik – műveit fordítom előszeretettel. Még az egyetemen írtam egy összehasonlítást Hamvas és Almqvist írásairól, amely később a Tradíció nevű folyóiratban jelent meg.
 
- Ahogy azt már korábban említette, a zene is fontos szerepet játszott, játszik az életében. Eleinte csellistának készült, és a zene a képein is felbukkan. 
 
- Az egyik svédországi munkahelyemen például az volt a feladatom, hogy partitúrákat másoljak le, ennek köszönhetően rengeteg kortárs svéd zeneszerzőt ismertem meg, akik sokszor meglátogattak a műhelyben, hogy egy kicsit a zenéről és az életről beszélgessünk. Akkor követtem a svéd komoly zenei életet, ez mostanában egy kicsit alábbhagyott. A képeimen a színek, a mozgások, a vonalak mind dallamokat, hangokat is képviselnek. A zene és a festészet nálam szorosan összekapcsolódik.
 
- Legvégül arra lennék kíváncsi, hogy milyen egy jó kiállítás az Ön számára?
 
- Nekem egy jó kiállítás azt jelenti, hogy utána hazamegyek és elkezdek festeni; az a jó kiállítás, amely azt sugallja, hogy érdemes dolgozni. Sajnos, mostanában kevés ilyen kiállítást láttam. 
 
Köszönöm az interjút!
 
Kérdezett: Réger Zsófia
 
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME