Az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesület rendezésében 2015. augusztus 16-án madártani kirándulást tettünk a Mälaren tóvidék Ekolsund öböl Hjälstaviken nevű melléköblében levő Natura 2000 területre. A hårbyi madártorony és a Parnassen nevű két madárvártához vitt az utunk.

Szép, napos időt fogtunk ki.
Délelőtt 10 óra körül kezdtek az egyesület tagjai gyülekezni a Hårby nevű parkolónál, ahol már várt reánk Gyösh (Lövestam Gyöngyi) tagtársunk fia, Károlyi Zsombor madárszakértő.
Gyermekek és felnőttek egyaránt kíváncsian vártuk, mit is fogunk látni.
Ingoványos, náddal, sással benőtt tóparton vezetett a cölöpökre épült, korláttal ellátott út a tópartra épült kétszintes madárfigyelő toronyhoz.

 Többféle, főleg darvakból, vadlibákból és vadkacsákból álló népes csapat fogadott a parton és a tó vizén. Megtudtuk, hogy az egyik lúdfaj, magyarul apácalúd, azért nevezik így mert az apácák ornátusára hasonlít a fejtetőn és az arcán levő fehér tollazat, a nyaki és farki részen viszont fekete. Svédül ugyanezt kicsit hasonlóan vidkindad gås -nak hívják, vagyis fehérarcú lúdnak.
A fajra kb. 60 – 70 centiméteres átlagos testhossz és kb. 130 – 140 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző.

Olykor nagy riadalom támadt, felszálltak, és nyugtalanul keringtek a tó felszíne felett. Zsombor elmesélte az okát. Réti sas keringett a tó felett a magasban (oly messze, hogy először kis távcsővel nem láttuk), és ez okozta a madarak nyugtalanságát. Nem csoda, hogy féltek, mivel a réti sasra akár 2,5 méter szárnyfesztávolság is jellemző, és közben három is közeledett.
 Több más madárszakértő is érkezett nagy, állványos távcsövekkel, így jobban meg tudtuk nézni a madarakat.
Utána utaztunk a másik, Parnassen nevű madárvártához, ahová még hosszabb palló vezetett.

Séta közben láttuk, hogy egy barna rétihéja (svédül brun kärrhök) fölöttünk kering. Többen közöttünk gyorsan előkaptuk a fényképezőgépeinket és izgatottan fotóztunk. Nem sokkal az után meg egy halászsas bukkant fel a láthatáron.
Az érintetlen természet csodálatos látványt nyújtott.  Úgy egy-két óra elteltével harmincöt különböző madárfajt láttunk, amelyet Zsombor magyarul is meg svédül is bemutatott nekünk.
Elmondta, hogy ennél a hjälstavikeni tónál időközben 256 különböző madárfaj él, és hogy ő már majdnem mindenik fajt látta, mivel évente többször látogat el ide.
Gyöshemlítette, hogy hamarosan nagy csend fog honolni a tavon. A madarak nagy része ősszel délre fog költözni. Zsombor barátunk is velük együtt megy délre, madarakat számlálni.
Gazdag természeti élményekkel telten érkeztünk vissza a kirándulásról.

Keszthelyi Attila