Kedves Imre!
Születésnapod alkalmából mondok köszönetet a magam és a svédországi magyarok nevében azért a sok szép előadásért, amit tőled hallottunk Balassi Bálintról, Berzsenyi Dánielről, Mikes Kelemenről, a magyar népdalszövegek képvilágáról, filmélményeidről - hogy csak néhányat említsek a Magyar Házban és a Tångagärde-i táborokon elhangzottakból.
Köszönetet mondok verseidért és műfordításaidért, a Kalevala rendhagyó, gyönyörű magyar tolmácsolásáért. Köszönjük, hogy lefordítottad Szolzsenyicin könyvét magyarra, amely leleplezte a szovjet rémuralmat, számodra pedig a rengeteg munkán kívül még kellemetlenséget is okozott abban az időben, amikor a szovjet hatalom még Finnországban is félelemben tartotta a hatóságokat!
Példát állítottál áldozatvállalásból, kitartó munkából és bátorságból. Köszönjük a dalos estéket, amikor veled énekelhettünk és megtanítottál arra, hogy „csak tiszta forrásból” merítsük a népdalt. Köszönjük, hogy magyarra és irodalomra tanítottad gyermekeinket a stockholmi iskolákban, a cserkészet keretein belül és a Tanárképző Főiskolán a leendő magyar anyanyelvi tanárokat.
Köszönjük, hogy arra tanítottál, hogy legyünk hűségesek magyar anyanyelvünkhöz és idegenben se feledkezzünk meg magyar kultúránkról!
A Te hazafiságod sohasem melldöngető, hanem csendesen példamutató, hűséges és büszke.
Büszke és egyenes vagy, mint a fák –„tested-lelked bátyjai-öccsei” – amelyekről korai versedben írsz:
„senkire sem akaszkodnak
egymáshoz sem dörgölőznek
csak a széllel ölelőznek
de ha egyszer gigászi lábak
mint fűre rájuk taposnának
törnének mint gyufaszálak
mert talp alá ők nem simulnak”
Drága Imrénk! Isten éltessen sokáig, jó erőben, egészségben!
A svédországi barátaid és tisztelőid nevében:
Szentkirályi Csaga
Szente Imre* (Celldömölk, 1922. december 22.) tanulmányíró, műfordító, nyugdíjas egyetemi oktató. 1956-ban hagyta el Magyarországot. 1967-ben Lundban finnugor tudományokból doktorált. 1968-tól Finnországban egyetemen magyart tanított. 1980-tól Stockholmban él, a Tanárképző Főiskolán oktatott. A stockholmi Magyar Ház életének tevékeny résztvevője.
Irodalmi munkássága:
Saját versek; versfordítások latinból, finnből, németből, svédből, oroszból, franciából.
Esszék és tanulmányok - a magyar irodalom; anyanyelv, a magyar múlt és nemzettudat a Rákosi- és Kádár-rendszerben; a külföldre szakadt magyarok sorsa; területéről - valamint különféle irodalmi és filmismertetések és -kritikák; ünnepi és alkalmi beszédek.
Hosszabb ideig a müncheni Nemzetőr és Új Látóhatár, illetve a Szabad Európa Rádió munkatársa.
Berzsenyi díjas (2001). Bárczi-harang díjas (2004).
Legfontosabb alkotásai:
A magyar nyelv kezdő tanfolyama finn nyelven (1975)
A Gulag szigetcsoport (Szolzsenyicin művének fordítása oroszból. 1976.)
Kalevala (a finn népi eposz magyar fordítása. 1978).
„ajándék, mellyel meglepem....”(Versek és műfordítások. 1992.)
Mentem eprészni erdőre, áfonyázni rengetegbe (Karjalai, inkeri és finn balladák. 2000.)
Európa és az elsüllyedt Atlantisz (Az Erdély Kövei 10. kötetében, EKE 2000.)
Szabad szemmel (Esszék, előadások, jegyzetek. 2003.)
Találkozások (Tanulmányok és esszék. 2005.)
(* A fenti adatokat Szente Imre közli a Találkozások c. kötetben, 2005-ben)