Az Őrszavak – Custos Anyanyelvápolók egyesületének tagjai már hozzászoktak ahhoz, hogy kötelező közgyűlésünket rendhagyó módon az év eleje helyett mindig augusztus első felében tartjuk, akkor, mikor az országban szétszóródott tagságunk magyar nyelvi táborunk idejére összegyűl.

Mint tudott, egyesületünk fő célja nyelvünk és kultúránk megőrzése és átadása gyermekeinknek. Célunk megvalósítása érdekében feladatainkat négy fontos területre osztottuk: az egyesület pénzügyeinek kezelése, média munkacsoport, Szülők Iskolája, és az Anyanyelvi tábor.

Az Egyesület pénzügyeinek kezelése. Mióta bevezettük azt a gyakorlatot, hogy a táborral kapcsolatos kiadást-bevételt az egyesületi pénztártól különállóan kezeljük, sokkal könnyebbé vált pénztárosunk munkája.

A Média munkacsoportfeladata cikkek, interjúk írása, és kapcsolattartás a SMOSZ hivatalos lapjával, a Híradóval és az Őrszavak internetes újsággal. Az ezzel a feladattal megbízottak pontosan, rendszeresen végzik a feladatukat. Hála az új vezetőségi tagoknak, folytatódik az Őrszavak Egyesületet bemutató sorozat. Mint arról már tavaly beszámoltunk, bővítettük a Híradó rovatainak számát, a Tóth Ildikó által szerkesztett Gyerekoldalak mellett Balogh Erika szerkesztésében megjelent a serdülő ifjúsághoz szóló Kamasztanya. Szerkesztőink örvendenének, ha munkájukról valamilyen véleményt, visszajelzést kaphatnának a nagyközönségtől. Jó lenne, ha az egyesületi elnökök is népszerűsítenék a rovatokat. Ez a két rovat a magyar nyelvet tanítóknak remek alkalom lehetne a gyerekek motiválására. Hiszen a Gyerekrovat pályázatán díjakat is lehet nyerni. A Kamasztanya remek bemutatkozó hely a kreatív ifjak számára.

A Média munkacsoport feladata kicsit egybefolyik munkánk következő területével, a Szülők iskolája munkacsoportéval, melynek egyik feladata összefogni és segíteni a magyar nyelvet oktató pedagógusok és oktatók munkáját.

Örömmel jelenthetem, hogy több évi küszködés után a Média munkacsoportnak végre nagyjából sikerült megtudni, hogy mely helységekben van magyar nyelvtanítás és kik azok a pedagógusok, akik ezzel foglalkoznak.

Azért mondtam, hogy nagyjából, mert még mindig vannak fel nem derített iskolák, nevek, vagy rábukkanunk olyan nevekre, címekre, melyek már régideje nem aktuálisak, de senki nem vett annyi fáradtságot, hogy a megváltozott helyzetről informáljon. De az is öröm, hogy legalább egy hozzávetőleges képet kaphatunk a svédországi magyartanítás helyzetéről.

Mint elhangzott, céljaink között egyik legfontosabb magunkra vállalt feladat a magyar nyelvet oktató tanárok munkájának segítése. Sajnos ez a feladat elég nehéznek bizonyul, első sorban a pedagógusok passzivitása miatt. És sajnos, nem csak az oktatók részéről nincs kellő érdeklődés. Akadozik a visszajelzés a különböző felhívások, információk esetén, az egyesületi vezetők sem mutatnak érdeklődést, illetve segítőkészséget munkánk iránt. Példának azt hozom fel, hogy mikor a magyar nyelvet tanító pedagógusainkat különböző magyarországi pályázatokról értesítettük, csupán egyetlen visszajelzés érkezett.

Naponta figyeljük a magyarországi pályázati kiírásokat, ha olyan témára bukkanunk, mely érdekelhetné a svédországi magyarul beszélő diákokat, értesítjük a magyartanárokat.

A következő pályázatokat küldtük szét a diákok számára:

1. a Barankovics Alapítvány a középiskolásoknak: "When I m 64 – Amikor 64 éves leszek"

2. a Szitakötő folyóirat mesepályázata

3. a Mesekert óvoda mesepályázata

4. Janikovszky Éva Alapítvány mesepályázata

5. a Balassi Intézet felsőoktatási előkészítő képzésre kiírt pályázata

A Tavaszi Szél göteborgi egyesület megnyerte a „Legyek Ura" című pályázatot, mely egy tíznapos táborozást jelent, a Miskolc melletti Kisgyőrben. Svédországból tíz résztvevőt vártak. A Tavaszi Szél csak hat helyet használt ki, a többit átengedte az Őrszavak egyesületnek. Mi igyekeztünk népszerűsíteni, résztvevőket toborozni, sajnos nem sikerült.

A magyart tanítók számára kiírt pályázatok:

1. A Hétvégi Magyar Iskolák Világtalálkozója

2. Balassi Intézet továbbképző tanfolyam magyart tanítók számára.

3. Az idén is meghirdettük a magyar nyelvet oktató tanárok és oktatók számára a NYEOMSZ által már évek óta szervezett továbbképzőt. Öt anyanyelvi tanár jelentkezett erre.

Ugyancsak az oktatás segítésére működik a gazdag oktatói tapasztalattal rendelkező-, nevelési kérdésekben jártas, komoly szakemberek munkájának eredményeként-, gazdag oktatóanyag-tárral rendelkező Őrszavak internetes szakmai folyóirat. Megállapíthatjuk, túl kevés a svédországi böngésző.

Továbbra sincs semmiféle érdeklődés sem a szülők, sem a tanárok részéről az általunk nagy lelkesedéssel meghirdetett Szülők iskolája rendezvény iránt, mely elképzelésünk szerint a pedagógusok és szülők kapcsolatát hivatott elősegíteni, egymás problémáit, elvárásait jobban megismerni. Reméljük ebben az évben sikerül továbblépni. Munkánk ezen harmadik területén nem sok eredménnyel dicsekedhetünk, de ez nem töri le kedvünket, nem lankasztja akarásunkat. Mi tudjuk, s minden felelős emberben tudatosítani akarjuk, hogy megmaradásunk kulcsa a jövő nemzedék. Nem szeretném hosszan ecsetelni, mit jelenthet számunkra gyermekeink, unokáink elidegenedése magyar nyelvünktől és kultúránktól. Ha nem sikerül őket már gyerekkorukban közénk tartozóknak nevelni, akkor a nagy erős svédországi magyar szervezetek lassan kiöregednek, feledésbe merülnek. Éppen ezért nem adjuk fel a reményt és a munkát, érdemes lenne erről beszélni és hathatós stratégiát kidolgozni egy régen megálmodott egyesületi találkozó keretén belül, hasonlóképpen a Szülők Iskolájában.

A Szülők iskolája munkacsoportnak gyengécske a sikere, annál nagyobb sikert könyvelhetünk el vezetőségünk negyedik, és egyben legnépesebb munkacsoportjának munkájában a magyarul beszélő gyerekek, ifjak számára szervezettnyári „Kékvirág" táborral kapcsolatban.

Bár ahogy észleljük, a tábor népszerűsítésében itt sem a magyar pedagógusok, illetve egyesületi elnökök jeleskednek. A tábor megy a megindított kő útján, egyik év résztvevői vonzzák a következő év jelentkezőit.

Többször javasoltuk, az egyesületek karolják fel ezt az igazán fontos és megmaradásunk szempontjából szinte létszükségletet jelentő kérdést. Évekkel ezelőtt a halmstadi egyesület több éven keresztül magára vállalta a tábordíj kifizetésének tetemes részét, volt is annyi jelentkező, hogy alig tudtunk helyet szorítani a többi gyereknek. Örömmel tapasztaltuk, hogy a halmstadi egyesület a tavalyelőtti évben újrakezdte ezt a gyakorlatot, mellé felsorakozott a jönköpingi egyesület is. Jelen táborunkban is a halmstadi gyerekcsapat a legnépesebb. Köszönet érte. A többi egyesületi vezetőnek is jó lenne megfontolni, hiszen az egyesületek is jól járnak, ha segítenek.

A 2013-as évi tábort már az új Ifjúsági Központba, Hällebergára hívtuk össze. Ez a központ nem csak a táborozó ifjak, gyerekek számára új, hanem a pedagógusok, és a tábor többi dolgozója számára is. Mondhatjuk úgy is, hogy az idei tábor a „beszoktatás" ideje volt. Hogy konyhanyelvvel éljek, „még be kell lakni" a házat, időbe telik, míg mindennek megtaláljuk a legjobb és legésszerűbb elhelyezését. Hiába tervezünk előre, mindnyájan tudjuk, hogy egy házat lakva ismerünk meg. Ez történt az idei tábor alatt. Nagyon nagy szükségét éreztük egy nagyobb teremnek, sőt több olyan teremnek, ahol a különböző tanulócsoportok számára kényelmesen, zavartalanul folyhat az oktatás. A hálóhelyek, fürdők, stb. kényelmesek, néha úgy éreztük, túlontúl is azok, a széles, kényelmes folyosók szinte kényszerítették a kisebbeket a szaladgálásra, hangos beszédre. A táborban történtekről, mint minden évben, az idén is beszámolunk a Híradóban.

Kedves Barátaim, csak úgy lehet valamit jól megszervezni, eltervezni, ha jóval a táborkezdés előtt nagyjából tisztában lehetünk azzal, hogy hányan fognak részt venni azon. Ezért szükséges a reklám, hogy minden gyerek, ifjú tudjon a rendezvényről. Mert aki egyszer eljött közénk, az visszavágyik. Akkor minek megfosztani egy halom svédországi gyereket hasonló élménytől?

 

Tompa Anna