Immár 20 éve annak, hogy a magyarok magukénak tudhatják azt a házat, amely egykor paplak volt. A Stockholmi Magyar Ház 20 éves fennállásának évfordulója nem csak arra buzdít bennünket, hogy visszatekintsünk az elmúlt évekre, hanem arra is, hogy a jövőbe tekintsünk. A stockholmi Magyar Ház megvásárlásának húsz éves évfordulója alkalmából Komáromi Berecz Kata Bihari Szabolcsot, a SMOSZ elnökét, Feldőtő Emesét, a Magyar Ház elnökét és Feldőtő Sándort, a Magyar Ház Házkezelőségének vezetőjét kérdezi az elmúlt évekről, a Ház jelenéről és jövőjéről.

 

 

A Magyar Ház a svédországi magyarság közösségi életének egyik magja és kivirágoztatója. Ház, amely magyar kulturális programoknak és számos magyar szervezet működésének ad otthont. Az ember hajlamos időnként megfeledkezni róla, hogy micsoda jelentősége van egy otthonnak, amely biztonságot nyújt hazánktól még oly messze is. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy mindazok, akik ezt az otthont megteremtették számunkra, micsoda közösségi és anyagi áldozatok árán tették meg mindezt. Immár több generáció növekedett fel úgy, hogy magyar identitásuk megőrzésében, megélésében és megtartásában fontos szerepet töltött be eme közösségi intézmény, a svédországi, sőt mondhatjuk a nyugat-európai magyarság egyik bástyája. Gondoljunk csak bele, hogy az elmúlt húsz évben a számos támogató és önkéntes segítő munkája árán hány százan, hány ezren ismerhették meg a magyar kultúra egy-egy szeletét a volt paplak, a mostani Magyar Ház falai között.

-          Mi volt az, amiért úgy döntöttetek, hogy belefogtok ebbe a nagy vállalkozásba?

Bihari Szabolcs: A stockholmi Magyar Házat a 70-es évek elején kapták meg a helyi magyar közösségek a stockholmi önkormányzattól. A ház nagyon lerobbant állapotban volt, az önkormányzat kérése az volt, hogy hozzuk rendbe, ezért az első években nem kértek lakbért. Aztán az évek múlásával „elfeledkeztek” kezdeti ajánlatukról, és lakbért kértek. Eleinte keveset, majd mind többet, végül 1991-ben már 345 ezer koronára (35 ezer euró) emelték az éves lakbért, egyúttal jelezték, hogy 1995. január elsejétől további komoly emelés várható. Ez az összeg ma is nagyon komoly, akkor szinte kifizetetlen volt, és ez a bérleti díj úgynevezett hideg bérletdíj volt, tehát ezen felül nekünk kellett fizetni a rezsi és egyéb költségeket, amelyek már akkor is kb. 200 ezer koronába (mai áron 21 ezer euró) kerültek évente. Egyértelmű volt, hogy ezt a hatalmas kiadást, több mint évi félmillió koronát, csak ideig-óráig tudjuk fizetni, a beígért emelést követően pedig egyáltalán nem. Fontos megjegyezni, hogy ez volt az első svédországi gazdasági krízis ideje, és az önkormányzatok költségcsökkentés miatt, sorra vonták össze az óvodáikat, elemi iskoláikat, és a felszabaduló ingatlanjaikat értékesítették.

Ilyen előzmények után egy „krízis-megbeszélésre” hívtuk össze a stockholmi magyarokat. Mindenki tisztában volt vele, hogy ha nem sikerül megoldani a Magyar Ház kérdését, az már középtávon is megmaradásunkat veszélyezteti. Ezen az ülésen három nagyon fontos döntés született.

 

 

Felállítunk egy munkacsoportot azzal a feladattal megbízva, hogy keressenek olyan eladó önkormányzati ingatlant, amely megfelel a következő pontban részlétezett kritériumoknak: helyiségei legyenek alkalmasak egyesületeink tevékenységére, elfogadható, kifizethető árban legyen, valamint könnyen megközelíthető helyen, jó parkolási lehetőséggel.

Továbbá elindítunk egy előzetes pénzügyi felajánlást, mind a szervezeteink, mind magánszemélyek részére, arra az esetre, ha sikerülne ingatlant vásárolni.

Feldőtő Sándor:„Lenni vagy nem lenni.„ A házbérek folyamatos emelkedése kényszerített. Vagy más házat, termet bérelünk, vagy megpróbáljuk megvenni. Szerencsénk volt. A város akarta. Markó László műépítész ekkor a városi önkormányzatnál dolgozott. Ő kezébe volt a kalapács, és ütötte vasat.

-          Hogyan történt a továbbiakban? Mikor és hogyan dőlt el véglegesen, hogy a ház megvásárlásra kerül? Mire emlékszel, hogyan álltak hozzá a magyarok és a magyar közösségek?

Bihari Szabolcs: Komoly vita alakult ki, hogy az új ingatlant milyen birtokosi formában vegyük meg. Két javaslat feszült egymásnak, az egyik alapítványi formában képzelte el, a másik részvénytársasági formában. Közel két éves keresés után a munkabizottság nem talált olyan eladásra szánt ingatlant, amely ezeknek a kritériumoknak megfelelt volna. Volt viszont egy biztató eredmény is: több mint 600 ezer koronányi előzetes felajánlás érkezett.

Közben tudomásunkra jutott, hogy a Magyar Házat a stockholmi önkormányzat el akarja adni. Két komoly érdeklődő volt. Két ország akarta megvenni követségi rezidenciának, de nekünk, mint régi bérlőknek elővásárlási jogunk volt.

Ilyen előzményekkel érkeztünk el a SMOSZ 1994-es őszi közgyűlésére. Ott meghallgattuk a munkabizottság jelentését. Elmondták, hogy nem találtak a kritériumoknak megfelelő ingatlant. Azt javasolták, hogy mivel a további költségek vállalhatatlanok, a bérleti szerződés lejárta után (1994. dec. 31.) mondjuk fel az igényünket, és minden egyesület maga oldja meg a helyiség problémáját.

A bejelentést döbbent csend fogadta. Mindenki érezte: ez a vég kezdete. Aztán az országos vezetőség terjesztette elő javaslatát: a SMOSZ megveszi a Magyar Házat! Akkora csendet és meglepetést okozott ez a javaslat, ami csak akkor kezdett oldódni, amikor ismertettük, hogy milyen formában. A jelenlevők megértették, igen van rá mód, hogy megmentsük a Magyar Házat, és megmaradjon egy talpalatnyi magyar földnek itt a messzi északon! A döbbenetet lelkesedés, nem túlzok, eufória váltotta, minden jelenlevő átérezte, jövőnket meghatározó döntés előtt állunk. Természetesen a SMOSZ vezetősége megkapta a közgyűlés felhatalmazását a vásárlási tárgyalások elindítására, a bemutatott anyagi tervek szerint. Az a közgyűlés olyan hangulatú volt, amilyet sem előtte, sem utána nem éltem meg, és meggyőződésem, hogy az ott született határozatnak köszönhető, hogy a SMOSZ és tagegyesületei ma is olyan szinten működnek, mint ahogy teszik.

-          A Házra felvett kölcsön 20 évre szólt, ami napjainkban járna le. A 20 év helyett mégis kevesebb idő alatt sikerült törleszteni az adósságot. Mindez hogyan sikerült?

Bihari Szabolcs: Az 1994-es őszi közgyűlésen elhangzott javaslat nem légből kapott, és csupán érzelmekre játszó előterjesztés volt. A javaslatot egy nagyon komoly háttértanulmány és felmérés előzte meg, amelynek eredményeként született meg a javaslatunk. Valójában nagyon egyszerű volt a képlet: ha sikerül olyan pénzügyi konstrukcióban megvenni a házat, amelynek összköltsége (kamat plusz törlesztés) nem haladja meg az akkor fizetett éves bérleti díjat (345 ezer korona), akkor számítva az előzetes felajánlásokra, lehetőségünk lesz a házat megvenni és törleszteni. A háttértanulmány során mind az eladótól, mind a banktól olyan visszajelzést kaptunk, hogy az összköltség nagysága nem fogja meghaladni lehetőségeinket.

Ezek alapján terjesztettük elő javaslatunkat a közgyűlés számára. A korábban említett határozatok mellett született egy később igen fontos szerepet játszó döntés is: határoztunk, hogy a ház javára a gyűjtés mindaddig tart, amíg ki nem fizetjük a házat, lehet adakozni havi lebontásban, és a magán adakozóknak csak a nevét közöljük a Híradóban, a befizetett összeg feltüntetése nélkül. Ez utóbbit annyira szigorúan vettük, hogy a mindenkori gazdasági felelősünkön kívül senki nem tudhatta (még az elnök, vagy a vezetőség sem), hogy ki mennyivel járult a ház megvételéhez.

 

 

Úgy számoltunk, hogy a SMOSZ lehetőségével és az adományokból befolyó összeggel számolva, maximum tíz év alatt kifizetjük a házat. A bankkal való megállapodásunk során végül húsz évre vettünk fel kölcsönt (biztos, ami biztos!), azzal a feltéttel, hogy törleszthetünk lehetőségeink szerint.

Fantasztikus adományözön vette kezdetét, és minden előzetes számítást meghazudtolva három év alatt kifizettük a banki kölcsönt, így 1998 közepére sikerült azt törleszteni. Ezt körülbelül fele-fele arányban az adakozásból, illetve a SMOSZ önerejéből!Nagyon sokan adakoztak, olyanok is, akik soha nem látták a Magyar Házat, de megértették a vásárlás elvi és gyakorlati jelentőségét.

Szeretném megemlíteni, hogy nemcsak a svédországi magyar egyesületek és magánszemélyek adakoztak, hanem Finnország, Észtország, Lettország és Litvánia magyarjai is, ami egy északi összefogássá terjesztette ki az adománygyűjtésünket.

Feldőtő Sándor: Nagy volt az összefogás. Példaként csak megemlíteném, hogy a torontói műkedvelő színjátszó csoport, akik mind tanárokból álltak, svéd turnéjuk teljes bevételét a Ház megvásárlásának költségeire ajándékozták.

-          Melyek azok a pillanatok a Magyar Házból, amelyekre szívesen emlékezel vissza az elmúlt 20 évből?

Feldőtő Emese: Az elmúlt 20 év során sok emlékezetes évforduló és ünnep volt. Igazán szép és emlékezetes volt az 56-os forradalom 50 éves évfordulója. A SMOSZ 30 éves évfordulóját, valamint a 40 éves évfordulót az egyesületek összefogásának ereje tette igazán széppé.

Ám nem csak az évfordulókra és nagy eseményekre emlékszem, hanem sokkal inkább arra a véget nem érő kitartó gyűjtési munkára, ami a Magyar Ház megvételének érdekében folyt. Jótékonysági bálokra, ahol mindenki lelkesen dolgozott, adott, adakozott. Egyik bazár a másikat érte. Hirdettük a bazárjainkat újságban, kihordtuk a szórólapokat a szomszédoknak, sütöttünk lángost és kürtöskalácsot. A gyűjtésben részt vettek a Svédországban működő egyesületek is. Nagyon sok privát adakozó is támogatta ügyünket. Az volt szép, hogy a cél elérése érdekében dolgoztunk közösen, jókedvvel, önzetlenül. A közös cél és munka összekovácsolta az embereket.

-          Kik azok a személyek, akik a Magyar Ház megvásárlásánál és az elmúlt 20 év során a Ház életében fontos szerepet töltöttek be?

Bihari Szabolcs: A ház megvételében a közös összefogáson kívül volt néhány személy, akiknek szerepvállalásuk meghatározó volt. Markó László volt, aki az eladóval, a stockholmi önkormányzattal, tartotta a kapcsolatot, és volt a fő tárgyalónk. Rezsőfi Alajos (Lojzi) korábbi SMOSZ elnök, tárgyalt a bankkal a kölcsön feltételeiről.  Mindkettőjük eredményes tárgyalásai döntően befolyásolták a ház megvételét. Miután az adakozás beindult, két személy áldozatos munkáját szeretném kiemelni: Kalocsi Gitta, az akkori Magyar Ház elnöke és a SMOSZ alelnöke, volt a gyűjtési akciók motorja. A másik személy Mihály Ferenc, a ház gondnoka. Mindkettőjük szerepvállalása meghatározó volt a sikeres gyűjtési akciónkban.

Feldőtő Emese: Egy egyesület életében a jó vezetők mindig fontos szerepet töltenek be. A Magyar Háznak 30 éven keresztül Kalocsi Gitta volt a vezetője. Az ő hite és önfeláldozó munkája nélkül nem hiszem, hogy sikerült volna megvásárolni a házat. Kalocsi Gittával vállvetve dolgozott Bihari Szabolcs, Szentkirályi Csaga, Szendrői Bálint és Erzsébet, na de sorolhatnám. Egy nagy dolog megvalósításához nem csak az anyagiak szükségesek, hanem a lelkesedés, az akarat és a hit is szükségeltetik. Kalocsi Gitta volt az, akiben ez mind megvolt. Ő lángolt, és lángra gyújtotta sorstársait is.

Feldőtő Sándor: Akik most eszembe jutnak: Kalocsi Gitta, Kalocsi Miklós, Mihály Ferenc, Vajna Jutka, Szentkirályi Csaga, Nagy Margit, Kellner Ilona, Stuber György.

-          Milyen egyesületek működnek jelenleg a Házban? Milyen programoknak ad otthont?

Feldőtő Emese: A Magyar Ház Közösség, amely közösség mindamellett, hogy rendezi a nemzeti ünnepeket és a szabadegyetemi előadásokat, színházi előadásokat, koncerteket, valamint képzőművészeti kiállításokat is szervez. Kitűzött céljai közé tartozik minden magyar érdekének képviselete.

A Lencse Tibor árvákat támogató egyesület, mint a neve is mutatja, magyar árvákat támogató egyesület. Minden hónap második vasárnapján ebéddel várják a segíteni akarókat. A befolyó összeget támogatásra fordítják.

A Katolikus Kör gazdag műsorral és ízletes vacsorával várja tagjait minden hónap utolsó péntekén.

Az UHU hétvégi magyar foglalkozás gyerekeknek, ahol kéthetente szombaton, igényes programokon, készségfejlesztő és nyelvi fejlesztő foglalkozásokon vehetnek részt a gyermekek.

Működik a Magyar Házban táncház is, amely alkalmairól a honlapon szerezhetünk tudomást. Általában minden hónapban megrendezésre kerül, és ezen alkalmakkor élő zenére tanulhatunk magyar néptáncot.

Viszonylag újnak mondható a Magyar Mozi, amely minden hónapban egy pénteki napon kerül megrendezésre, célja a szórakoztatás, a fiatalok találkozási lehetőségének megteremtése. A nagy népszerűségnek örvendő programot büfé is kíséri, ahol a fiataloknak alkalmuk van a társasági életre, új ismerősök, barátok szerzésére.

A Magyar Ház műkedvelő színházi társulata minden évben két darabot ad elő. Szentkirályi Csaga vezeti a lelkes csoportot, akinek szíve, lelke benne van minden előadásba.

A Főző és kézimunka kör tagjai minden héten találkoznak, amely találkozások alkalmával közösen főznek, beszélgetnek, együtt töltik az időt.

Bihari Szabolcs: A Magyar Ház elsősorban a svédországi magyarság és a stockholmi egyesületeink központja. Hasonlóval sajnos, nem sok országos szervezet rendelkezik. A stockholmi magyar egyesületeken kívül, működését tekintve számtalan, az egész országra kiterjedő egyesületnek a központja (SOMIT, Sissi stb). Szintén itt alakult, és lett bejegyezve a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ). Szerepét tekintve, nem csak a svédországi magyarok jelképes és gyakorlati központja, hanem egész nyugat-európai magyarságé.

-          Hogyan látod, merrefelé tart a Magyar Ház, vannak-e tervek a jövőre nézve?

Feldőtő Emese: A Magyar Ház jövője, mint minden más jövő a fiatalok, az újonnan érkezettek erejében, összefogásában és akaraterejében rejlik. Rajtunk, akik most a ház gazdái vagyunk az átadás, a jót és jól akaró emberek megtalálása múlik. Igyekszünk minden erőnkkel, tudásunkkal és hitünkkel megtalálni azokat a fiatalokat, akiknek fontos a magyar nyelv és kultúra megtartása és átadása a következő nemzedéknek. A mai társadalomban ez egy komoly kihívás, aminek a záloga egy ház, otthon, ahol mindig hazatalálnak.

 

 

Feldőtő Sándor: Az utánpótlás szükségeltetik. Nagyon fontos a fiatalok toborzása, a staféta átadása. Állandó terveink között szerepel a cserkészet újraélesztése.

-          Azoknak, akik még nem jártak a Magyar Házban, hogyan írnád le?

Feldőtő Emese: A Magyar Ház egy darab anyaföld ahol magyarul beszélhetsz, tanulhatsz és élheted meg kultúrádat. Itt mindig barátokra találsz, akik segítenek, megértenek és befogadnak.

Bihari Szabolcs: Eddig is többször kértük, hogy egyesületeink látogassák a Magyar Házat. Szerintem mindenkinek legalább egyszer látnia kell büszkeségünket, a stockholmi Magyar Házat. Erre meg van minden lehetőség, vegyétek fel a kapcsolatot a gondnoksággal, és egyeztessetek látogatási időt!

20 éves fennállásának alkalmából a Magyar Ház idén szilveszteri mulatságot szervez. Mindenkit nagy szeretettel vár a Magyar Ház vezetősége!

 

Komáromi Berecz Kata