Ismét élettel és magyar szóval telt meg Hälleberga. Szeptember második hétvégéjén rendezte meg a SOMIT éves családi hétvégéjét, melyen 75 fő vett részt és ígéretes, színes programokkal kecsegtetett.

Az egykori fiatal SOMIT-osok még mindig fiatalon, ám már felelős szülőkként, gyermekeikkel vagy párjaikkal érkeztek és foglalták el helyeiket péntek délután. A csemeték azonnal birtokba vették az udvart, a felnőttek pedig a rég nem látott barátokkal ott folytatták a beszélgetést, ahol legutóbb abbahagyták. Ezalatt a konyhában szorgos kezek azon dolgoztak, hogy minden résztvevőnek éhét oltsák. Az ízletes vacsora után tábortűz gyúlt – a gyerkőcök legnagyobb örömére – és gyerekjátékokkal, daltanulással tették élvezetesebbé a nem mindennapi eseményt.

Szombat délelőtt Kerekerdő erőpróbán vehettek részt a kicsik és nagyok sugárzó napsütésben. Az ügyességi versenyen főként az apukák és a gyerekek mutatták be tudásukat, s ezalatt az anyukák teljes odaadással drukkoltak nekik. Minden csapat derekasan helyt állt és az ajándékozás sem maradt el.

Ezután a vízimádók csónakázni mentek a tóra, a többiek pedig íjászkodhattak és kedvükre játszhattak.

A bőséges és ínycsiklandó ebédet követően a legkisebbek elszenderültek, de a többség kézműves foglalkozáson vehetett részt. Batikolás, gyöngyfűzés, hűtőmágnes- és zseníliaállat- készítés volt a palettán, ám a kreativitásnak senki sem szabott határt, igény szerint mindenre készen álltak a segítők.

Az esemény meghívott vendégművésze, Csernik Szende székely mesemondó és lábbábos volt, aki mind a gyerekek, mind a felnőttek figyelmét elrabolta életre kelt meséjével. Röpködtek a murkok és a pityókák, megtanulhatták – akik még nem tudták -, hogy mi az a fuszulyka, s azt is, hogy a régi időkben, amikor még nem létezett wifi, hogyan kommunikáltak egymással az emberek.

Az esti szabadtéri sütögetés és tábortűz megadta az est hangulatát. A baráti beszélgetések, közös éneklés, a régmúlt táborok, a nagy szerelmek történeteinek felidézése igazán bensőségessé tették az amúgy is SOMIT-családként emlegetett közösséget.

Elérkezett az utolsó nap, amely búcsúról szólt. A délelőtt folyamán a családok elpakoltak, kitakarították szobáikat és a közös helyiségeket, majd az ebéd után hazamentek.

Szavakkal nehéz megfogalmazni azt az összetartást, odaadást, egyenlő bánásmódot, amelyet tapasztalni lehetett. A szervezők a négy KCSP ösztöndíjassal (Bálint Réka – Halmstad, Bodó Emese – Stockholm, Dobos Tamás – Göteborg, Sebestyén Marianna – Malmö. Lund, Helsinborg) kiegészülve minden erejükkel, idejével arra összpontosítottak, azon dolgoztak, hogy a résztvevőknek olyan hétvégét biztosítsanak, amely feltölti őket, amelyet örömmel tehetnek be személyes emlékkönyvükbe.

Sebestyén Marianna