A Göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör vezetői valahogyan mindig rátalálnak híres vagy figyelemreméltó emberekre, akik előadásaikkal szórakoztatják, vagy elgondolkoztatják a hallgatót. Sajnálhatják, akik nem találkozhattak a Művelődési Kör őszi rendezvényünkön a két első meghívottal: Dr. Jákó János professzorral és Csinta Samu, erdélyi íróval. Az érdeklődők mindkét alkalommal a göteborgi S:t Jakob templom társalgójában gyűltek össze.

Az előadások előtti és utáni percekben ilyenkor találkozunk barátokkal, ismerősökkel, akikkel máskor, a hétköznapok forgatagában, csak véletlenül hoz össze a sors.

Szeptember 13-án Ember, doktor, társadalomcímmel Dr. Jákó János beszélt nekünk olyan fontos, bár mindennaposnak tűnő kérdésekről, amelyeken csak olyankor gondolkozunk el, amikor a témának egy ilyen kiváló ismerője hívja fel ezekre a figyelmünket. A professzor életének fordulatait a háború előtti idők és az azt követő évek gyakori politikai viharai alakították, és sokáig negatívan befolyásolták.

40 éves egyetemi múlttal a háta mögött, és az évtizedek során megszerzett hatalmas tudással a tarsolyában állt a göteborgi érdeklődők elé.

 

„A huszadik század és még inkább a huszonegyedik század eleje a társadalom viselkedését, a körülöttünk lévő változásokra adott reakcióit véve figyelembe, nem hasonlítható össze az előzőekkel. Az információk özöne, és még inkább az igényelhető és mindenkinek rendelkezésére álló, könnyen előhívható ismeretanyag, oly mértékben befolyásolja az egyedek, illetve kis csoportok véleményalkotását, hogy dominálóan bizalmatlanságot szül, de egyben kritikátlanságot is, olyannyira, hogy az abszurd dolgokat még soha ilyen egyszerűen nem sikerült elhitetni a tömegekkel.

A társadalom és a tömegek nem azonos fogalmak. A tömeg nem az egyedek összessége, ugyanakkor a társadalom egyedekből áll”. 

Így kezdte előadását dr. Jákó János, aki az egészségügy, a gyógyászat és a mai ember életének, hétköznapjainak összefüggéseit oly módon tárta elénk, ahogyan általában - legalábbis többségünk -, nem is foglalkoztunk vele. A népek, vallások, helyi szokások függvényében azt tapasztaljuk, hogy vannak tilalmak, amelyek nem engedik meg, hogy a gyógyításra szoruló injekciót kapjon, vérátömlesztést, vagy olyan kezelést fogadjon el, amely megmenthetné az életét, a tévhitek ezt nem teszik lehetővé.

Az előadó arra is rámutatott, hogy már régen, de manapság mindenképpen igaz, hogy a fegyver után a legjobb üzlet a gyógyszer. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes esetekben azonos nevű gyógyszerek nem hatnak egészen egyformán bolygónk lakóinak bármelyik egyedére.

  Fontos meglátnunk, hogy az egykor országok lakosságát megtizedelő fertőző betegségek, járványok elkerülésének módját dolgoztuk már ki, de arra is oda kell figyelnünk, hogy újabb tömeg-megbetegedések lehetőségét kell megelőznünk. 

Mindezek mellett számtalan betegséggel küzd az emberiség, amelyeknek gyógyítása terén a tudomány nem tud lépést tartani. Ilyen esetekben a beteg, vagy hozzátartozói gyakran külön utakat keresnek. Ezeket nevezzük alternatív lehetőségeknek. Orvosi diplomával nem rendelkező, szinte semmiféle hivatalos kontroll nélkül működő „csodagyógyászok” írásokat, dicséreteket jelentetnek meg magukról a világhálón gyakran félrevezetve a gyógyulásra vágyók ezreit. Van ugyan Magyarországon egy ú.n. Egészségügyi Tudományos Tanács Etikai Osztálya, de ez az osztály nincs felhatalmazva arra, hogy sarlatánok, különböző természeti-, vagy csodagyógyászok leggyakrabban káros működését betiltsa. 

A gyógyszerek gyártásáról és fogyasztásáról mondottakban hangsúlyozottan figyelmeztetett arra, hogy a világon mindenütt legtöbbször használt fájdalom-, illetve lázcsillapítók paracetamolt tartalmaznak, amelyek gyakori alkalmazása komoly májbetegségekhez vezet.

Dr. Jákó János rámutatott arra is, hogy manapság még a fejlettebb országoknak sincs átfogó egészségpolitikája. Az orvosnak kötelezettsége segíteni a betegnek, ugyanakkor a betegnek is kötelessége kell legyen, hogy ne kövessen el a betegségét tovább rontó hibákat. A cukorbeteg ne tortákon éljen, a tüdőbeteg ne dohányozzon, hiszen ezzel csak rontja gyógyulásának esélyeit, miközben csak növeli a társadalomtól (a biztosítótól) várt kiadásokat. Vannak operációk, amelyek többszörösébe kerülnek az egyszerűbb és bizonytalanabb kimenetelű módszereknek. A beteg elvárja a társadalomtól, hogy a drágább kezelést kapja, de ezek költségeibe a betegbiztosítók napokon belül belerokkannának. Ezért várható, hogy a drágább kezelést igénylők a jövőben elfogadják a co-payment megoldást, vagyis a biztosító által fedezett költséget a betegnek kell majd kiegészítenie a kezelésért kért összegre. 

Visszatérő kérdés az egészségügy főszereplőinek, az orvosoknak elkötelezettsége. Az alapgondolat az, hogy az orvos, amennyire ezt teheti, segítsen a rászorulón. Ezzel a betegnek nem szabad visszaélni. A rászorulónak is kötelessége az orvosa iránti bizalom kinyilvánítása. Gyakran előfordul, hogy orvos és beteg között nem jön létre, vagy elromlik ez a feltétel nélküli bizalom. Ezt megelőzendő meghatározó fontosságú a nevelés már az első orvos-gyermek találkozástól kezdve.

Dr. Jákó Jánosnak még sok kérdést tett fel a közönség, akár a hálapénzről, vagy éppen a Magyarországon kiképzett, külföldre költöző fiatal orvosok kérdéseiről és sok egyébről. Sokat tanultunk a professzor előadásából.

Szeptember 18-án is a S:t Jakob templom társalgójában fogadtuk Csinta Samu erdélyi író-újságírót, aki Erdély újranemesítői című könyvét mutatta be. Nagy lehetett a svédországi magyarok érdeklődése, hiszen Göteborg már a hatodik város volt, ahol a szerző eleget tett a meghívásnak. Csinta Samu apja labdarúgó volt, ő maga is sportolóként jutott Magyarországra, ahol 1990-től kilenc éven át sportújságíróként élt és dolgozott. A foglalkozása alkalmat adott arra, hogy beutazza a világ egy részét, amely önmagában is jó módja az általános tájékozottság fejlesztésének. Családjával 1999-ben telepedtek haza Sepsiszentgyörgyre, ahol a sport helyett a közéleti újságírásra tért át. Az erdélyi közéleti napilap, a Krónika főszerkesztője. 

Érthető, hogy a mindennapi közéletet közelről látó szerkesztő egyre több tapasztalatot, élményt szerzett, miközben számtalan olyan embert és személyiséget ismert meg, akik nem csupán az erdélyi hétköznapok, de az utóbbi évszázad történelmének alakítói, főszereplői is voltak. Az élet teremt helyzeteket, kapcsolatokat. Ennek köszönhető, hogy Csinta Samu felfigyelt az erdélyi arisztokrácia kérdésére. Először Gróf Kálnoky Tiborral, rajta keresztül pedig további öt arisztokrata családdal és azok történetével ismerkedett meg. Ezeknek a családoknak a sorsa, múltja és jelene, a Göteborgban most bemutatott könyv tartalma. A háborús időkben legtöbbjük külföldre menekült. Azok, akik maradtak, az új Romániában a kitelepítések (D.O.) áldozatai lettek. Akik az 1989 decembere utáni változásokban bíztak, lassan-lassan hazatértek, a kitelepítettek fellélegezhettek, s bizonyos mértékig elkezdhették felépíteni, újra kezdeni régebben abbahagyott életüket, munkájukat.

A könyv írója kissé eloszlatja az arisztokráciát általában körülvevő misztikumot. Igaz, hogy ezek a családok kissé több energiát fordítottak a műveltségre, nyelvek tanulására, a régiségek, a művészetek megbecsülésére, de emberek voltak, akiknek lehetnek hibái és erényei. Sokan közülük visszakapták birtokaikat, romos, vagy még megmenthető kúriájukat, ahol életvitelszerűen kezdhettek élni, dolgozni. Ez azt is jelentette, hogy újra részesei lehettek és lettek az erdélyi társadalomnak. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy ezek az arisztokrata családok a korábbi évszázadokban nem csak az erdélyi, de a teljes magyar történelemnek is politikai, közéleti alakítói voltak. Mint ilyenek, hatalmas örökséget kell vállalniuk, és tovább cipelniük, hogy hűek maradhassanak őseikhez és nemzetükhöz. 

A hat arisztokrata család: Gróf Kálnoky, Gróf Mikes, Báró Apor, Gróf Teleki, Gróf Bethlen és Gróf Haller, illetve ezek leszármazottai.

Csinta Samunak jó egészséget, és sok sikert kívánunk könyve folytatásának megírásához!

 

Maróti László