Valaki azt mondta, hogy idén már nem lesz tavasz. Ez még áprilisban volt egy szombat este. Szakadt az eső, de hiába kopogott a KoMbar ablakain, mert szólt a jazz, Király Martina és együttese jó hangulatot teremtett. Ez a koncert volt az iHuset első 2016-os rendezvénye. Május 14-én a Backa Kulturhusben találkoztunk Dr.Boldizsár Ildikóval, akiszerkesztő, mesekutató, író, kritikus, esszéista, etnográfus, meseterapeuta, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója. Módszere, alkotása 2010 óta egyre nagyobb eredményt ért el.

Nem könnyű azonban megszervezni a magyar kultúra göteborgi bemutatását, még akkor sem, ha ezt egy kívülálló tizenkét éves gyakorlat után már könnyűnek gondolná. Csata Attila, a Kőrösi elnöke, fáradhatatlanul keresi, telefonon hívogatja a hazai művészeket, írókat, költőket, sportolókat, és azt az egy űrhajósunkat, akit 1980 óta büszkén emlegetünk. A mai időkben lehetetlen mindegyiküket rövid egy-két hetes iHuset keretében összegyűjteni.

Ezen a helyen szeretném megpróbálni elhárítani azt a néha gúnyosan elejtett megjegyzést, amely szerint a Kőrösi Kis Magyarországot akar játszani Göteborgban. Nem. Ez értelmetlen lenne. A Művelődési Kör azt az atmoszférát akarja megteremteni, amelyben itteni hétköznapjaink során olykor magyarul érezhetünk, magyarul élhetünk.

Május 4-én szép napos idővel ünnepelt a tavasz. A Göteborgs Stadsbibliotek-ban került sor az iHuset idei, immáron tizenkettedik megnyitójára. Csata Attila bevezetőjének már a legelején örömmel jelentette, hogy idén a Művelődési Kör megalapításának huszonötödik évfordulójához érkeztünk. Megköszönte Göteborg város segítségét, de nevek említése nélkül mindazok segítségét is, akik munkájukkal hozzájárultak a műsorok, rendezvények sikeréhez, amelyek ebben a negyed évszázadban örömet és felüdülést adtak a városban élő, vagy hozzánk ellátogató vendégeknek.

Ahogyan már az eddigi megnyitók alkalmával is, most is szólásra emelkedett Dr. Beng Halse, aki Göteborgban Magyarország tiszteletbeli konzulja. A jubileummal kapcsolatban idézte a mottót, az alapgondolatot: „Nyomot hagyni! Ez a cél”. Ez alkalommal sem felejtett el elszámolni a Huse.t, illetveiHuset életkorának megjelölésével. Azt mondta: már csak nyolcvannyolc év hiányzik a századikhoz.

A SMOSZ képviseletében az Országos Szövetség titkára, Kovásznay Ádám köszöntötte a megnyitó vendégeit. Felidézte a Kőrösi megalapításának és az azt követő időszaknak első eseményeit, majd emlékeztette a jelenlévőket azokra az önzetlen segítőkre, akiknek munkája nélkül talán elképzelhetetlen lett volna a megalakulás.

Magyarország Stockholmi Nagykövetségének üdvözletét Thúróczy Zoltán konzulhozta el. Emlékeztetett rá, hogy egyesületünk névadója, Kőrösi Csoma Sándor tibeti munkásságával, valamint a közben elkészített tibeti-angol szótár révén jó hírét vitte a magyarságnak. Hasonló eset ez a mostani is: a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyarságnak jó hírét keltse és tartsa meg itt Göteborban, Svédországban.

Jörgen Linder ma már nyugdíjas, de ő volt az a göteborgi polgármester, aki az elmúlt tizenkét év alatt a legtöbb alkalommal megnyitotta az iHuset rendezvényeit. Több mint tízszer töltött pár hetet Magyarországon, most is oda készül, és sok magyar barátja, kapcsolata van. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy ez a megnyitó a „Kontrasztok” címmel egyúttal képzőművészeti kiállítás. Csikós Tibor a kiállítás plakátját készítette, amely mellett négy, idén készült rézkarcot mutatott be; Urbán Attila a performance- és video-művész megint meglepte közönségét. Jörgen Linder a következő szívmelengető megjegyzést tette:

- Knobloch László fekete-fehér képeit nézve arra gondoltam, hogy a svéd embereknek valószínűleg elképzelésük sincs Erdély tájainak rendkívüli szépségéről.

 

Ezek után zenei érdekesség következett. Bartók Béla Miniatűrjeit játszotta Szirányi László (hegedű) és Joó Réka (fuvola). Ez azért volt érdekesség, mert ezeket a darabokat a szerző két hegedűre írta. Avatott előadókról lévén szó azonban, semmit nem rontott a produkción, hogy az egyik vonós hangszer helyett egy fúvóst hallottunk. Szirányi László magyarázatai kellemes színt adtak a produkciónak.

Az iHuset idei megnyitója után még sokáig együtt maradtak az érdeklődők, hiszen Sternbeck Ildikó finom, magyaros szendvicsei mellé innivaló is akadt. Sokan ilyenkor találkoznak barátokkal, ismerősökkel, akikkel legfeljebb csak az év többi Kőrösi-rendezvényein láthatják egymást. A kiállított alkotások megtekintése mellett ilyenkor nagy beszélgetések is zajlanak.

 

Író-olvasó találkozó Kukorelly Endrével

 

Kukorelly Endreíró, költő, már a 2015-ben rendezett Göteborgi Nemzetközi Könyvvásáron, egyik résztvevője volt a meghívottaknak, akik a magyar irodalmat és költészetet képviselték. Ezek közül tizenketten egy-két napot még Göteborgban töltöttek. Tiszteletükre a Kőrösi barátságos hangulatú estét rendezett, ahol Jókai Anna is mesélt a jelenlévőknek. Kukorelly Endre is az est vendége volt. Az idei találkozó Endrével, május 21-én, igazán sok érdeklődőt, vonzott.

Larsson Mária ismertette az író munkásságát, majd kellemes, néha kihívó kérdésekkel bíztatta vendégét a kitárulkozásra:

- Tudod, hol olvastam ezeket rólad?

- Hol?

- A Google-on.

- Mindig leizzadok, amikor azt hallom, hogy milyen író vagyok én? Aztán magam mögé nézek, hogy kiről is van szó. Igaz, hogy egy kortárs író nem nagyon várhatja el, hogy a könyveit el is olvassák, pedig hát egy írót, költőt tényleg csak írásainak ismeretében lehet megítélni.  

Kukorelly Endre Larsson Mária kérdéseire felelve idézett egyik-másik írásából, gyermekeknek írt verseiből, vagy elmélyedt például a kérdésben, hogy egy olvasó, vagy egy film nézője mennyire bele tudja élni magát a darab történéseinek forgatagában. Izgatja magát, hogy a hős győzhessen, vagy hogy a negatív szereplők kapják meg méltó büntetésüket. Ennek kapcsán érthetőségről, pontosságról és több egyébről is szó esett, miközben – számomra elgondolkoztató módon -, az előttünk álló író újra és újra szüleire emlékezik. Idézi jellemüket, apukája érzékenységére, anyukája szellemességére, intelligenciájára utal. Nem egyszer. Nem kétszer. Hatvan fölött ez szép, igazán jó emberi tulajdonság.

- Hogyan lettél író?

- Mindenkit biztatok rá, mindenkinek ajánlom, hogy ha mást nem, hát legalább naplót írjon. Fantasztikus élmény az írás.

- Hogyan kezdődött?

- Nekünk nem volt televíziónk. Én olvastam. Nem művészetekről, nem irodalomról, mert az nem érdekelt. A Fradiban fociztam. Az érdekelt. Meg a lányok, de közben olvastam is, mert azt élveztem. Az iskolai oktatás sokat segíthet abban, hogy kifejlessze az emberekben az olvasás szeretetét, az érzékenységet az olvasott mű szereplői és a leírt események iránt.

Arról, hogy hogyan kezdett el írni, Kukorelly Endre fontosnak tartotta megemlíteni a mindannyiunkban létező függőséget. Természetesen vannak jótékony és kártékony függő viszonyok. Az olvasás bizonyára a jobbak közé tartozik.

- Apukám – folytatta az író -, katona ember volt, a testvéremnek és nekem este nyolckor le kellett feküdni. Nem volt mentség. És akkor apukám elővett egy könyvet, amelyből minden este felolvasott egy fejezetet. Nem többet. Egyet. Ebből adódott az is, hogy engem nem megtanítottak, én meg akartam tanulni olvasni. Azért, hogy olvashassak. Az idők során egyszerűen olvasás mániássá váltam. Akiknek van gyermekük, ajánlom ezt a módszert. Ez jobb, mint az iskolai kötelező olvasmány, amelynek már a nevében is ott áll: nem magam választom, hanem kötéllel kényszerítenek az olvasásra. Nekem tehát mi volt egy nyár? A Szent István-telepi lakásban sem áram, sem víz nem volt, olvastam. Egész nap olvastam. Azután estefelé jött a foci.   

Az írás? A gimnáziumban jártam egy lánnyal, aki nagy meglepetésemre írt nekem egy verset. Ez döbbentett rá, hogy lehet írni. Hamarosan én is írtam neki egy verset.

- Rá kellett jönnöm az írásnak köszönhetően, még naplóírás esetén is, hogy az ember kirakja magából, könnyebbít magán, hogy eseményeket, dolgokat mond el, kihelyez... Nem feltétlenül szépen megfogalmazva, hanem úgy, ahogyan van: brutálisan igazul. Az írással a felgyülemlett terheket nem elfelejtjük, hanem lerakjuk, másoknak is hozzáférhetővé tesszük.

Kukorelly Endre kellemes, szívesen látott vendégünk volt. Most róla volt szó. Többet tudtunk meg az író és költő személyéről, mint a múlt évi Könyvvásáron, ahol vele is találkoztunk.

 

Három magyar film a 2016-os iHuset keretében (a rendszeres látogatók szerint: mini-filmfesztvál)

Áprilisban három magyar film került bemutatásra a Hagabioban.  A Senki szigete, az Utóélet és a Liza, a rókatündér. A magyar látogatók mellett váratlan érdeklődést mutattak a göteborgi filmkedvelők is. Az alkotások mindegyike sok nemzetközi díjat és elismerést tudhat magáénak. Hozzá szeretném tenni: minden kitüntetés teljesen megérdemelt.

 

Baalbek - Anzix     

Dóczy Péter rendező filmje

A film Csontváry Kosztka Tivadar festőművész néhány képéről (a Magányos cédrus és a misztikus hangulatú Sétalovaglás), az alkotó elhivatottságáról, művészi törekvéseiről, valamint szomorú életkörülményeiről szól. Bár a film már 12 éve készült, most újra aktuális, mivel a Magyarországról kiinduló keresztény program, az Ars Sacra Fesztivál, amely az eddigi rendezvények egy hete alatt 60-70.000 érdeklődőt vonzott, ma eléri Európa sok városát is. Az Ars Sacra kezdeményezés éppen tíz éve indult el, és azóta az EU-től is elismerést és kitüntetést kapott eredményeiért. A mai zűrzavaros időkben ennek igen nagy súlya és jelentősége van. Nem kis büszkeséggel mondhatjuk, hogy ez a göteborgi est - éppen a Kőrösivel karöltve -, volt az első idei hangja a fesztiválnak.

Dóczy Péter a Fesztivál egyik nagykövete Európában. Elmondta: minden remény megvan arra, hogy a folytatásban Róma, Pozsony, Nagyvárad, Szabadka és Dunaszerdahely is helyet ad majd a rendezvényeknek. Szeptember 17-én Bécsben Sík Sándor segíti a Fesztivál ottani sikerét, majd Belgrádban Verebes György kiállításával és Hamvas Béla előadásával nyitunk. Sík Sándor szellemisége Szabadkán is szerepel, Nagyváradon a híres-fantasztikus Posticumban kaptunk lehetőséget. Pozsonyban Hús Zoltán kiállítását láthatjuk, Rómában a Magyar Akadémián pedig Liszt Ferenc műveit játssza Fülei Balázs. A Fesztivál lényege, hogy szakrális – keresztény-zsidó valláskörből – témát mutasson be a művészetek bármelyik területén. 

Dóczy Péter éppen Szigetvárról érkezett, ahol javában folynak a Zrínyi megemlékezések. Ehhez kapcsolódik saját színdarabja, amelyet Ébren álmodik a magyar címmel írt. Kihívás a keresztény fiatalok számára a mai idők megítélésére és feladataira.

Köszönjük szépen a látogatást és további sikereket kívánunk az Ars Sacra Fesztivál további éveihez!

 

Gergely Theáter: „Kár itt minden dumáért!”

Gergely Róberttel,percekkel az előadás megkezdése előtt ültünk le, hogy megkérdezhessem, mi történt, mi változott utolsó találkozásunk óta.

- Nem először járunk itt, Svédországban. Szívesen találkozunk régi barátainkkal. Legelőször Malmőben mutatkoztunk be, de azután feleségemmel egy egész turnésorozatunk volt az országban. Ezek jó alkalmak egy kis nosztalgiázásra, beszélgetésre, de még a jövő is gyakran szóba kerül. Ez alkalommal négyen jöttünk el. Az ének mellett a kabaré is hangot kapott. Szeretném hangsúlyozni, hogy a főszerepet a közönségnek szántuk, hiszen ismerős, népszerű dallamok hangzanak el, s ez alkalom arra, hogy együtt mulassuk át ezt a pár órát. Magyarországon egyszerűbb a helyzetünk, mert a zenekar és a nagy díszletek egy másfajta atmoszférában segítenek a hangulat megteremtéséhez. Feladatunk azonban itt, Göteborgban is az, hogy egy generátorként beindítsuk a közönségben azokat az érzelmeket, amelyeket az ismerős dallamok, humor és a poénok keltenek.

- Milyen tervekkel készültök a jövőre?

- Régen dédelgetett tervünk, hogy meghívást kapjunk tőletek, a Svédországban élő magyaroktól, hogy elhozzuk valamelyik zenés színdarabunkat. Az egyik ilyen a Fényes Szabolcs nagyszerű zenéjére írt A paprikás csirke, avagy steksz és New-York,  a másik a Pasik a pácban című angol darab lesz, amelynek magyarországi bemutatásához mi, a Gergely Theáter kapta meg a jogot. A premier hamarosan, október 20-án lesz Budapesten, de már 12-én Vecsésen is bemutatjuk.

Azután már csak percek teltek el az előadás megkezdéséig. A Gergely Theáter olyan hangulatot hozott közönségének, amelyre még sokáig emlékszik majd a népes közönség. Az idei iHuset-nek ez egy igen kellemes eseménye. Ennyi vastapsot és nevetést ritkán hallunk egy este. Köszönjük szépen és a viszontlátásra. Gergely Róbert mellett Mádi Piroskának, Némedi-Varga Tímeának és Heller Tamásnak tapsolhattunk.    

Az utolsó szó a közönségé volt: „Vissza! Vissza!”

Maróti László