A 2000-ben alakult stockholmi Magyar Idősek Klubja szerves folytatása egy magyar környezetben állandó lakóhelyet is biztosító otthon, a Magyar Szenior Otthon lett.  Egy maroknyi lelkes honfitársunk kitartásának köszönhetően az otthon (Ungerskt Seniorboende) 2008 februárjában nyitotta meg kapuit. A többéves előkészítő munka eredményeként az első lakók végre beköltözhettek a szépen felújított lakásokba.  A magyar szenior otthon két emeleten működik, összesen 19 lakást bérel az ingatlantulajdonos, Micasától. Jelenleg kilenc magyar idős lakik az otthonban, a többi lakásban ideiglenes bérlők vannak. A beköltöző idősek magyaros környezetben élnek, és akinek szüksége van rá, annak a házi segítségnyújtást az Olivia Hemtjänst alkalmazásában dolgozó, kétnyelvű (svéd és magyar) lányok biztosítják. Az egyik emeleten közös konyha, magyar csatornákat sugárzó tévével felszerelt tévészoba és kis könyvtár is van, ahol magyar és svéd könyvek állnak az érdeklődők rendelkezésére. Igény szerint az ott lakók együtt étkeznek a konyhában, vagy ünnepeken közösen nézik a tévéműsort. Külön figyelmesség, hogy mindenkit felköszöntünk a születésnapján.

 

Vera a lányokkal a közös ebédlőben

B. Vera (85) 2010 szeptemberében költözött a szenior otthonba. Minden héten megvendégeli palacsintával, szilvás gombóccal vagy lángossal az ott lakókat.

- Vera, hogyan kerültél az otthonba, miként szereztél tudomást arról, hogy van egy ilyen lehetőség?

-  A magyar orvosomnál hallottam, hogy létezik a magyar idősek otthona. Előtte a lányommal laktunk egy családi házban, amit kénytelenek voltunk eladni. Nem volt hova mennem, és így kerültem ide. Elég nehéz volt megszokni a kis méreteket, de a házi segítségnyújtásban (hemtjänstben) dolgozó magyar lányok kedvessége sok mindenért kárpótol. Egyébként a környék nagyon szép, sokat sétálok, és sokszor csatlakozom a többi idős magyarhoz. Ráadásul itt van a közelben a Magyar Szenior Klub is. Oda is gyakran betérek, szívesen beszélgetek a klubtagokkal. Ha kell, még időnként egy-egy munkába (főzés, programkiküldés, stb.) is besegítek. A házban, ahol a Magyar Szenior Otthon van, működik egy észt szenior otthon.  Gyakran találkozom velük is, segítünk egymásnak, amiben csak lehet.

- Te is veszel igénybe segítséget a mindennapjaidban?   

-  Nekem egyelőre nincsen szükségem segítségre, még teljesen ellátom magam, de ha eljön az ideje, akkor mindenképpen a magyar gondozókat választom.  Én alapvetően pozitív beállítottságú személy vagyok, és abban bízom, hogy még sokáig ilyen jókedvűen fogom élvezni a Magyar Szenior Otthont.

Gizike a „kicsi” lakásában

V. Gizike (88), 2008-ban költözött a szenior otthonba.

- Gizike, te hogyan határoztad el magad, hogy a magyar otthonba költözzél?

- Én már őslakos vagyok, az elsők között, még 2008-ban költöztem ide. Előtte az unokámnál laktam.

Olvastam a felhívást, hogy nyílik egy magyar szenior otthon. Gondoltam, hogy szívesen laknék megint a saját lakásomban, bár az unokámnál sem volt soha semmi gond. Tehát, már több mint 6 éve élek itt. Nagyon szeretem a kicsi lakásomat, a szép környéket és a gyönyörű kilátást az ablakomból.

-  Hogyan oldod meg a napi házi munkákat vagy az ellátásodat?

-  Részben saját magam, részben pedig segítséget kapok a házi segítségnyújtásban dolgozó magyar lányoktól. A vásárlást magam végzem, de a takarításban, porszívózásban és a mosásban már szívesen veszem a segítséget a hemtjänsttől. Nagyobb biztonságot ad például, ha az Oliviás lányok ott vannak, amikor zuhanyozok, mert már nehéz lehajolni, és gond van az egyensúlyérzékemmel is.

Én nagyon meg vagyok elégedve a magyar lányok munkájával, és ha több segítségre lesz szükségem, akkor is, mindenképpen őket választom.

- A családod hogyan élte meg, hogy a Magyar Szenior Otthonba költöztél?

- Az unokám nagyon sajnálta, még sírt is, hogy elköltözöm, de most már az egész család látja, hogy ez jó választás volt. Itt a társaságom és a biztonságom is megvan. Szóval örülök, hogy így döntöttem. Most 88 éves vagyok, és remélem, hogy még sokáig élvezhetem, az otthon nyújtotta lehetőségeket.

 

Verán és Gizikén kívül még több történetet is el lehetne mesélni a Magyar Szenior Otthon lakóiról és mindennapjairól. H. Erzsi néni (87), aki idős korában költözött a fiához Stockholmba, svédül nem beszél. Neki elképzelhetetlen lett volna egy svéd környezetben élni. Itt szinte kis Magyarország veszi körül.

Ebéd közben

K. Erzsi (85) néni élete nagy részét Svédországban töltötte és idős korára teljesen egyedül maradt. Fia külföldön él, ritkán tudta meglátogatni. A teljes gondozói személyzet összefogott, hogy egy műtétet követő rehabilitációs intézményben történő ápolás után Erzsi néni az otthonba költözhessen. A fia egyetértésével a lányok berendezték a lakását, áthordták a személyes dolgokat és ruhákat a régi lakásából, és Erzsi néni a kórház után már az otthonban folytatta életét. Ma már egyedül járkál a folyosón, együtt eszik a többiekkel a közös konyhában. Megszűnt a korábbi elszigeteltsége, ami azért volt, mert egyedül lakott egy lakásban, és a körülmények miatt nem tudott kapcsolatot tartani a külvilággal. A fia minden beszélgetésben nagy köszönettel ismeri el a lányok odaadó munkáját, és a sok törődést, amiben édesanyját részesítik.

Borikát mindenki szereti

D. Borbála (79) szintén az első lakók közé tartozik. A lányainál volt látogatóban Svédországban, amikor beteg lett, és a kórházból 2008-ban egyenesen a magyar otthonba került. Az ápolása különösen nagy odafigyelést igényel. A magyar lányok szeretete, tudása és türelme átsegíti őket minden problémán. „Mindenki Borikája” ismeri a verseket, szeret keresztrejtvényt fejteni és igazi zeneélvező. Lányai rendszeresen látogatják, és nem győzik kifejezni köszönetüket és elismerésüket a Magyar Otthonban dolgozó lányoknak.

Amennyiben felkeltettük valakinek az érdeklődését, kérjük, vegye fel a kapcsolatot  Palotai Máriával:  0733-874298

Lejegyezte: PM