A Magyar Ház Közösség alapszabálya szerint az egyesület egyik legfontosabb kötelessége a nemzeti ünnepekre történő méltó megemlékezés, aminek a vezetőség minden alkalommal a legnagyobb odaadással tesz eleget.

Különös örömünkre szolgál, hogy hosszú évek óta hagyománnyá vált, hogy a svédországi magyar nagykövetség részt vesz a nemzeti ünnepeink alkalmából tartott megemlékezéseinken, ezzel is jelezve Magyarország féltő gondoskodását a diaszpórában élő nemzettársakért. Ebből az alkalomból a nagykövetség kültéri kiállítással is hozzájárult az esemény ünnepélyességéhez: a nagyméretű fotók a környékbeliekkel is megismertették és az időseknek emlékezetébe idézték 1956 felemelő és tragikus pillanatait. A nagykövetség képviseletében ezúttal Dr. Győri Péter úr, első beosztott, nagykövet helyettes és Dr. Kaszás Veronika kulturális attasé vett részt az eseményen.

A műsor Mayer Hella kiváló festőművész kiállításával kezdődött, amelyet Bereczky-Veress Biborka elnök nyitott meg. Tíz kollázstechnikával készült kép és két nagyméretű olajfestmény került bemutatásra. Az ünnepi szónoklatot ezúttal Dr. Fónyad Péter tartotta, aki nagyvonalakban felvázolta azt a légkört, amely a forradalom kirobbanásához, majd a szabadságharc kibontakozásához vezetett, megemlékezett a lelkes napokat követő kegyetlen megtorlásokról. Beszédének fő témáját személyes emlékei képviselték: megrázó volt a beszámolója arról, amikor 16 éves diákként egy fiatal lánnyal együtt röpcédulákat ragasztottak a falakra. Azt, hogy őt nem fogták el, az édesapjának köszönheti, aki az első napi falragaszterjesztés után bezárta, így nem mehetett ki az utcára, társnőjét, aki másnap folytatta a terjesztést, elfogták és félholtra verték.

Az ünnepély méltó befejezése Molnár Bence színművész előadása volt. A fiatal színész összeállítása, Petőfi utazása A helység kalapácsától 1956-ig, nemcsak lehetőséget nyújtott egy kiváló színpadi teljesítményre, a színészi szakma teljes kelléktárának megcsillogtatására, hanem a közönséget magával ragadva eljutott a felemelő, megrázó csúcsra, amelynek lezárásaként a Himnuszt együtt énekelhette a meghatott, átszellemült közönség.

Mielőtt hazaindultak volna, a résztvevők kellemesen elbeszélgettek a nagykövetség tagjaival, a kiállító festőművésznővel, az ünnepi szónokkal és a színésszel együtt egy pohár pezsgő, frissen sült pogácsa, csésze kávé mellett.