Magyarországon 170 évvel ezelőtt egy olyan nép élte küzdelmes hétköznapjait, amely teljes addigi történelme során többnyire valamely idegen hatalomnak, országán belül pedig a földek gazdáinak szolgált. Elmaradottság, nyomor és éhség gyötörte a végletekig elkeseredett embereket. Tenni kellett valamit. 1848 márciusára már addig forrósodtak a magyar politikusok vitái, hogy ez a forróság átterjedni látszott a városiakról a vidéken élő százezrekre is. Pesten – hadd írjam nagybetűvel: a Márciusi Ifjak kezdeményeztek. Ismerjük, sokszor emlékezünk arra a napra, arra a március tizenötödikére, amely később nemzetünk ünnepévé vált, szimbólummá, amely a magyarság önállóságára, szabadság utáni vágyára emlékezteti ma élő honfitársainkat.

Minden évben meghívunk valakit, vagy valakiket ide Göteborgba, hogy engedjék átélnünk azoknak az egykori lelkes, majd harcos napoknak a hangulatát, 1848 forradalmi szellemiségét.

Az utóbbi években az éppen Svédországban munkálkodó Kőrösi Csoma Sándor magyarországi ösztöndíjasok segítenek, hogy nemzeti ünnepünk emlékezetes élmény lehessen. Teszik ezt nem csak Göteborgban, hanem Svédország több magyar egyesületénél is.

Gondosan előkészített műsorral lepték meg a szép számmal megjelent közönséget. Zene, dal, vers és tánc adott színes hátteret a negyvennyolcas események főbb momentumainak felidézéséhez. A műsor végéhez közeledve a közönséget is táncba vitték az ösztöndíjasok.

Kellemes lesz emlékeznünk erre az estére. Köszönjük szépen.

 

A március 15-i darabban szereplő ösztöndíjasok:

Dobos Tamás

Kovács Gábor

Kovács Nóra

Mészáros Attila

Trombitás Titánia

Zsuppán Klaudia

 

Maróti László