Százhatvanhatodik éve gondolunk a hősökre, a harcosokra, azokra, akik 1848-1849-ben megpróbálták kiűzni hazánkból a zsarnoki hatalmat, kivívni a magyar nép függetlenségét, szabadságát. Hosszú 166 év ez, mégsem mondhatjuk, hogy a fölöttünk átzúgó történelem zajában egy árnyalatnyit is szürkült volna emlékezésünk őszintesége. Hogyan is felejthetnénk az akkori magyarság áldozatait, amikor a hétköznapok, a politikai események naponta emlékeztetnek nemzetünk gondjaira, céljaira és az ehhez szükséges szabadság fontosságára.
Berecz István és a Gardon Banda Fotó: Bánovits András
A göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör idén is összehívta a városban élő magyarokat, hogy emlékezzenek. Teljesen megtelt a klubhelyiségünk nagyterme.
Az ünnepséget Csata Attila, a Művelődési kör elnöke nyitotta meg. Emlékeztetett a Tizenkét Pont tartalmára, arra, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, majd üdvözölte a hazánkból vendégül hívott Gardon Banda együttesét. Mivel én „szintén zenész” vagyok, hogyan hallgathatnék róla, mennyire gondos, zeneileg, népművészetileg kidolgozott zenével bűvölte el közönségét ez a rendkívül lelkes fiatalokból álló zenekar. Komáromi Márton hegedült, Dövényi Gergely brácsázott és játszott egy nem gyakran látható hangszeren, az ütőgardonon, a háromhúrú bőgőn, amelynek megszólalásán, használatán sok múlik ebben a produkcióban. Nagyszerűen játszott Kalász Tamás.
Berecz István, aki furulyázott, énekelt és táncolt, fáradhatatlanul munkálkodott a hangulat fokozásán. Többen is voltak, akik nem tudtak ellenállni, s az együttessel énekelték a dalokat. Részben különböző magyar tájak és a szabadságharc zenéit hallhattuk. Nem volt olyan egyszerű „véget vetni a zenének”. Én még javában beszélgettem a csak néha látott ismerősökkel, de a zenekar és Berecz István még ott álltak hangszerrel a kézben körülvéve emberekkel, magyarokkal, akik nem tudtak szabadulni a varázstól: énekeltek.
Hálásan köszönjük vendégeink lelkes és nagyszerű szereplését, és nagyon reméljük, hogy máskor is találkozunk Göteborgban.
Maróti László