A Tolcsvayék és a trió-t már nem kell bemutatnom. Ez alkalommal egyedül Tolcsvay László jött el hozzánk, de körülötte nem láttunk ürességet a dobogón. Hallgattuk, amit énekelt, gitározott. Ezen az estén szerencsétlenül barátságtalan idő volt. Ennek ellenére is sok magyar jött el a göteborgi Folkets Hus Asperö termébe, hogy ott legyen, amikor a dalok elhangzanak.

 

 

 

Ezen a kellemes találkozáson volt, aki elénekelte amit mondani akart és voltak, akik nézték, hallgatták az előadót és vele énekeltek, mert ismerik és tudják a dalokat, s mert úgy akartak hazamenni, hogy fülükben csengjen a dalok értelme, dallama: Tolcsvay László zenéje.

A koncertet követő hosszú tapsokat és ráadásokat követően volt alkalmam beszélgetni a művésszel, és el kell mondanom, egymás szavába vágva méltattuk a magyar népzene rendkívüli jelentőségét, különösen, amikor fontos tartalmat közvetítő versek megzenésítéséről van szó. Tolcsvay László dallamai a magyar népdal szerkezetére, egyszerűségére építkeznek s így teszik még érthetőbbé a szerző gondolatait.

 

Tolcsvay László most először volt Göteborgban. A helyi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és az elnök, Csata Attila meghívására jött el az évszak szerint megszürkült kikötővárosba, amely mégis tetszett neki, hiszen a Művelődési Kör titkára (és mester-fotósa), Bánovits András mindenhová elvitte, mindent megmutatott neki, ami ebben a városban fontos. És ez több volt, mint néhány röpke félóra…

 

Tolcsvay László a magyar beat hőskorának egyik kimagasló egyénisége, aki már16 éves korától írja saját dalait. 1970 és 1973 között testvérével, Bélával a Tolcsvayék és a Trió együttes tagja volt. Zenéjük, a „folk beat”, számos követőre talált. László 1973-ban a magyar zenei életben fontos Fonográf együttes egyik alapítója lett, amelyben billentyűs hangszereken, gitáron, bendzsón és szájharmonikán játszott, énekelt, valamint az együttes zeneszerzőjeként is szerepet vállalt. Több mint húsz lemezt készítettek. Ebből az időszakból hallottunk, és vele énekeltünk dalokat, melyek némelyike 30-40 év távlatából is ismerős maradt. Ismerős? Valahol a fejünkben, ott hátul húzódtak meg ezek a dalok, és elég volt Tolcsvay Lászlónak eljátszani a bevezetőt, és máris jött a taps, máris énekelt a közönség.

 

Tolcsvay László 1973-ban Petőfi Sándor versét tette énekelhetővé, az azóta már legendássá vált Nemzeti dalt, amely első elhangzásakor az akkori idők nemzedékének szinte titkos himnuszává vált. Figyeljük az évszámot! Amellett, hogy Koncz Zsuzsa és Halász Judit egyik zeneszerzője, színpadi zeneszerzőként manapság is egyre fontosabb szerepet tölt be. Nehéz felsorolni, de a közeljövőben lesz aktuális az Operettszínházban előadásra kerülő, Tamási Áron írására komponált Ördögölő Zsófiás című musical. A debreceni Nagytemplomban a Magyar Mise koncertváltozata joggal számít sikerre, míg Kecskeméten a Dr. Herz kerül bemutatásra. Az Isten pénze Csíkszeredán és Németországban foglalja el a színpadot, s erről remélhetőleg az otthoni magyar sajtó is beszámol majd.

 

Végezetül szeretném megismételni, hogy a magyar népzene jellemző alkotóelemei már Bartók Béla, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence és mások zenéjét is áthatották. Hogy ez közel egy évszázaddal később is változatlanul hat zenei életünkre, nem lehet véletlen. És ezzel az egész magyar nemzet népzenéjére gondolok.Reméljük, hogy a most először hozzánk látogató Tolcsvay László máskor is eljön majd hozzánk, és emlékeztet dalokra, amelyekről kiderül, hogy nem felejtettük el…

 

Maróti László