A SMOSZ és az ”Őrszavak Magyar Nyelvőrző Egyesület” rendezésében ”Haza a magasban ” címmel külföldön élő magyar nyelvoktatók konferenciája zajlott szeptember 17-e és 21-e között a Tångagärde-i Magyar Gyülekezeti Otthonban.

A konferenciára a következő országokból gyűltek össze: Angliából Zolnai Edit, Argentínából Benedek Zsuzsanna, Ausztriából Wurtz Erzsébet, Pathy Livia, Seper Judit és Lengyel Ferenc, Brazíliából Szabó Csabáné Réz Anna, Észtországból Bán István, Finnországból Lukácsffy Kristóf, Hollandiából Homoki Katalin, Kanadából Bensmaine Edina, Lengyelországból Gedeon Márta, Lettországból Molnár Sándor, Magyarországról Kulcsárné Szabó Enikő, Király Annamária, Norvégiából Fáskerti Mária, Romániából Székely Győző, Venezuelából Kinckelné Fényes Ildikó, Svédországból Bihari Szabolcs, Stuber György, az ”Őrszavak” vezetősége, Lund, és Halmstad Magyar Egyesületeinek a magyar tanítást szívügyüknek érző küldöttei, és néhány kisegítő.

A tanácskozás lényege: egy, minden magyarok-lakta országban használható kétnyelvű tankönyv tervezetének elbírálása és jóváhagyása. A tervezetet, további munkatársakkal bővítve ugyanaz az írócsapat állítja össze, amely szerzője volt a hét esztendővel ezelőtt kiadott ”Haza a magasban” című kétrészes magyar nyelv és irodalom-történelem könyvnek. A tervezet szétküldése, elbírálása, jóváhagyása tulajdonképpen megoldódhatott volna elektronikusan is. Hogy a szervezők mégis a találkozót választották, annak több oka is van. Tudni kell ehhez, hogy a legtöbb országban a magyar nyelv tanítását önkéntesek végzik, ingyen. Sok esetben olyanok, akiknek foglalkozása teljesen más, a tanítást csak elhívatottságból, szeretetből vállalják.

Mindannyiuknak nagyon fontos az, hogy tudjanak egymásról. Azáltal, hogy megismerik a hasonlóan gondolkodó és munkálkodó társaikat, megerősödik önbizalmuk, lendületet és bíztatást kapnak a további munkához. No meg jó segédeszközt a tervezett nyelvkönyvvel. Ezek az emberek sok tapasztalattal rendelkeznek a magyar nyelv tanítása terén, ezúttal végre meg is hallgatták őket, és az ő hozzájárulásukkal, tanácsaikat figyelembe véve  íródik meg a könyv-tervezet.

A konferencia házigazdája a svédországi ”Őrszavak Nyelvőrző Egyesület” vezetősége volt. A konferencia előkészületei már a keddi napon megkezdődtek: egy csapat kitakarította a Gyülekezeti Otthont, egy másik bevásárolt és kiszállította a szükséges hozzávalókat az Otthonba. Szerda reggel Sölvesborgból hárman indultunk el: Jolán, Csaba és jómagam. Az úton több helyen megálltunk: az Olofström mellett lakó Szabó Miklós hentesüzleténél, valamint Ullareden kiegészíteni a jönköpingi csoport által vásárolt készletet. Csütörtökön reggeltől érkeztek a vendégek. Társaimnak az volt a feladata, hogy a repülőterekről, vonatállomásokról az Otthonba szállítsák az érkezőket. Délután 5 óra körül nagyjából már összegyűlt a társaság. Megebédeltünk és az egész társaság beutazott Jönköpingbe, a helyi Magyar Egyesület szervezésében megrendezett Wass Albert emlékműsor megtekintésére. Péntek reggel 9-től megkezdődött az egész nap tartó tanácskozás. Este vacsora után a házigazda Őrszavak vezetősége meghívta a társaságot egy Activity játékra. Mivel a résztvevõk a világ minden tájékáról érkeztek, magyar népi hagyományaink felelevenítésére a kérdéseket zömmel magyar közmondásokból, szólásmondásokból állítottuk össze. Nem volt könnyű dolga a játékosoknak, de mindenki ügyesen oldotta meg a feladatát, még az ilyen kifejezéseket is sikerült elmagyarázni-lerajzolni–elmutogatni, mint: kottybelé, szilvalé, vagy: a keresztanyád térdkalácsa. Egészen ügyes volt a társaság, mindenki élvezte a lazító játékot az egész napos gyűlésezés után.
Szombaton folytatódott a konferencia. Az ”Őrszavak” vezetősége kihasználva azt, hogy mindenki jelen van, megtartotta az aktuális őszi vezetőségi gyűlést.

Délután 6 órától a göteborgi négytagú ”Elwalåtar” nevű együttes tartott előadást.  A népzenei együttes tagjai: Tóth Zsuzsanna (hegedű, mélyhegedű, ének), Tóth Péter (akusztikus gitár, ének), Ida Malkolmsson (altfurulya, írországi dob, ének), Roger Hallgren (hegedű, mélyhegedű, ének). Előadásukban svéd középkori népballadákat, nyugat-svédországi, gotlandi és dalarnai népdalokat, valamint egy magyar népdalt hallottunk. Műsorukat egy ismert svéd népdallal aktualizálták, amelyből minden “külföldi” kapott útravalóul-emlékül egy-egy írott példányt. Előbb svédül, azután Tóth Ildikó magyar fordításában is előadták, majd felkérték a közönséget az együtténeklésre. Fellépésük nagyon sikeres volt, mindenkinek tetszett.

Itt kell megemlítenem, hogy a világ nagyon sok tájáról egybesereglett magyar társaság nem csak a svéd népdalokból, de az eredeti svéd konyha fogásaiból is ízelítőt kapott. A menüben izgalmasan keveredtek Szunyogh Jucika magyaros ízei a  Rolf Sjöstrand által készített svéd ételekkel.

A szombat esti díszvacsorán búcsúztunk el hivatalosan egymástól, s az elválás okozta szomorúságunk oldására hajnalig népdalokat énekeltük. Vasárnap reggel keltek útra a résztvevõk Göteborgba, ahol városnézés, majd a göteborgi egyesület néhány tagjával való találkozás és közös ebéd töltötte ki elutazásukig a programjukat.

Bízunk benne, hogy ennek - a résztvevők számára eléggé fárasztó és intenzív - tanácskozásnak az eredményét hamarosan élvezni fogja a világon szétszóródott magyarság. Reméljük, hogy vendégeink jó szívvel gondolnak vissza ránk, svédországi magyarokra.

Tóth Ildikó

Idézetek a köszönőlevelekből:

”Jólesett együtt gondolkozni, érezni és tervezni. Utólag, akárcsak Zsuzsa, én is köszönöm a hiteles és szeretetteljes fogadást (a házigazdáknak) és az
együttlétet (nektek mind). Jóleső érzésekkel gondolok vissza
a pár közös napra (mintha egy hét lett volna), s remélem,
a Tangagärdén (szinte Tonga-elvét írtam) együtt gyűjtött életöröm
kisugárzik további munkálkodásunkra”.(Lengyel Ferenc, Ausztria)

 
„Elrepült a két nap. Sokat dolgoztunk, de érdemes volt. Este megleptek minket egy koncerttel, svéd népzenét adtak elő. Gyönyörű volt!” (Lajtaváryné Benedek Zsuzsi, Argentina)