A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 

Csillag István - kutat, oktat,
ismeretterjesztést vállal

 

1974 nyarán érkeztél Svédországba a román vívóválogatott tagjaként, és politikai menekültként maradtál. Mesélnél a korábbi romániai pályafutásodról? Mi vezetett a döntéshez, hogy külföldön próbálsz szerencsét?

 

Hogy a legelején kezdjem:1950 november 24-én születtem Zilahon, Szilágyság megyeközpontjában. Ady Endre egykori gimnáziumában, a híres Wesselényi Kollégium (később Ady Endre Gimnázium) reál tagozatán érettségiztem. Gyerekkoromban nagyapám (aki nagy könyvbarát volt) könyvtárát böngésztem és javarészt ki is olvastam. Beteges, gyenge fizikumú gyerek voltam, és szüleim aggódva nézték, hogy időm nagy részét olvasással töltöm. Lényeges változás akkor állt be életemben amikor egy Ludovikát végzett úriember, Juhász Kálmán bácsi (aki akkortájt favágóként kényszerült megélni és fát vágni járt hozzánk) felfigyelt rám. Az ő javaslatára először teniszezni, majd pedig vívni kezdtem. Ő képzett huszártiszt volt, egyben teniszedző és okleveles vívómester is. Úszni és táncolni is tanított minket, ezen kívül liberális világnézetre, tudományos érdeklődésre és becsületes viselkedésre nevelt. Jellemző a "kommunista paradicsomra", hogy ilyen nagytudású és széleskörű műveltséggel rendelkező embernek favágásból kellett megélnie.


Gimnáziumi tanáraink közül különös szeretettel és elismeréssel gondolok egykori matematikatanáromra és osztályfőnökömre, Moldován Lajos tanár úrra és feleségére, fizikatanárnőnkre Moldován Erzsébetre.


Egyetemi tanulmányaimat Kolozsváron, a Babes-Bolyai egyetem fizika karán kezdtem. Csodálattal és elismeréssel tartozom Gábos Zoltán professzor úrnak, akinek előadásai immár hosszú pályafutásom tükrében is messzemenően a legjobbak, legszínvonalasabbak közé tartoztak. Nagy meglepetés ért, amikor a második évfolyam kezdetén 120 hallgatóból a 20 legmagasabb átlagú diákot (köztük engem is) kiválasztották és közölték velünk, hogy belőlünk létrehoznak egy úgynevezett kutatói tagozatot, és elitképzésben fogunk részesülni. Ez azt jelentette, hogy (egy évvel meghosszabbított) tanulmányaink során a legjobb tanárok fognak tanítani és az akkori körülmények között a legjobb laboratóriumi felszereléssel dolgozhatunk.

Egy fél év volt még hátra diplomavédésig, amikor felbukkant a lehetőség Svédországba látogatni. Egyetemi tanulmányaimmal párhuzamosan ugyanis tovább folytattam a vívást Kolozsváron is, s mint elsőosztályú kardvívó több versenyre utazhattam, és különleges előnyökben részesültem. Ennek ellenére a szólásszabadság, valamint a szabad gondolkodás hiánya szó szerint fojtogatott és úgy éreztem, hogy megfulladok ebben a környezetben. Úgy ítéltem meg, hogy minden bizonnyal ez a Ceausescu-diktatúra mélypontja, hogy ennél rövidesen jobb lesz a helyzet. Nagyon hálás vagyok Farkas Anna professzornőnek, aki meggyőzött arról, hogy nincs igazam és hogy innen ha lehet (ha térden csúszva is, de) menekülnöm kell. Útlevélkérelmemet többször elutasították, ám később sikerült a hatóságokat meggyőznöm arról, hogy félévvel diplomázás előtt nem rúgnám fel ezt a kiváltságos életet. Így sikerült 1974 júniusában Stockholmba utaznom, ahol szerencsémre rokonaim is voltak.

 

Stockholmban elég hamar megtaláltad a helyed, és tudtommal rendkívül gyorsan beindult a tudományos karriered. Voltak-e nehézségeid is?

 

Politikai menekült státuszban azonnal lemondtam román állampolgárságomról, majd nagyon intenzív nyelvtanulásba kezdtem. Korán beláttam, hogy megfelelő szinten kell beszélnem a svéd nyelvet ahhoz, hogy érvényesülni tudjak, és hogy tovább folytathassam tudományos pályámat. Így előfordult, hogy naponta két váltásban is részt vettem a svéd oktatásban. Ennek köszönhetően már 1974 őszén felkerestem a Stockholmi Egyetem fizika karát és érdeklődni kezdtem továbbtanulási lehetőségek felől. Első intrádára az tanácsolták: kezdjem újra másodévtől a képzést. Én akkor már igazán doktorátusra szerettem volna jelentkezni, de ennek az volt a feltétele,hogy szóbeli vizsgán megfeleljek a követelményeknek. Erre 1974 decemberében került sor. Ekkor Tor Ragnar Gerholm professzor (a sikeres vizsga után) felajánlotta, hogy január elsejétől felvesz doktorandusznak a csoportjába. Így kezdődött a svédországi tudományos pályafutásom.


1978 őszén ösztöndíjasként az Egyesült Államokban folytathattam tanulmányaimat. A Seattle-i University of Washington és a Stanford-i egyetem lineáris gyorsítóján egy új, anyagszerkezet vizsgáló módszert dolgoztunk ki. Ez volt doktori disszertációm fő témáját. 1980 novemberében doktoráltam a Stockholmi Egyetemen, aztán két év úgynevezett posztdoktorátusi periódus következett ugyancsak az USA-ban. Különleges szaktudásra hivatkozva zöld kártyát és állandó letelepedést ajánlottak, amit el is fogadtam. Ennek ellenére vágytam vissza Európába.

 

Fiatalként biztos sokat jelenthetett Amerikában tanulni. Miben látod a legnagyobb különbséget az európai és és az amerikai oktatás illetve tudományos élet között?

 

Az amerikai felsőoktatásnak számos előnye van és megvallom, szakmai tudásom javarészét ott szereztem. A minden előítélet nélküli, rendkívül dinamikus atmoszféra igazi vitamininjekciót jelentett. Ugyanakkor az európai életmód és értékrend tudat alatt nagyon mélyen gyökerezett bennem. Bármennyire is élveztem az amerikai szabad gondolkodást és életmódot, Európa mégis nagyon vonzott vissza. 1982-ben a Stockholmi Egyetemtől azt az ajánlatot kaptam, hogy minden szükséges körülményt megteremtenek ahhoz, hogy egy új, saját kutatócsoportot szervezzek és honosítsam meg, fejlesszem tovább az USA-ban kidolgozott anyagszerkezet-vizsgálati módszert. Éltem ezzel a lehetőséggel, így 1984 óta docensként saját kutatócsoportot vezetek. Több, mint 10 diák doktorált azóta nálam. Időközben több európai uniós konzorcium koordinátoraként sokat utaztam szerte a világban és igyekeztem rávenni doktorandusz hallgatóimat, hogy képzésük alatt hosszabb vagy rövidebb időt töltsenek külföldön valamelyik híres laboratóriumban. A különböző EU-keretprogramok ideális lehetőséget nyújtanak erre.

 

Feleséged, Magdi is többszörös vívóbajnok. Hogy ismerkedtetek meg?

 

Egyetemi pályafutásom mellett hobbiként tovább folytattam a vívást Svédországban is. Én egy tipikus magyar fegyverrel, karddal vívtam, amiben sem a svédek, sem más skandinávok nem értek el kiugró eredményeket. Talán ennek tudható be hogy öt egyéni skandináv bajnokságot és több svéd bajnokságot nyertem csapatban és egyéniben is. Utolsó nemzetközi bajnokságomon, 1984 decemberében a Bécs város bajnoksága után ismerkedtem meg leendő feleségemmel, a háromszoros olimpiai érmes magyar világbajnok vívónővel, Maros Magdával. 1985-ben házasodtunk össze; azóta ő is Stockholmban él velem. Szakmai téren is nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen gondomat viseli, megteremti a családi otthon melegségét, és jelenti számomra az elengedhetetlen háttérstabilitást. Emellett profi sportolóból rövid idő alatt igen megbecsült bankszakértő lett.

 

Jelenleg a KTH és a Stockholmi Egyetem Alba Nova fizikai kutatóintézetének a professzora vagy. Most milyen témákban folytattok kutatásokat?

 

Transzmissziós elektronmikroszkópia-szakértőként főleg nanotechnológiával foglalkozom. Jelenleg súrlódáscsökkentő wolframdiszulfid-nanorészecskék segítségével 60-70%-os súrlódás- és kopáscsökkentést tudunk elérni a gépkocsi és repülőgépmotorokban. Munkánkat két EU-keretprogram és néhány nagyobb európai cég, többek között az Airbus és Rolls-Royce támogatják.

 

A kutatás mellett nagyon aktív vagy új vállalkozások megszervezésében és segítésében is. Több vállalkozásban igazgatótanácsi tag vagy. Beszélnél erről, megemlítve azt is, hogy ez milyen módon kapcsolódik az egyetemi munkához?

 

Az egyetemnek a kutatás és oktatás mellett van egy harmadik feladata is: a kutatási eredmények ismertetése és terjesztése. Ez leginkább kis- és középvállalkozások bevonásával történik. Ebben a tevékenységben is intenzíven részt veszek. Hat cég, közöttük két középnagyságú nemzetközi cég igazgatótanácsi tagja vagyok. Ez rendkívül érdekel, mert közvetlen közelből követhetem kutatási eredményeink gyakorlati hasznosítását. Ugyanakkor legtehetségesebb diákjainknak is sokat tudok segíteni azzal, hogy beajánlom őket ezekhez a cégekhez.


Egyik legjelentősebb ilyen cég a digitális hangot tömörítő Coding Technologies volt, amit múlt évben az amerikai Dolby cég vásárolt meg.

 

Nemzetközi elismerésnek lehet tekinteni, hogy több nemzetközi fórum bizottsági tagja is vagy.

 

Nemzetközi bírálóként több EU-keretprogram kiértékelője voltam. Emellett több éven át részt vettem a magyar NKTH (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal) nanotechnológiai pályázatainak kiértékelésében is bíráló szakértőként.

 

Tavaly a szilágysomlyói Báthory Alapítvány kitüntetettjeinek sorában voltál. Milyen érzés volt átvenni a díjat?

 

Erre különösen büszke vagyok, mert ezt szülőföldemen adták át nagyon megható és magasztos ünnepség keretében. (A szilágysomlyói Báthory Alapítvány 1999-től ítéli oda évente a Szilágysági Magyarok Díszoklevelet olyan „Szilágyságban élő, vagy onnan elszármazott magyarnak, aki a szakmájában, közéleti munkásságával, emberi magatartásával jelentősebb érdemeket szerzett és tenni tudott a szülőföldért is, így járulva hozzá a szilágysági táj hírnevének öregbítéséhez” – a szerk.).

 

Aktív vagy a stockholmi magyar közösségekben is, gyakran látogatod a Magyar Ház programjait. Legutóbb a nanotechnológiáról tartottál egy érdekes előadást. Hogy jut minderre időd?

 

Ahogy időm engedi, próbálok a svédországi magyar szervezetek tevékenységében is részt venni. Több előadást tartottam különböző magyar fórumokon. Különös elismeréssel tartozom a Peregrinus Klub tagjainak. Fiatalos lendületük, intellektuális érdeklődésük, önfeláldozó munkájuk minden elismerést megérdemel. De egyúttal minden Svédországban működő magyar szervezetnek hálás elismeréssel tartozom.

 

Köszönjük a beszélgetést!

 

Kérdezett: Végh Norbert


 

Háború utáni absztrakció II. rész

Háború utáni absztrakció II. rész

Képzőművészet 2018. december 15.
E központi szoborcsoporttól, vagy nevezhetjük akár kisplasztika csoportnak is, a fal felé fordulva, szinte bronzos felületű, vagy vasfekete vásznak kapcsolódnak a nagyszerű anyaghoz. Három kitűnő spanyol festőművész, méreteiben és színeiben is hasonló, absztrakt vásznai. Az 1929-ben Spanyolországban született Luis Feito…
Readmore

Egyesületek

Szüreti mulatság, generációk találkozása

Szüreti mulatság, generációk találkozása

A SOMIT őszi tábora 2018. október 5–7. között ismét a SOMIT-os tábor résztvevői vittek életet a Hälleberga Tábortanyára.…
SOMIT: összefonódó generációk

SOMIT: összefonódó generációk

Október 6-án, a SOMIT 2018-as őszi táborán rendkívüli közgyűlés keretében döntött a tagság az egyesület névváltoztatásáról. A Svédországi…
A Stockholmi Magyar Ház őszi programjai

A Stockholmi Magyar Ház őszi programjai

A Stockholmi Magyar Ház a nyár és az ősz folyamán lezajlott jelentős tatarozási munkálatok után, új környezetben, megszépült…
Hírek a Hungaroclubtól

Hírek a Hungaroclubtól

Október elején a marosvásárhelyi Yorick színház Sminkszoba című előadását fogadtuk. Az előadók a SMOSZ meghívott előadói voltak. Az…
Apja-Fia a Stockholmi Magyar Ház színpadán

Apja-Fia a Stockholmi Magyar Ház színpadán

Berecz András és István előadása November 17-én Berecz András Kossuth-díjas előadóművész családjával a Stockholmi Magyar Házban összegyűlt 125…
iHuset 2018 – Dimenziók kiállítás megnyitó

iHuset 2018 – Dimenziók kiállítás megnyitó

Mire mindannyian összegyülekeztünk Shamsi Neeimai Gallery and More galériájában, megérkezett az első idei hó. Mivel a 2018-as iHuset…
Patrubány Miklós göteborgi előadása

Patrubány Miklós göteborgi előadása

Patrubány Miklós 2000 óta a Magyarok Világszövetségének elnöke. Amikor először járt Göteborgban, egy zászlót ajándékozott a Kőrösi Csoma…
Gyere velem a Hargitára

Gyere velem a Hargitára

Tamás Gábor koncertje Teljes véletlen, hogy éppen az aradi vértanúk napjának (október 6.) végén gyülekeztek a régen hallott…
Sminkszoba

Sminkszoba

Az életről olyan sokat lehet írni. Gondolataink támadnak éveink minden olyan eseményéről, amelyből tanultunk, okultunk, vagy amelyektől talán…
Pogácsasütés és LuFi Lundban

Pogácsasütés és LuFi Lundban

A Lundi Fiatalok (LuFi) szezonnyitó klubestet tartottak, ezzel azonos időben a „nagyok” közös pogácsasütésre gyűltek össze a Lundi…
A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub őszi időszaka sok programot tartogat a Malmö és környékén élő magyarok számára. Ősztől a gyerekfoglalkozások…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan elő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME