A Híradó olvasóival is meg szeretnénk ismertetni az ÖSSZETARTOZÁS szellemében készült, a Skandináviai Magyarok Kulturális és Tudományos Társaságának (SMKTT) újabb könyvét, melynek megjelenését a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta.
Egy kis ízelítő a könyvből: A könyv címe: Legyünk büszkék Érmellékre. Érmellék népi és nyelvi értékei
A könyvet egy nyíregyházi szakemberrel, T. Károlyi Margittal írtuk. A könyv elkészítésében két lelkes érmihályfalvi és székelyhídi csapat, valamint elismert szakemberek segédkeztek. A könyv aktualítását az adta, hogy a szépkorúak távozásával egy fontos nyelvi érték, az érmelléki tájszavak feledésbe merülnek. A fiatalabb generáció már nem érzi fontosnak a tájnyelv használatát és ápolását!
A könyv első részében megismerhetjük Érmellék földrajzi és történelmi hátterét. Sass Kálmán, Andrássy Ernő és Tusa Lajos életpályája mellett betekintést nyerhetünk más hírességek életébe is, melyeket a rendelkezésre álló korábban összegyűjtött 100 híres érmelléki személy közül válogattunk.
J. Erzsike néni segítségével megelevenedik a régi tanyasi élet hagyományokat őrző világába.
Erzsike néninek köszönhetően megismerhetjük a kenderfeldolgozás eljárását Érkeserűn egészen a vászon elkészültéig. Megtekinthetjük azt, hogy milyen szőtteseket készítettek Érmelléken.
A könyv gazdag gyűjteménye az Erzsike néni gyermekkorában játszott falusi gyermekjátékoknak, énekelt népdaloknak és a bővelkedő népszokásoknak. De megtalálhatóak a tájegységre jellemző népmesék, népmondák, népi hiedelmek, babonák,..
A könyv szerkesztésekor megtudhattuk azt is, hogy amikor a törzsek és nemzetségek felosztották maguk között az országot, akkor Érmelléket és környékét a TURUL nemzetség kapta.
Andrássy Ernő élete és régészeti kutató munkája különleges régészeti leletekkel ajándékozta meg az Érmelléket:
„...1955 áprilisában a Sárgaföldes gödör magasabb részén, az edények feltalálásának helyétől 20 lépésre ásattam. 120 cm mélységben találtunk ferde helyzetben egy 48 cm hosszú, fent 19, lent 25 cm széles, 7 cm vastag terméskövet (mészkő), amelynek egyik oldala sima, a másik pedig durvább. A kő felső része olajtól foltos, tehát ez áldozó kő lehetett... Közelében még két kis edényt is találtam... A legszebb alakú és díszítésű nagy szegletes kancsó, amelynek az alján a sugaras Nap-korong van, benne a horogkereszt jel, aztán a két tányér, alján az egyszerű horogkereszt jellel, valószínűleg istentiszteletnél használt edények voltak. A két nagyobb edényben olyan díszítés van, ami füles keresztre emlékeztet. Egyiptomban és az inkáknál a főpapok úgy vannak ábrázolva, hogy a kezükben füles keresztet tartanak.”
T. Ágnes gyermekkora a Fráter Lóránd tagban Érsemjénben egy romantikus és letűnt világot elevenít fel:
„Teljességében is egy gyönyörű hely volt. A nyírségi homok és az érmelléki fekete föld: egyik fele dombos, sárgahomokos sík, a másik fele pedig feketeföld. A téglalap alakú tanya lakásokkal, istállókkal, karámokkal, műhelyekkel volt beépítve, középen gyepszőnyeggel. A trágyának, szemétnek külön kijelölt helyek voltak elkerítve, nyáron tengerivel és futótökkel eltakarva.
Önellátó tanya volt: a zöldségtől a kenyérgabonáig, a tejtől, a hústól, a tűzifáig mindent megtermeltek. Minden kikerült e körülbelül 20-22 családból álló zárt közösség szorgos munkája nyomán. Mesteremberei is voltak a tanyának. Kovácsműhely (kerékgyártás), gépészet...
Ágnes az orosz bejövetel kellős közepén, az 1944/45-ös tanévben kezdte el az első osztályt. Olvasni már korábban megtanult kérdezgetve szüleit a betűkről. De a legnagyobb segítséget a 100 kötetes Jókai- könyvek jelentették (mely könyvek mindenhol nagyon népszerűek voltak). Ágnes ezek címeit böngészgetve tanult meg olvasni.”
A terület lecsapolása előtt az Ér folyócska kiterjedt mocsárvilágot alkotott, ahol a halászat és vadászat virágzott. Lelkes gyűjtők gyűjteményéből megismerhetjük azt, hogy korábban milyen szerszámokkal dolgoztak.
A margittai fazekasság is nagy hírnévre tett szert: Cs. Mihály segítségével megismertük a semjéni női-, férfi_ és gyermek viseleteket.
Alapanyaga házi szőttes, kendervászon, a fontos darabok kézzel varrva. Ing, egyenes vonalú, kerek nyakkivágással, pendely (alsószoknya), bő, ráncos, derékban kötve. Az alsószoknya felkötésére, a három ágra fonott velizt használták. A női alsó fehérnemű, szintén háziszőttes vászonból készült, a hátulján fel volt hasítva. Deréktól térdig ért, deréktól ráncolva.
Felső öltözet: blúz, elől sűrűn gombolt, az ujja bő, vállban bőven ráncolt. Az ujj rá volt varrva a váll anyagára. Jellegzetes volt a módosabbaknál a ternó nevű anyag használata. A szoknya, loknis, vagyis derékban pászos, az alja enyhén hullós, minden esetben bokáig ért. Viseltek mellényt, amit pruszliknak hívtak. Ez díszítés nélküli ruhadarab volt. Az idősebb asszonyoknál szinte kötelező volt a sötét színek használata: barna, szürke, kék, de a legidősebbek csak feketében jártak. Nagykendő, posztó anyagból készült, saját anyagából rojtolva. Téli viselet volt, a nagykabátot helyettesítette, gubát (ősi népi viselet, kabátféle felső gyapjúruha neve) csak a módosabb asszonyok viseltek. A kiskendő, csipkeszerű, széle körberojtolva. Könnyű tavaszi, nyári viselet. Az anyaga delin, vagy kasmír. A kiskendő egyik változata szegényebb sorú asszonyoknál a vállkendő. Az asszonyok, lányok hosszú hajat hordtak, az asszonyok kontyba tűzve, a lányok két ágba fonva.
Lábbeli: nyáron félcipőt viseltek az ünnepi alkalmakra, hétköznap mezítláb jártak. Télen csizma, mely a nőknél rogyós szárú.
A könyv felsorakoztatja a népi tevékenységek gazdagságát a kenyérsütéstől a fonói munkálkodásokon keresztül a lakodalomi/temetési események lebonyolításáig. Megismerhetjük a karácsonyi, szüreti szokásokat és a bálok hangulatos varázslatát.
A könyv egy bőséges tájszógyűjteménnyel is rendelkezik, mely együtt a bemutatott népi értékekkel példaképül szolgál Érmellék minden települése számára.
Vagyis, a könyv az érmellékieknek készült, Érmellék minden településének, az ottani könyvtáraknak, iskoláknak, egyházaknak, önkormányzatoknak...
Az SMKTT a könyv alapján előadásokat szervez az érmelléki települések számára, hogy a meghívottak kövessék a könyvben bemutatottakat és helyileg is gyűjtsék össze a települések tájszavait és népi értékeit (népdalokat, mondákat, népviseleteket, népszokásokat…).
A könyv küldetése egy Mozgalom beindítása, mely alapján a Kárpát-medence minden régiójában legyenek összegyűjtve a tájegységek jellegzetes tájszavai és népi értékei!
Szolgáljon erre példaképül a most megjelent érmelléki könyv!
Mint írtuk, a könyvet az érmellékieknek szántuk, de akit érdekel, e-mail formában megkaphatja a könyv PDF változatát.
Az SMKTT tervei között szerepel a nevében is szereplő másik fontos küldetése: összegyűjteni a Skandináviában élő magyar alkotókat, írókat, költőket, művészeket, tudósokat…
Ezért várunk egy A/4 oldalas bemutatkozást, fontosabb alkotások/írások megnevezését, milyen módon segítette a most felkért személy munkájával a skandináv-magyar kapcsolatok erősödését, az elérhetőséget (e-mail cím).
Várjuk azok segítségét is, akik az eltávozott testvéreink nagyságát szeretnék bemutatni.
Az SMKTT elérhetősége: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Írta: Madarassy Enikő (SMKTT)
