Fotó: Ónodi Erika

Az Önképzőkör 2008. június 18-22 között rendezte meg nyári táborát, ezúttal 21-ik alkalommal.

Amint az a tábornyitáskor elhangzott, mindig felmerül a kérdés a rendezőkben és résztvevőkben egyaránt, hogy miért is gyűl össze ez a közönség - svédországi magyarok – ilyenkor Szent Iván napján itt Tångagärdén, ezen a mindig kiszámíthatatlan időjárású tájon. Mert másként nem tehetünk? Hogy valahol otthon legyünk világunkban, egymás társaságában? És a válasz tulajdonképpen mindig adott és mindig ugyanaz: minket, akiket szülőföldünkről ide vezérelt a sors és a gondviselés, szeretünk itt összegyűlni, hogy együtt még inkább otthon érezzük magunkat, hogy beszéljük gyönyörű nyelvünket, hallgassuk költőink szavát, híreket halljunk otthoni véreinkről és eseményekről, énekeljük népdalainkat, álljunk meg egy pillanatra a mindennapok rohanásában és figyeljünk egy kicsit egymásra is. Ezt tartjuk önképzőköri táboraink mindenkori céljának.

A tábor első napján Molnár-Veress Pál lelkész istentiszteletet tartott.

Az idén otthoni meghívottaink Banner Zoltán és Bakk Miklós voltak.

Banner Zoltán művészettörténész, író és előadóművész, akit 2004-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tűntettek ki, először egy Dsida-előadóestet tartott, amellyel a méltánytalanul kevéssé ismert, a formát tökélyre vivő, lehelet- és csipkeszerűen érző és fogalmazó költőnk halálának 70. évfordulójára emlékezett. (Tavaly ünnepeltük születésének 100. Évfordulóját – élt 31 évet…) Az előadás zenei betéteit Mokos Magdolna szólaltatta meg csellón. Banner Zoltán a későbbiekben, mint művészettörténész is bemutatkozott, végigvezetve közönségét a XX. századi magyar képzőművészeten, összehasonlítva ezen belül az anyaországit az erdélyivel.

Bakk Miklós a kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem Politika- és Közigazgatástudományi karának docense, a Politikatudományi Tanszék magyar tagozatának vezetője, politológus. Első előadásában a történelmi-politikai alaphelyzet felvázolása után az erdélyi magyarság eddigi autonómiatörekvéseiről és a jövőbeni lehetséges alternatívákról beszélt. Második értekezése a határon túli tömbmagyarság politikai pluralizmusáról szólt, kiértékelve a júniusban lezajlott romániai helyhatósági választásokat is.

Otthoni meghívottainkon kívül most sem hiányoztak svédországi előadóink sem: Szentkirályi Csaga megemlékezett az ötven évvel ezelőtt kivégzett 56-os vértanúkról. Visszafogott és tényszerűnek szánt előadását különlegesen drámaivá tették a Niman Andrea és Sántha Ferenc által felolvasott korabeli versek és naplórészletek.

Szentkirályi Csaga előadása - Fotó: Sántha Judit

Kedves hagyománnyá vált, hogy a táborba ellátogat Bihari Szabolcs, a SMOSZ elnöke is, aki a táborozóknak ezúttal is összefoglalta a SMOSz legfrissebb megvalósításait, gondjait, a jövőt illető elképzeléseit.

Újabb és egyre érettebb akvarelljeiből kiállított Bartha Magdolna, aki ezúttal a technika fortélyaival is megismertette a közönséget. Tompa Anna – aki nyár elején műveivel Stockholmban, egy óvárosi galériában is bemutatkozott – akvarelleket és akrilfestményeket hozott az érdeklődők gyönyörködtetésére.

Irodalom, politika, művészettörténet, képzőművészet mellett a zene se maradt el: Mokos Magda csellózott és vezette a hamarjában verbuválódott tábori kórust, Banner Mária és Török Sára pedig zongorajátékával örvendeztette meg a hallgatóságot. Nagy örömünkre Teleki Gergő zongoraművész is közöttünk volt, ezúttal is szívesen zongorázott nekünk új ihlettel, lelkesedéssel és virtuozitással.

Banner Zoltán és Mokos Magdolna - Fotó: Ónodi Erika

Teleki Gergő - Fotó: Ónodi Erika

Szent Iván estéjén Kálbori Yvette és a tábor fiataljai ízelítőt adtak vendégeinknek a svéd ”midsommar”-hoz kapcsolódó énekekből és tréfás táncokból.

Lénárd István vetítettképes beszámolót tartott thaiföldi útjáról (miközben tábori főszakácsként is nagy sikerrel tevékenykedett).

Táborunknak összesen 44 résztvevője volt. Sajnáljuk, hogy a tavaly olyan sikeresnek induló, fiataloknak szánt fordítói tábor ezúttal elmaradt, pedig az idén is lett volna érdeklődő. Örvendetes, hogy a tavalyi ”párhuzamos ” táborok pozitívan hatottak egymásra: a fiatalok szippanthattak a komolyabb művelődés légköréből, ők pedig ötleteikkel, lendületükkel, tanulni akarásukkal ragadták magukkal és örvendeztették meg a felnőtteket.

Úgy érezzük, hogy az Önképzőkör nyári tábora sikerrel próbálja szolgálni a svédországi magyarok magyar kultúra- és kultúrált együttlétigényét, s hogy a tábori résztvevők általában értékelik a főleg önmaguk által megteremtett baráti hangulatot. Ezúttal köszönjük minden résztvevőnek, hogy jókedvvel segített mindenben, hogy a táborozó sereg szinte első pillanattól kezdve igazi közösséggé kovácsolódhatott. Szeretnénk, ha a jövőben a SMOSZ többi tagegyesülete is érdeklődést mutatna és bekapcsolódna tábori programjainkba, hadd terjesszük ki itt, Svédországban is a közös lelki-szellemi építkezés és együttlét szép alkalmait.

Sántha Judit
elnök