Zenét írni kellemes feladat. Egyszer írtam Presser Gábor dalszerzői sikereiről. Erre kellett gondolnom akkor is, amikor Cseh Tamás dalait hallgattam. 

 

 

A göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör éveken keresztül igyekezett rábírni Cseh Tamást, hogy jöjjön el Göteborgba és találkozzon svédországi magyar tisztelőivel. Elég, ha egy gitárt hoz magával. Neki igazán nem kell falrepesztő hangerő, fellépése nem igényel fény- és hangtechnikai segédeszközöket, hiszen a dalok, melyeket énekel, sokat mondanak, odafigyelést kérnek: emberek, rólunk van szó...

 

Aztán megértettük, hogy Tamás akkor már nem érezte jól magát. Beteg volt. Magyarországon még vállalkozott néhány fellépésre, mert éppen az éltette, hogy elmondja: figyeljetek, ez a mi Budapestünk, ez itt mind a mi hazánk... Azután már ez sem segített...

 

 

 

Két budapesti művész hívta fel Csata Attila figyelmét a hattagú Vodku Zenekarra. Attila hamarosan megismerkedett zenéjükkel. Felvette a kapcsolatot az együttes vezetőjével, Bata Istvánnal. Megkérdezte, mi az oka, hogy ennyi Cseh Tamás dalt játszanak? István egyszerűen, minden mesterkéltség nélkül válaszolta: „Mivel Cseh Tamás már nem játszhat, a zenéje rajtunk keresztül él tovább... legalábbis addig biztosan, amíg mi zenélhetünk!”

A többi már könnyen ment: 

 - Gyertek ki hozzánk, Göteborgba! 

 - Nagyon szívesen – mondta István -, de mind a hatan nem jöhetünk.

 - Hanem? – kérdezte Attila.

 

Ezért aztán a gitáros-énekes István mellett Takács Szabolcs basszista és Szabó Árpád hegedűs-énekes állt ki az egyik göteborgi színház magyar közönsége elé. Magyar? Hiszen voltak svéd feleségek, svéd férjek. A Vodku olyan kellemes estét szerzett közönségének, hogy én, e sorok írója, legalább olyan nehezen értem el Bata Istvánt, mint Attila Budapesten. Cseh Tamás zenéje nem egyszerű slágerzene. A Vodku koncert rengeteg munka és gyakorlás gyümölcse.

 

Ha valaki Pesten jár és eszébe jut megtekinteni a Nemzeti Bank épületének homlokzatát, onnan méterekre, de még a Bank utcában találja a Hunnia Art Bisztró-t. A Vodku ott játszik. Cseh Tamás dalait és magyar népzenét. Utóbbiból az együttes göteborgi fellépésén a ráadás-számban kaptunk ízelítőt. Búcsúzáskor mondtam is Árpádnak, a hegedűsnek:

 - Ez a kis ráadás megmutatta, népzenében sem vagytok akárkik.

 - Igen. Akkor kezdtünk belejönni – mondta a muzsikus. 

 

Én pedig arra gondoltam, hogy ezekről a fiatal emberekről biztosan hallunk még.

 

Maróti László