A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Kenyéradó gazdánk - a svédországi kormányváltás óta – nem az Integrációs Hivatal többé, hanem az úgynevezett Ungdomsstyrelse. Tőle kapja a SMOSz az évi anyagi támogatást, ami kevesebb ugyan a tíz évvel ezelőttinél, de mégis ez jelenti működésünk anyagi feltételeit. Az  Ungdomsstyrelse, az alaptámogatáson kívül kilátásba helyezte, hogy olyan pénzforrásokra is pályázhatunk, amelyeket a hivatal időszerű célkitűzésekre különített el, például: ”Mot rasism och intolerans”. Szó szerint idézem a pályázati kiírást: ”Ungdomsstyrelsen fördelar stöd till verksamheter som förebygger eller motverkar rasism och liknande former av intolerans, som bland annat: islamofobi, antisemitism, antiziganism, afrofobi och homofobi.” azaz: ”Az Ungdomsstyrelse támogatja azokat a tevékenységeket, amelyek célja megelőzni vagy leküzdeni az idegengyűlöletet és a társadalmi türelmetlenség egyéb formáit, mint például az iszlámtól, a zsidóságtól, a cigányságtól, az afrikaiaktól, és homoszexuálisoktól való félelem és ellenszenv.”

 

Mi, a magyar közösség tagjai tehetünk-e valamit az idegengyűlölet ellen? Bizonnyára akad olyan közöttünk, aki majd mosolyog a kérdésen, és azzal utasítja el, hogy ”már a könyökömön jön ki”, ”tele van a hócipőm”, vagy védekezik: ”van zsidó barátom”, ”szeretem a cigányokat” stb. Elég-e ennyivel elintézni?  Tartsunk egy kis lelkiismereti vizsgálatot, és valljuk be, hogy a durva viccek, csúfolódások, a nemzetek csúf nevének használata  elő-elő fordulnak szóhasználatunkban.  Árt mindez valakinek? -Igen! Sértő, ha valakit éppen érint, bántó, ami ahhoz vezet, hogy az érintett személy vagy család kimarad egyesületünkből. Árt nekünk, a rólunk alkotott képnek, a magyarok mások által való megítélésének, hogy nem felelünk meg a nemzetközileg elfogadott értékrendszernek. És egy biztos: a Svédországban felnőtt gyermekeink, unokáink már nemcsak, hogy nem nevetnek velünk, de egyenesen megbotránkoznak és sokszor helyreutasítanak bennünket. őket már úgy nevelték, hogy minden embert tisztelni kell, olyannak, amilyen: fekete vagy fehér, szegény vagy gazdag, beteg vagy egészséges, hetero- vagy homoszexuális, keresztény vagy zsidó, esetleg moszlim.  Az időseket ugyan fiataljaink sem úgy tisztelik, amint otthon annak idején minket tanítottak, de a svéd toleranciát igen jól elsajátították. És nem használják se negatív, lekezelő  jelzőként, se megbélyegzésként a nemzetiséget, vallást jelölő szót.

 

A magyar hagyományok, Szent Istvánig visszamenőleg, igen szépek: befogadni és megbecsülni az idegeneket, akikkel gazdagodik és erősödik az ország. Történelmünk folyamán sok szép példája volt az összefogásnak és egymás megbecsülésének. A cigányokról Rákóczi Ferenc  muzsikusa Cinka Panna juthat eszünkbe, a szomszédos nemzetekről pedig az 1848-as szabadságharc lengyel, szerb, német tábornokai. Ezek a jó példák. A sérelemek sora szintén hosszú, de azok felemlegetése semmi jót nem hoz. Trianon után összetapostak, megcsonkítottak, kis néppé tettek. Érthető, hogy keserűség, irígység és gyűlölet született ebből a megaláztatásból. De felül kell emelkednünk a sérelmeinken, önbizalommal, értékeinkbe vetett hittel, nagylelkűséggel kell alakítanunk sorsunkat. Az 56-os forradalom és szabadságharc dícsősége ismét sugárzó fényt vetett ránk és bearanyozta a magyar nevet. Itt Svédországban kicsi, de öntudatos bevándorló csoport vagyunk, akik büszkén valljuk magunkat magyarnak. De semmivel se vagyunk jobbak és értékesebbek, mint más emberek, de rosszabbak se. Kapunk és adunk. Hasonlóképpen a többi bevándorlóhoz, akik ugyanígy kapnak és adnak is.


”Mångfald berikar Sverige” állítják a svédek és szeretnék ezt bizonyítani is, többek között a mi segítségünkkel is. Svédország több száz éve nyitott, idegeneket befogadó ország. A régi bevándorlók - a németek, vallonok, cigányok, finnek, zsidók -, továbbá az újabban érkezettek - a munkaerőként bevándorló olaszok, törökök, jugoszláviai népek -, majd a politikai menekültek - mint a magyarok, délamerikaiak, lengyelek, balti államok lakói, keleteurópaiak, irániak és irakiak -, valamint a háború elől menekülő afrikaiak, - mint az etiópiaiak, szudániak és szomáliaiak- mind új otthonra leltek Svédországban.

 

A svéd politika toleranciát hírdet, a bevándorlók tiszteletét és megbecsülését hangoztatja, ezért munkálkodik. És ez természetes. Nekünk is ezt kell hírdetnünk, ez a svéd társadalom elvárása velünk szemben.

 

Ellentmond-e mindez annak, amit mi otthon tanultunk? -Egyáltalán nem! A keresztény szellemiség alapja is az, hogy ”szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”, a krisztusi gesztus a legelesettebbek felemelése és szeretete örökérvényű példa számunkra is. Nincs helye a megvetésnek sem a keresztény, sem az ateista irányultságú de alapjában humanista felfogásban. A nemzeti érzelem sohase jelentse más nemzetek megvetését és gyűlölését! Így örízhetjük meg a ”nemzeti” pozitív jelentéstartalmát.

 

Saját tapasztalataimat szeretném megosztani az alábbiakban. 1978-ban érkezetm Svédországba Csíkszeredából. A nyelvtanulásomat igen megkönnyítette, hogy a magyaron kívül jól tudtam románul, és sok latin eredetű szót ismertem a román nyelvből, sok germán eredetűt a német nyelvből. A munkám itt is, harminc éven át, súlyos elmebetegek kezelése, gyógyítása, életfeltételeik javítása volt, sokszor a beteg akarata ellenére is, de személyi jogaik és érdekeik mindenkori tiszteletbentartásával. Munkám során sok, különböző országból származó orvossal és ápolóval dolgoztam együtt, nem beszélve pácienseim sokféle eredetéről, akik Dél-Amerikától a Távol-Keletig, Kanadától Dél-Afrikáig a világ szinte minden tájáról érkeztek ide. És ebben a munkában nem a betegség tünetei, vagy a kezelés módja olyan más, hanem az ember-emberhez való viszonya, vagyis az, ahogyan az kezelő személyzet a beteggel és hozzátartozóival bánik, ahogyan a család a beteghez viszonyul. És ezt a sokféleséget meg kellett tanulnom és ehhez alkalmazkodnom kellett. Ismerni és tisztelni a más kultúrák hagyományait, például, hogy a ramadán negyven napja alatt a betegem koplal napfelkeltétől naplementéig, és ha nem tartom ezt tiszteletben, akkor vége a jó orvos-beteg kapcsolatnak. És mennyit hibázik az ember, amíg megtanulja nyílt és őszinte szívvel elfogadni embertársát, úgy viszonozni a beteg török asszony ölelését, hogy az őszintének érezze a testvéri szeretetet. Vagy rájönni arra, hogy türelmetlen, túlságosan szigorú voltam a hindu betegemhez, aki megszentelt ételt hozott nekem a templomból és azzal adta át: ”azért imádkoztam, hogy Csaga legyen kedves hozzám!”, és elcsodálkozni az őszinteségén.

 

Nagyon sokat tanultam a betegeimtől és munkatársaimtól, svédektől és bevándorlóktól egyaránt. Meggyőződésem, hogy a svédek is tanultak egyrészt tőlem, másrészt a többi bevándorló munkatársamtól, ha egyebet nem, hát azt, hogy merjünk közvetlenek és nyíltak lenni, ne legyünk személytelen tisztviselők, a betegfogadás- és ápolás közömbös szolgáltatói.
És így átélhettem azt, hogy bár  ”más” vagyok, mint a többség, de elfogadnak, tisztelnek és megbecsülnek.
”Mångfald berikar.”
A sokféleség gazdagít.


Szentkirályi Csaga

Nélküled nem sikerülhet!

Nélküled nem sikerülhet!

Kedves Olvasó! 2020. október 31.
Kedves Híradó Olvasók!   A nyár után újra itt az ősz, a szeptemberi hűvöskés idő. Azért még van esélyünk időnként elcsípni néhány órát, amikor felmelegít a napsugár. „Légy felfedező a saját folyóidon és óceánjaidon!” – mondta egy helyütt H. D.…
Tovább
Balatoni biciklitúra 2.0

Balatoni biciklitúra 2.0

Kárpát-medence 2020. október 31.
Furcsa időszakot tudhatunk magunk mögött. A koronavírus-járvány szabta korlátok arra hívtak, hogy mindenki azt az országot ismerje meg még jobban, amelyikben éppen él. A félbeszakadt „kőrösis”, svéd hónapok után ismét Magyarország tájait járom. A pandémia hullámai között akadt azért lélegzetvételnyi…
Tovább
Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Képzőművészet 2020. október 31.
A nyári szabadságom elején egy szakmai szervezetet kívántam meglátogatni Budapesten, a galériák sokaságáról ismert Falk Miksa utcában. Sajnos nem volt szerencsém, a vírushelyzet miatt zárt ajtókat találtam a hivatalban. Visszafelé, a Körút felé haladva kis, zománcozott állatfigurák sokaságát fedeztem fel…
Tovább
„Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat…”

„Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat…”

Portré 2020. október 31.
A malmői Pannónia Klub vezetősége több új taggal bővült, fiatalodott a csapat. Az élénk egyesületi élet legfőbb tanújele az a nyári beszámoló, melyet lapunk első felében olvashatunk, az Egyesületek rovatban. Beszélgetőtársaim ezúttal Berecki Emőke és Lukács Andrea voltak.   Antal…
Tovább

Egyesületek

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Egy komoly kérdés foglalkoztatta a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület tagjait a szeptemberi tanévévnyitó kirándulásuk előtt. Nevezetesen, hogy…
Nyár a Pannóniával

Nyár a Pannóniával

A koronavírus-járvány által megnehezített időszak azt hiszem, több mindenre megtanít(ott) bennünket. Például, hogy értékeljük azt, ami a közvetlen…
Kedves magyarok!

Kedves magyarok!

Sajnálkozva jelentem, hogy – mint néhányunk előtt már ismert is – a nyár elején végleg befejezte működését a…
Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Hasonlóan más egyesületekhez, tavasszal minden fizikai találkozást igénylő programunkat törölnünk kellett az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesületnél (UMSE) is. Az…
Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Immáron második alkalommal rendezte meg Szent István napi sokadalom elnevezésű rendezvényét a ljungby-i Petőfi Magyar Egyesület. A dél-svédországi…
Nem mindennapi strandparti

Nem mindennapi strandparti

2020 júniusában az egykori LMKF fiatalok csoport megrendezte első víz melletti szabadtéri programját, a strandpartit. Hihetetlen érdeklődést vont…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME