Éreztük, hogy kezdünk felébredni téli álmunkból. Néha már a nap is kisütött, de csípős-hideg szél rontotta el örömünket. Ideje volt tehát, hogy elérkezzen a tavasz: a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör idén is meghívott, hogy jelenlétünkkel ünnepeljünk a Göteborgi Magyar Napokon. Tizenegyedszer került sor az iHuset megrendezésére.

Csata Attila - Fotó: Bánovits András

Tiszteletbeli konzulunk, Dr. Bengt Halse mondta a tízedik iHuset megnyitóján, már csak kilencven év van hátra, hogy a századikat ünnepelhessük.

Nos, mi ezt olyan komolyan vettük, hogy bele is fogtunk. Idén, 2015. április 11-én megnyitottuk a tizenegyedik iHuset rendezvénysorozatát. Szerencsénk volt az időjárással. Ez fontos, mert az érdeklődők között mindig riasztóan szép számmal vannak olyanok, akik nem szívesen mozdulnak ki ha esik, vagy nagyon hideg van, inkább visszafordulnak a küszöbről, és nem vesznek részt a megnyitón, vagy valamelyik rendezvényen. Pedig ezeken a kiállításokon, koncerteken csupa olyan alkotókkal találkozhatnának, akik nagy gonddal készültek az alkalomra, és reménykedtek benne, hogy sok honfitársunkat érdekli, mivel készültek ebben az évben. Most azonban jó időt fogtunk ki. Még Boråsból és Göteborg környékéről is érkeztek vendégek. Ezt igazán megtisztelőnek vesszük...

Az iHuset-et Csata Attila, a Göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör elnöke vezette be és Makkay Lilla, hazánk stockholmi nagykövete nyitotta meg.

Csata Attila meglepett néhányunkat, azzal a nemzetközi magyar kultúrszociológiai- felmerés eredménnyel, miszerint a 80’-as években kiemelt Párizsi Műhely, vagy a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület tevékenysége mellett az utolsó dekád diaszpórájában elő magyarság egyik fontos kiemeltje a göteborgi Kőrösi egyesület, hiszen a svéd társadalomban kulturális funkciót tölt be.

Göteborgban hetvennyolc nemzetiség él. A rendezvényünket szívesen látják a város központjában. Amikor bezártuk az iHuset legutóbbi eseményeinek sorozatát, egyre jobban kialakult az az érzésünk, hogy ezen a ponton tényleg vétek lenne megállni. Nem csak azért, mert a magunk számára akarjuk megőrizni kultúrértékeinket, hanem azért is, hogy hadd lássák a más nemzetek gyermekei ezt a sok szépet, szellemi kincseinket, tehetségünk, tudásunk eredményeit. Ilyen értelemben joggal mondhatjuk, hogy az iHuset valójában egy mozgalom, s ebben minél többünknek részt kell vennünk. Tekintve, hogy mindennapi életünk színtere Svédország, s benne Göteborg, reméljük, hogy hozzá járulhatunk városunk fennállásának közelgő négyszázadik évfordulójának sikeres megünnepléséhez.

- Az idei rendezvényeinket megelőző tíz év komoly kihívás volt egyesületünk életében. Célkitűzésünk kezdettől fogva az volt, hogy magyar barátaink mellett a svéd, valamint a városunkban lakó más nemzetiségek életét is színesítsük. A Göteborgi Magyar Napok tízedik rendezvénysorozatában pedig nem csak a Kőrösi vonultatta fel tehetségeit, hanem a göteborgi és számos határon túli magyar partnerünk is - mondta az elnök.     

Csata Attila szerencsés véletlennek vélte, hogy a tizenegyedik iHuset megnyitója április 11-re esik: éppen a Magyar Költészet Napjára. Ezért is gondoltunk arra, hogy ez alkalommal csak mi, magyarok ünneplünk. Minél többen együtt. Ezzel szemben az idei záró rendezvényünk, a táncház második félideje éppen arról szól majd, hogy svédek táncolnak magyar, illetve magyarok tanulnak svéd zenére táncolni. Ennek eddig minden évben hallatlan sikere volt!

Táncház magyar és svéd zenére - Fotó: Bánovits András

Az elnök végezetül az egykori stockholmi magyar nagykövet, Dr. Szőke László gondolatára emlékeztetve zárta bevezetőjét: egy házasság próbaköve hét év. Egy közösségnek, mozgalomnak 10 év. Mi átéltük az eső tíz évet. Közben változtunk, mert az emberek már ilyenek: változnak. Ám a mottó marad: a találkozási hely iHuset: ez az alap.  

Csata Attila bevezetője után Kovásznay Ádám, a SMOSZ titkára üdvözölte az ünneplő közönséget. Ismertette az Országos Szövetség jelentőségét, és üdvözölte a SMOSZ harmincötödik (legújabb), most itt vendégként megjelent tagegyesületének képviselőit.     

A megnyitóra eljött hozzánk Magyarország stockholmi nagykövete, Makkay Lilla.

A nagykövetasszony kevéssel az est megkezdése előtt érkezett, beszéde befejezése után pedig azonnal sietett, hogy elérje a stockholmi vonatot.

Beszédében hangsúlyozta, milyen fontos szerepet tölthet be egy ilyen magyar közösség, mint ez a lelkes göteborgi példa, amikor a világ, Európa és gyakran közvetlen környezetünk is tele van izgalommal, feszültségekkel, vagy pedig hazánkról olvashatunk feleslegesen haragos véleményeket a sajtóban. Becsülendő, hogy ezenközben Svédországban élő honfitársaink csoportjai higgadtan építik, ápolják, őrzik hagyományaikat, vagyis egyszerűbben kifejezve: magyarságukat. Elmondta, hogy igyekezetünkhöz mindig számíthatunk a haza támogatására. Kiemelte a mi szempontunkból fontos idei esemény fontosságát, hiszen az ez év szeptemberében Göteborgban megrendezendő Könyvvásáron éppen Magyarország játssza a meghívott szerepét.

A nagykövetasszony tevékenységünk eredményes folytatásához és az idei Magyar Napok sikerességéhez sok jót kívánt, majd a tizenegyedik iHuset rendezvény sorozatát megnyitottnak nyilvánította.

Ekkor pár perces beszélgetés, kávézás, és finom magyar sütemények kóstolgatása következett, majd visszatérve meghallgattuk a csíkszeredai Role zenekar koncertjét.

A csíkszeredai Role zenekar  - Fotó: Bánovits András

A Role zenekar zenéje meglehetősen egyéni hangvételű. Ezt manapság az elviselhetetlen hangzások óvatos megjelölésére szokás használni. Ebben az esetben azonban nem erről van szó. Amellett, hogy költőink, Ady Endre és József Attila verseit színes, izgalmas zenei köntösbe öltöztetve hozzáférhetőbbé teszik számunkra, mintha könyvet kellene lapozgatnunk, igen fontos kijelenteni azt is, hogy minden egyes kompozíció, hangszerelés igazán magas színvonalú, gondos munka eredménye. Amikor e sorokat írom, mindjárt azt is hozzátehetem, hogy a koncert utáni napokban több véleményt is hallottam, s kivétel nélkül mindegyik nagyon jónak nevezte a zenekart.

Örömmel vonultam félre egy csendesebb sarokba az együttes vezetőjével, Nagy Tivadarral, hogy megkérhessem, beszéljen az ötletről és a zenekar munkájának lényegéről.

A zenekar székelyföldi költőktől Ady és József Attila költészetéig igyekszik megzenésíteni verseket. Saját szövegekkel nem próbálkoznak. Viszont játszanak moldvai, gyimesi csángó népzenét is. Részt vettek és nyertek sok fesztiválon, televíziós vetélkedőn. Miután a magyarság annyira szétszórtan él Európában, ez rengeteg utazásra kényszeríti a zenekart. Hiszen többnyire nem Székelyföldön játszanak, hanem európai magyar közösségek meghívásának tesznek eleget. Emellett valóban nem is tudnának „celebekként” sütkérezni a televízió reflektorainak fényében. Évi 120-150 koncertjük van. Eddig Brüsszel volt a legtávolabbi fellépésük.

- Ennyire északi vidéken, mint Svédország, Göteborg, még soha nem jártunk – mondja Nagy Tivadar. - Most azonban megragadjuk az alkalmat és körbe látogatunk jó néhány magyar egyesületet. Hazafelé utazva pedig Budapesten lépünk fel a Duna-TV műsorában. Azután valóban igyekeznünk kell haza, mert a mi zenekarunk rendezésében sorra kerül Erdély legnagyobb szavalóversenye. Éppen ma kezdődik, hiszen ma van József Attila születésnapja és a Magyar Költészet Napja. Ha hazaértünk, máris játszunk a még akkor is folyó verseny gálakoncertjén.

Nagy Tivadar klasszikus zenét tanult, és a hegedű a fő hangszere. A hangszerelés az ő munkája, de mint oldottabb hangulatú együtteseknél legtöbbször, náluk is előfordulnak változtatások, előkerülhetnek zenei-hangzási ötletek, amíg ki nem alakul a végleges forma.

Legőszintébben gratulálunk a Role zenekarnak! Azonban még azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy zenéjük alapos munka és óriási lelkesedés eredménye. Lakásunkba hozzák a költészetet, nyelvünk szépségét, mindezt igényes zenébe öltöztetve. Köszönjük szépen és a viszontlátásra!

Role koncerten - Fotó: Bánovits András

Három magyar filmet nézhettünk meg május 20–22-én a Haga moziban. Nemcsak magyarok jöttek el a filmek megtekintésére, hiszen az angol felirat lehetővé tette, hogy mások is részesei legyenek az élménynek.

 

A Fekete leves c. alkotás szokatlanul durva nyelvezetével, különösen a magyar nézőknek jelentett nagy meglepetést. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy - sajnos -, a valóság gyakran tényleg így néz ki, s a film alkotói vették a fáradságot, hogy ezt bemutassák nekünk.

Press release: „A sokmilliós póker adósságba keveredett DJ tippet kap, hogy mászhat ki a zűrből: csak egy páncélautót kell megszerezni. Csak? Az akcióhoz az éppen diliházban pihenő haverját, és annak ápolt barátait szervezi be. A bolondkommandó meglepő profizmussal csinálja meg a nagy balhét. A 300 milliós zsákmány örömére óriási bulit rendeznek. Csajok, drog, rock and roll, mostantól övék a világ! De jön a fekete leves: kiderül, komoly gondban vannak. A maffia rettegett főnökét rabolták ki, aki nem a rendőrségre szokott rohangálni, ha bántják. Most is saját hatáskörben indít bosszúhadjáratot. A filmben az alvilági és a politikusi körök némiképp összeérnek, valamint korrupt rendőrökben sincs hiány. Esély a menekülésre szinte nem is létezik. Vagy mégis?” (Filmunió)

Rendező: Novák Erik

Szereplők: Perjés Zoltán, Nagy Zsolt, Szabó Simon, Fátyol Hermina, Máté Gábor, Herczeg Zoltán, Vágvölgyi B. András.                                  

Május 21-én a Free Entry megtekintésére került sor. Igazán életszerű történet, életszerűen előadva. A két főszereplő alakítása mindenki tetszését megnyerte. Kerékgyártó Yvonne rendezését csak tisztelni lehet.

Press release: „Két tinilány, Betty és 'V' egy napját meséli el a Szigeten, ismerős kalandokkal, és természetesen rengeteg zenével. A Brains, a Quimby, a Die Antwoord, a Dorothy's Legs, a Fool About és a Superbutt zenekarok dalai is megszólalnak a filmben.

Betti és 'V' titokban és pénz nélkül szöknek be a Szigetre. Feltűnő párosuk felkelti a fiúk figyelmét is, ami lassan versenyt alakít ki köztük. A felszabadult kalandnak induló fesztiválozás egészen új fordulatot vesz, amikor a két tizenéves lány elveszíti egymást az éjszakában”. (Filmunió)

Rendező: Kerékgyártó Yvonne

Szereplők: Pusztai Luca, Bartha Ágnes

 

Május 22:A parkoló c. filmet bármelyik filmszínház nyugodtan műsorára tűzhetné. Minden nézőnek tetszett. Jól felépített és sokatmondó alkotás.

Press release: „A parkolóban mindenki arra a helyre állhat, amelyikre akar. Kivéve egyet, amelyiken Légiós, a parkoló tulajdonosa halott rigókat temet. Egy nap azonban jön valaki, aki minden áron meg akarja szerezni 1965-ös Ford Mustangjának pont azt a parkolóhelyet...

A pesti bérházak rengetegében, egy üres foghíjtelken áll a Parkoló. A Parkoló ura Légiós, aki egy sajátos kis birodalmat hozott létre a tűzfalak tövében. Télen-nyáron itt él a lakókocsijában, és csak egyetlen cél vezérli. Nem akarja, hogy a külvilág káosza betörjön az általa kialakított nyugalom szigetére. Az egyetlen helyre, ahol otthon érzi magát.

Egy nap azonban olyan vendég érkezik, akinek feltűnése alapjaiban változtatja meg Légiós és a hely addig megszokott életét. Imre, a gazdag, de magányos üzletember 1968-as Ford Mustangjának keres biztonságos parkolóhelyet. Ebben a Parkolóban minden kuncsaft oda áll, amelyik hely hívogatja. Kivéve azt az egyetlen tetővel fedett beállót, ahová Légiós senkit nem enged parkolni. Imre viszont pont ezt nézi ki magának, hogy biztonságban tudja féltett autóját. Légiós nem hajlandó elárulni, hogy a Mustang miért nem állhat a tiltott helyre, Imre pedig nem hajlandó elfogadni, hogy egy egyszerű parkolóőr nemet mondjon neki.

Egy fordulatos, meglepetésekkel teli párbaj veszi kezdetét, melynek során egyre rafináltabb és durvább eszközökkel küzd a belváros két magányos harcosa a hullámpalával fedett parkolóhelyért.

Hamarosan kiderül, hogy küzdelmük igazi tétje nem is a tetővel fedett parkolóhely, hanem sokkal inkább két világnézet élet-halál párbaját látjuk. Két magányos, mindenre elszánt ember küzdelmét, akiknek szembe kell nézniük élethazugságaikkal, múltjuk fájdalmas sebeivel és azzal, hogyan tudják elengedni mindazt, amiről úgy gondolták, hogy a legfontosabb az életükben”. (Filmunió)

Rendező: Miklauzic Bence

Szereplők: Lengyel Ferenc, Szervét Tibor, Pokorny Lia, Rajkai Zoltán

Csalogató - Fotó: Bánovits András

2015. május 23. szombat. Csodálatos késő tavaszi, kora nyári délutánunk volt. Ki lehetett állni a Slottsskogenbe lihegve beérkező futókat üdvözölni. Ezek úgy gondolták, részt kell venniük a Göteborgsvarvet 21 kilométeres futóversenyén. Lent, Európában, csak nyáron látni ennyi rengeteg embert a pázsiton feküdni, napozni, falatozni. Magyarok is voltak harminc-negyvenen. Valójában nem a futók fogadására gyűlt össze annyi magyar gyermek és szülő a Gräfsnäsgården kétszintes, „faluröd” színre festett faépületében és körülötte. Persze hogy nem. Most került sor az iHuset tavaszi záró rendezvényére. A Tavaszi Szél gondozásában az idén sem maradhatott el a Táncház mindig kellemes hangulatú vigadozása. Először a magyar gyermekekkel játszottak régi barátaink: Kálmár Mónika és Ölveczky Árpád, mögöttük pedig a hatalmas lélekkel teli Pengő banda zenekar. Magyar néptáncra tanították a magyar és svéd fiatalokat, felnőtteket. Egy kis kávézás után megfordult a kocka: három svéd hegedűs foglalt helyet a színpadon (Anders Ewaldz, Urban Lind és Anders Utter) és most a göteborgi táncházmesterek és svéd meghívottak fogták köreikbe a magyar érdeklődőket. Táncoltak „kivilágos....”

A Nagy Csapat - Fotó: Bánovits András

Az említett kávézás perceiben félrevontam a Tavaszi Szél vezetőjét, az egyébként mikrobiológus Szilágyi Zsoltot. Zsolt néhány éve él Svédországban. Munkája és családja mellett nagyon fontosnak tartja, és minden erejével igyekszik lehetővé tenni, hogy az eleinte aranyos csemetékből álló egykori gyermek-tánccsoport, és annak az évek során felnövekvő tagjai magyarul ismerkedjenek a tudományokkal, a közismereti tárgyak fontos alapelemeivel.

Táncház gyerekeknek - Fotó: Bánovits András

- A Tavaszi Szél egyesülete idén tíz éves. Minden héten legalább két csoportban foglalkozunk a gyermekekkel. Természettudományok, irodalom és nyelv. A legfontosabb, hogy minél többször, jobban mondva mindig használjuk a magyar nyelvet. Ezért nagyon jó, hogy közre tudunk működni az iHuset rendezvényeivel. Ez nem kis dolog, hiszen az iHusetnek már rangja van. Talán ennek is köszönhető, hogy idén kicsiknek és nagyoknak is hívhattunk meg kedvenc írókat Magyarországról. Ez persze leggyakrabban az anyagiakon is múlik, de idén sikerült. Foglalkozásaink gyakran múlnak az ú.n. emberi erőforráson. Igyekszünk minél több tanárról gondoskodni. Ez nagyon nehéz. Csak egészen ritkán fordul elő, hogy itt dolgozó honfitársaink közül valaki tanári képesítéssel lép elő, mert segíteni akar. Szerencsére vannak azért olyanok, akik ugyan nem végzett tanárok, de szülők, akik megfelelő tudással rendelkeznek. Tudással, amit át is tudnak adni a gyermekeknek....és ismétlem: magyarul. Amit menet közben tapasztalunk az, hogy a nagyobb gyermekeknek már színesebb, tartalmasabb oktatásra van szükségük. Nekik mostanában már négy tanár is jut, ami nagyon fontos. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az időközben megszerzett tapasztalattal több és több új ötletet és megoldást találjunk. Gyermekeinknek nem szabad elfelejteniük, hogy honnan jöttek.

Hát igen! - Fotó: Bánovits András

Az iHuset minden támogatójának köszönjük a sok segítséget. Hosszú út áll előttünk, hogy ez után a tizenegyedik alkalom után tényleg megünnepelhessük majd azt a bizonyos századikat, amelyre Dr. Bengt Halse olyan bátorítóan biztatott minket.

Úgy legyen!

Természetesen az iHuset szeptemberi eseményeiről is hírt adunk.

Maróti László