Szeretnék mindenekelőtt bemutatkozni. Tizenegy évet – két nagy blokkban, 1982–87 és 1992–98 között – éltem Japánban. A tokiói nagykövetség kereskedelmi kirendeltségének tanácsosa voltam. A külkereskedők útja reklamációkkal van kikövezve, s utólag ennek köszönhetem, hogy Okinavát leszámítva a szigetország szinte minden részét bejártam. Feladataink közé tartozott a kapcsolatot keresők segítése is. Egyik nap Vida Mária, a japán gyermekművészet ismert kutatója kérte Wagner Nándor címét. Felhívattam, bemutatkoztam, megkérdeztem, hogy kiadhatom-e a címét Vida Máriának? Mire Nándor így felelt „A címemet kiadhatja. Maga meg jöjjön ki hozzám! Viszontlátásra.”

 

Kimentem hozzá, rövid bemutatkozás után egymásra néztünk, s majdnem egyszerre kérdeztük, hát te hogy kerültél Japánba? Az elbeszélt hosszú történetek végén kiderült, hogy mindketten gyermekként kaptuk azt az indítólökést, ami ehhez, a jószerével véletlen találkozáshoz vezetett. Ő édesapjától, a nagyváradi neves fogorvostól kapta az indítást, aki kertjüket japánkertté varázsolta, és bevezette Lao-ce bölcs mondásaiba. Én pedig szépkorú, első világháborús Japánt járt hadifoglyok mesélését hallgathattam több Borsod megyei faluban, ahová állatorvos édesapám rendszeresen járt herélni és miskárolni, és megkérte az öregeket, hogy vigyázzanak rám.
Nándor masikói művésztelepe lenyűgöző látvány volt és mindmáig az is maradt számomra. A szobrok és épületek művészi elrendezésében, utakkal összekötve. Az utcai fronton 150 méter hosszú és mintegy 40 méter mélységű telek 13 épületével szobrászati gyöngyszem, melynek szívében áll a Filozófiai kert szoborcsoport. A központtól pár száz méterre a hegyoldalban, az erdő alatti utolsó telek. Nándort a hely látványa Remeczre emlékeztette, ahol szüleinek nyaralója volt, ezért választották ezt az alkotói nyugalmat biztosító csendes területet.

Filozófiai kert Masikóban. FK Mashiko 2017 (Inui Tsuyoshi)

Masikó ősidőktől, a tízezer év előtti Dzsómon kortól fogva a mindennapi keramikusok 22 ezer fős települése. Több száz műhelyével ma a leghíresebbek közé sorolják. Wagner Nándor és felesége, Chiyo asszony 1970. január 15-én érkeztek meg egy kis Datsun teherautóval. A több tulajdonostól megvásárolt mezőgazdasági területre Nándor elővette alapszakmáját és építészként megtervezte a műtermét, valamint az egész terület távlati tervét, beleértve a vízgyűjtő rendszert is. A házaspár nekiállt, földmunkát végzett, köveket mozgattak, sokat hegesztve felépítették a stúdió oszlopait. Minden áldott nap együtt dolgoztak, és az 1970-es év végére elkészült a megálmodott műterem, benne egy pici lakással, a konyhapult feletti felirattal: „A fészekrakó madár szívét a fészek melegének tudata erősíti.”

Anya gyermekével (1970, 1973, 2020). (Academia Humana Alapítvány)

1970 szilveszterének napján, Beethoven IX. szimfóniáját hallgatva, Nándor agyagot vett kezébe és megmintázta első japán munkáját, az „Anya gyermekével”-t. Erre kapja az első megrendelését az ucunomijai Szépművészeti Múzeumtól. Ma a szobor a város atlétikai és sport központ parkjában áll.

Filozófia kert a Műcsarnok apszisában. (Nyirkos Zsófi, Műcsarnok)

A szakmai értékelés sem maradt el:
„Négy platánfa ölelésében, mintha három öngyújtót helyeztek volna egymásra, ott áll egy üvegdoboz. Ez a Szépművészeti Múzeum. Ahogy közelebb megyünk, ott, ahol az üvegdobozszerű múzeumot körülfogó kőkerítés a homlokzat előtt szögletesen megtörik, a frissen ültetett pázsiton áll a bronz Anya gyermekével szobor. Nyolc darab kisebb-nagyobb kerek kő fekszik egymástól egyenlő távolságra, s középen egy nagyobb kövön áll az anya, aki a hátán viszi gyermekét, és bal kezében természetesen kerek kis csomagot fog. Az ifjú nő fejét borító kendő alól kitekintő arc üdén fiatal, intelligens és szép: a Madonna gyengédsége árasztja el.”

A következő évtizedek sorban meghozzák a nagy munkákat. 1973 hozta meg a legnagyobb kihívást, egy monumentális mű megalkotását az új naritai repülőtér szállodasorához. Nándor első gondolata, az utazók védőszentjének megmintázása 640 cm magasan, mégpedig a Svédországban maga által kifejlesztett öntött rozsdamentes acél technikával. Pályázata, nagyszabású elképzelése diadalmaskodott. Megkapta a lehetőséget, hogy a repülőtérre vezető kis völgyben futó gyorsforgalmi sztráda első szállodájának, a Narita View Hotel előtti térben helyezheti el kétalakos alkotását. A további tárgyalások során megbízást kapott arra is, hogy a szálloda előtti forgalom rendezését egy szökőkúttal segítse. Azt javasolta, hogy a szállóból kilépők egy hajlított ívű óriás szivárvány szökőkúttal találják szembe magukat, mely alatt áttekintve, a tengelyben az utazók védőszentjét látják, előtte egy kis áldozati asztalkával. Tervét elfogadták és elkezdődött a nagy munka. Csapatot szervezett, gyártót választott. A lázas napok munkáit nem részletezve, még egy akadályt kellett megoldania. Hogyan szállítsák Masikóból Naritára az elkészült és összeszerelt 10 méter széles és 5 méter ívmagasságú szökőkutat. Nándor helikopteres megoldást javasolt, amit elfogadtak. A masikóiak bámulatára, a városka felett egy óriás helikopter vitte felállítási helyére a szivárvány szökőkutat. Azt hiszem, hogy ennél jobb hírverést kevés szobrászművész kapott abban az évben, Japánban.

A szakmai elismerés sem maradt el. A Geijutsu Seikatsu című művészeti folyóiratban megjelent riportból idézek részleteket:
„Wagner viszonyulását a japán hagyományokhoz nevezhetjük szobrászi kötelességnek, illetve az emberi szellemtörténettel szembeni küldetésnek. Ő a régi civilizációt követő történelmi lépés megtételének szükségességét, egy következetes, tiszta és racionalista filozófia követésének követelményét vallja. (…) Szerinte a japán történelem mélységét érezni a japánok kézmozdulatában, figyelmes pillantásában – amikor elismeréssel tekintenek egy teáscsészére, egy tányérra –, vagy mozdulatukban, a köszönetüket tolmácsoló szavaikban, gesztusaikban. Wagner Nándor szereti a régi történeteket mesélő öregeket. Mégpedig azért, mert ha nem is érti teljesen az elbeszélések tartalmát, de a mesélők arckifejezésében és mozdulataiban megfigyelheti a történelem mélyében rejlő rend iránti csodálatot. (...) Határozott, saját filozófiát kidolgozó és valló, külföldi öntudattal rendelkező művészként, de mégis megpróbálja a japán kultúrát és hagyományokat belülről átélni. És a hagyományokat nem kívülről, mint kész dolgot szemléli, hanem az emberek mindennapjaiban jelenlévő, élő dolognak fogja fel. Kétségtelen, hogy Wagner a maga módján az európai tanokat és hagyományokat mélyen átéli és mesterfokon műveli. Ez érezhető szobrászatában is, a szigorú technikai követelmények precíz betartásában és a társadalommal szemben érzett komoly, elkötelezett öntudatban. Ahogy hallgattuk őt, minket is gyakran elragadott ez a mindent átütő kifinomultság és elegancia. Ő az a szobrász, aki mégsem akarja ezeket az európai tanokat és hagyományokat Japánba, a japánokba átültetni és a köznapi japán hagyományokhoz sem akar tapadni. A legegyszerűbb emberekkel való kapcsolatán keresztül, azért, mert tudatában van külföldiségének, meg tudta érinteni a japán szellemtörténetet, és tudatosítani tudta azt, ami a szavak legmélyén bújik meg; nem csinált mást, mint megpróbálta ezt alkotássá formálni. Szemléletében és munkamódszerében nagyon erős frissességet és újszerűséget érezhetünk. (…) Azt kívánjuk Wagner Nándornak és feleségének, hogy még sokáig éljenek itt japán földön, és az amerikai kultúrával félig-meddig megfertőzött japánoknak csendesen kongassák a vészharangot…”

Egyre növekvő elismertségének köszönhetően Nándor 1975 novemberében japán állampolgárságot kap. 1982 körül úgy dönt, hogy elkészíti életművét, a Filozófiai kertet, hogy az emberiségnek saját üzenetét egy szoborcsoportban megfogalmazza. Gipszbe mintázott tervét 1985-ben mutatja be a sajtónak, az NHK televízió sztárriportere, Shimizu Norio 1986-ban 10 perces riportot készít vele a műtermében, amit a műcsarnoki kiállítás záró rendezvényén a Petőfi Irodalmi Múzeumban bemutattunk.
1994-ben, az Asahi Evening News napilap országos kiadásában Postwar Portrait (Háború utáni portrék, alcíme: 50 évvel a háború után) sorozatban 100 Japánban élő külföldivel készítettek riportot. Az egyetlen magyar Wagner Nándor volt, aki a Filozófiai kertről a következőket mondta (részletek):

„Egyenlő bázisról kell indulni. Ellenkező esetben nem lehet kommunikációról beszélni. Ebben az alkotásomban igyekszem minden lehetőséget megadni a kultúráknak, hogy közeledjenek egymáshoz, azzal, hogy mindegyiket egyenlően kezelem. (…) A Filozófiai kert gondolata a II. világháború után született meg, (…) látva a jog egyenlőtlen alkalmazását (ugyanolyan tettért a bűnösök elítélését, a győztesek felmentését). (…) Tudom, hogy amit én próbálok most alkotásommal üzenni, nem lesz sikeres az éle­temben. Üzenetemet halálom után egy évszázaddal már érteni fogják.”

Nándor 1987-ben töltötte be 65. életévét. Születésnapján mindig vissza és előre is tekintett. Szobrainak jövője, különösen a Filozófiai kert köztéri elhelyezése foglalkoztatta. Chiyo asszonnyal elhatározták, hogy egy alapítványt hoznak létre, mely haláluk után is gondozni fogja a masikói művésztelepüket. Tao Világ Kulturális Fejlesztő Kutató Intézet Alapítvány néven 1987 novemberében alapították meg Wagner Nándor elnökletével. Az alapítvány megkapta és átvette a teljes művésztelepet az épületekkel együtt, Nándor összes alkotását, és az alkotások jogait is. Még éle­tében Budapestnek adományozta a Filozófiai kert 8 alakos szoborcsoportját. 1997. november 15-én hunyt el a közeli Moka nevű város kórházában. Örököseire, feleségére és Svédországban élő három gyermekére csak pénzvagyonát hagyta. Az alapítvány 2011 áprilisában teljes jogutódlással felvette a Wagner Nandor Kinenzaidan (Wagner Nándor Emlékalapítvány) nevet.

Meditációs-és teaház. (Nyirkos Zsófi, Műcsarnok)

Halála előtt egy évvel, 1996-ban kezdeményezte az európai lappangó műveinek megmentésére és meglévő műegyüttesének gondozására, valamint munkásságának kutatására az Academia Humana Alapítvány megalapítását, amellyel feleségét megbízta. Kurátoroknak Makk István építészt és engem kért fel. Javaslata szerint a két alapítvány tulajdonjogilag legyen egymástól független, de működésüket közös évesterv vezérelje.
2022. október 7-én, Wagner Nándor századik születésnapján nyílt meg centenáriumi kiállítása a Műcsarnokban. A kiállítás előkészületeit 2019 decemberében kezdtük el Wagner Chiyo asszonnyal Tokióban, a magyar–japán diplomáciai kapcsolatok 150. jubileumi ünnepségének idején. Ahhoz, hogy a legrangosabb kiállítóteret megkapjuk, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárával, Kucsera Tamás Gergellyel tudtunk beszélni, akitől támogató ígéretet kaptunk. A hosszadalmas tárgyalássorozat végén a Műcsarnok apszisát, és a hozzácsatlakozó két oldaltermet egy feltétellel kaptuk meg. Ez volt a legnagyobb szakmai kihívás, mert feltételül kaptuk a Filozófiai kert kiállítását az apszisban. A Wagner Nándor örökségét ápoló két alapítvány jogi és anyagi összefogásával sikerült 3D technikával elkészíteni a szoborcsoport egy az egy léptékű, a Gellért-hegyi geometriát követő makettjét. A sok darabban kinyomtatott és azokból összeragasztott szobrok patinázását, szoborcsoporttá építését Rácz Miklós, hazánk egyik legjobb színházi díszletépítője és fiai vállalták. Ez a Filozófiai kert nem műmásolat, kizárólagosan beltéri használatra készült egyedi makett, ami sérülékeny, öregszik és idővel lebomlik.
Izgalmas kérdés volt, mi legyen a kiállítási többi darabja. Tekintsük át a lehetőségeket!

Magyarország

Az 1956-os forradalom alatt és után disszidáltak ingó és ingatlan vagyonát az állam elvette. Ez így történt Wagner Nándor esetében is. Bérlakásban lakott, egy-két vagyontárgyát ajándékba és őrzésre szétosztotta barátai és felesége családja között. Minden, ami a Várbazár déli szárny 9. számú műtermében maradt, állami tulajdonba került. Nándor esetében Jálics Ernő szobrászművész, Kovács István, a Természettudományi Múzeum főosztályvezetője, Fitz Jenő, a székesfehérvári múzeum archeológusa, valamint apósa, összefogtak, kérvényezték a hatóságoktól azt, hogy mindent leszállíthassanak Székesfehérvárra, ahol a múzeum bevételezi és állományba veszi itt maradt műveit. Engedélyezték számukra, majd megtörtént a műterem kiürítése, melyet kiutaltak Varga Imre szobrászművésznek, aki végül nem költözött be. A nagy szobrok – Corpus és József Attila – Nándorék Fitz Jenőnél tett 1974-es látogatása során megvoltak, de az „apróságok”-ról nem akart tudni senki. Ekkor értesült arról, hogy az ömlesztve leszállított grafikai kész művei, vázlatai, tervei a fehérvári múzeum új raktárában, a felette lévő hentesbolt csőrepedése miatt eláztak és megsemmisültek. Hiába kerestük a többit, furcsa módon a nagy szobrok kivételével egészen 2011-ig a múzeum vezetői azt állították, hogy nincs több Wagner mű náluk. Szundy László kurátorunknak köszönhető, hogy vállalta a múzeumi irattár átnézésének sziszifuszi munkáját. Az állománygyarapodási és leltárkönyvben megtalálta, hogy Wagner Nándor 50 szobrászati vázlatát vagy kész alkotását állományba vették 64.247-64.296 sorszám alatt 1959-ben, sőt a 3 évenkénti leltári pecsétek a meglétüket mutatták. Gärtner Petra muzeológus segített abban, hogy egy lefalazott raktárt 2011-ben kinyissunk. Csodák csodája, a raktárban a 46 Wagner mű, sok más fehérvári alkotás gipszével együtt háborítatlanul évtizedek óta ott pihent. Sikerült a nagyközönségnek a legtöbbjét a székesfehérvári „Wagner-szoborlelet” kiállításon 2013-ban bemutatni. Ebből az anyagból válogattuk ki a mostani kiállítás darabjait, és kértük kölcsön a Szent István Király Múzeumtól. Az Academia Humana Alapítvány birtokában lévő József Attila és Földanya tömegvázlat mellett kölcsönadtuk a centenáriumi kiállításra készíttetett Chiyo asszony és Nándor büsztpárt, Solti András szobrászművész alkotását.

Svédország

Amikor Wagner Nándor és felesége Japánba költözött, akkor a lundi műteremben lévő művészeti anyagát átadta fiának, Zoltán G-Wagnernak azzal, hogyha anyagilag megszorulnak, akkor egy-egy darabot eladhatnak. Kutatásaink során nem sikerült sem megtekinteni, sem alkotáslistát kapni Zoltán G-Wagnertől. Öccse, Bálint Wagner, a Nándor halálának 20. évfordulójára rendezett emlékesten itt volt Budapesten, ahol előadást is tartott. Tudomásunk szerint a Svédországban élő Wagner leszármazottak a birtokukban lévő anyagból soha nem rendeztek kiállítást.
Időben, 2022-es újévi üdvözletemben értesítettem Bálintot a 100. évfordulós kiállításról, kérve azt, hogyha akarnak valamilyen alkotást kölcsönözni, vagy a katalógushoz anyagot adni, azt örömmel fogadnánk. Az előkészületek alatt Zoltán G-Wagner a Műcsarnoknak írt első e-mail üzenetében a leszármazottak esetleges anyagi támogatását fontolgatta, de a további levelezés hangneme Zoltán G-Wagner részéről megváltozott. Nem volt meglepő, amikor a kiállítás vége előtt egy héttel a Népszavában közzétették Zoltán G-Wagner „illegális” jelzőt tartalmazó üzenetét, hasonlóan a Filozófiai kert 2001-es avatásakor a Népszabadságban. A Műcsarnok jogi képviselőjének álláspontját és alapítványunk véleményét a lap internetes portálja leközölte.
Svédország tizenkét településén van Nándor műalkotás – szobrok és domborművek, különböző anyagokból, négyük vízzel kombinált megjelenésben. A műcsarnoki kiállításon képben és videón egy szép szelekciót láthatott a nagyközönség.

Japán

A Wagner Nándor Emlékalapítvány minden évben két kiállítást rendez, egy tavaszit és egy őszit. A 33 méter hosszú galériában Nándor műveinek válogatása kerül sorra egymásután, a pentagon galériában pedig egy-egy meghívott művész mutatkozhat be. A japán követők száma meghaladta az 5400-at, ami köszönhető az alapítványuk aktivitásának. Röviden említve: 35 önálló videót készítettek el eddig, és Nándorról szóló könyveket is árulnak.
A 2022-es őszi kiállításuk témája a Wagner Nándor 100 életmű áttekintés volt. Közösen terveztük meg a budapesti kiállítást, melynek költségvetését a 13 tagú kuratórium fogadta el. Elhatároztuk a Filozófiai Kert makettjének elkészíttetését. Sajnos a háborús helyzetre való tekintettel elvetettük a Lao-Ce terrakotta változatok kölcsönbeadását. Ugyanakkor fontosnak éreztük Nándor építészeti tevékenységének bemutatását. Nándor meditációs- és teaszoba épületének funkcionális makettjét a Műcsarnok művészeti vezetője, Szegő György tervezte meg, és a Műcsarnok csapata papírból és fából építette fel.
Nándor, aki nemcsak gyűjtött, hanem saját bölcseleteket időnként meg is fogalmazott, ezért a kiállításon kitettük Weöres Sándor fordításában „Tao te King: Az Út és Erény könyvé”-t egy kisasztalra. A kötet másik példánya a masikói meditációs ház asztalán is ott van, a megépítéstől fogva mind a mai napig. A kedves olvasó ebből könnyen megfejheti, hogy miért lett a kiállítás alcíme a „Bölcselet szobrásza”.
A kiállítás október 7-i teltházas megnyitóján beszédet mondott őexcellenciája Ohtaka Masato japán nagykövet, Akiyama Koji a Wagner Nándor Emlékalapítvány elnöke és Dr. Gergely Réka szobrászművész.

Finissage

Február 5-én délután összegyűltek a magyar Wagner Nándor követők leglelkesebb tagjai. Elmondhattam, hogy:
Remek négy hónap van mögöttünk, teltházas rendezvényekkel. Támogatott oktatási intézményeink 40 fős csoportokban jöttek Nagyváradról, Székesfehérvárról és Dunaújvárosból. Sok egyéni látogató most találkozott Nándor művészetével. Szép számú gratulációt kaptunk magyaroktól és külföldiektől. Eddig soha nem látott számú magyar sajtóhír, három magazincikk, TV riport, és számos blogbejegyzés is a sikert mutatja.

Wagner Nándor hazatért!

Japánosan letapsolva zártuk be Wagner Nándor szobrászművész első önálló magyarországi tárlatát.
Wagner Nándor háromszor kezdett új életet, mert itthon tiltották, Svédországban irigyelték, végül a távoli Japánban elismerték.
Ui.: Hogyha a SMOSZ tagoknak van valamilyen emléke (fotó, levél, újságcikk) Wagner Nándorról vagy bármelyik művéről, azt örömmel fogadnánk: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Budapest, 2023. február 18.
Írta: Kiss Sándor