A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Svédországi hadirokkant emlékművek

Haparanda

Torneå városa már a középkorban is Nordkallottens legismertebb kereskedelmi központja volt. A várost 1621-ben II. Gustav Adolf svéd király alapította. Nem csak Svédországban, hanem az akkori idők legészakibb városa volt az egész világon. A középkori város kereskedelmi jelentősége az idők folyamán csak nőtt. Néhány évig a kor leggazdagabb városa volt a Svéd Királyságban.

A haparandai emlékmű

1809-es finn háború utáni békeszerződésben Svédország elvesztette Finnországot és ez az új határrendezés svéd területeket is érintett Torne és Muonio folyó alsó részén. Haparanada falu hét gazdasági udvarral együtt a svéd oldalon maradt, míg Torneå az orosz oldalra került. A Haparanada faluban lévő vámkirendeltség és az új svéd birodalmi határ csak előnyére vált Torneåval szemben. 1827-ben az egyik gazdasági udvar tulajdonosa birtokán mezővárost alapított, és hamarosan benépesült. Városi jellegű épületek épültek és 1842-ben Haparanda városi jogosultságot nyert.

A háborús és békeidőkben a határvidék története változó volt és a csempészet virágzott. Haparanda város történetében is sok izgalmas esemény történt. Európában az I. világháború alatt a harcoló felek között csak a város volt az egyetlen kapcsolat a nyugat és kelet között.

Az átmenő postaforgalom Haparandán keresztül olyan nagy lett, hogy a svéd postaigazgatóság építtetet egy drótkötélpályát a folyón át Haparanda és Torneå között. Ez a drótkötélpálya 1917 és 1919 között volt használatban.

1915-1918-ben Oroszország és Németország között a rokkant hadifoglyok kicserélésében Haparanda városának fontos szerep jutott.

 

Az első világháború elején a harcokban az egyik oldalon az orosz Lengyelország és Oroszország, míg a másik oldalon Németország és Ausztria-Magyarország állt.

A háború alatt megsérült hadifoglyokat a szemben álló felek szerették volna visszaküldeni országukba, és erre csak egyetlen út volt járható az északi Torne folyam alsó részénél, a svéd Haparanda városán keresztül.   

Az első világháború alatt a hadviselő felek kérésére a Svéd Vöröskereszt 1915. augusztus 12-től megkezdte a hadirokkant foglyok kicserélését Svédországon keresztül.

A hajókon, uszályokon és a vonaton történő hadifoglyok szállítása a Svéd Vöröszkereszt zászlaja alatt történt.

 

Az akkori lapokban olvashatjuk:

"Vid 12-tiden i dag kommer invalidkontingenten att i pråmar föras från Torneå till Haparanda. Inalles är det 250 man varav 192 österrikare. De flesta av invaliderna saknade ett ben. De som förlorat en eller båda armarna voro färre. Ett 30-tal voro blinda. Det gräsligaste intrycket gjorde en krympling som förlorat både armar och ben. Han bars i en trälåda”. Haparanda, 12 aug. 1915.

(Ma 12 óra körül uszállyal érkezik az a hadirokkant csoport, amelyet Torneåból szállítanak Haparandára. Összesen 250 férfi, amelyből 192 osztrák személy. A legtöbb rokkantnak egyik lába hiányzik. Kevesebben vannak azok akik egyik, vagy mindkét karjukat elveszítették. A vakok körübelöl 30-an lehetnek. Borzalmas benyomást tett egy nyomorék, aki minkét karját és lábát elveszítette. Egy faládában hozták.)    

 

A hadirokkantak  szállítása különleges, erre a célra Tomteboda (Solna) vagongyárában átalakított vasúti kocsikban történt. Az üléseket és a csomagtartókat eltávolították, majd csőoszlopokat építettek be, amelyre hordágyakat függesztettek fel. Az egyik vasúti személykocsit az elmebetegekhez alkalmazkodva elkülönítő kocsivá és egy másikat téli időszakban gőzfűtésű poggyászkocsivá alakították át. Minden C3d tipusú kocsiban 16 fekvőhely, a C 05 tipusú kocsiban 12 fekvőhely, valamint az orvosi rendelő és az oprációs szoba volt. Egy összeállított vasúti  szerelvényben az ápoló személyzet és 228 hadirokkant fért el.

 

Torneå és Haparanda között a foglyok szállítása a Svéd Vöröskereszt és az orosz egészségügyi hatóság felügyelete alatt történt és az utazások alatt a svéd ápolók gondozták a hadirokkantakat. A foglyok szállítása nyáron közepes nagyságú, erre a célra átépített faszállító uszályokkal történt. Az uszályok felületét sima felületre alakították és hordágyakkal látták el. Télen a folyón való átszállítás az erre célra átépített nagy szánokon történt. Amikor a folyó jege megrepedezett, vagy amikor az már nem bírta el a szánokat, akkor Mattila falun keresztül országúton történt a hadirokkantak szállítása.

 

Vonattal a foglyok utazása Svédországon keresztül négy napig tartott. Ezek a szerelvények oda-vissza hetente háromszor közlekedtek Haparanda és Trelleborg között. 1915 augusztusától 1915 végéig négy betegszerelvényt működtettek, és a tervek szerint 250 rokkant katonát szállított, amelyből ötven tiszt volt. A tiszteket és a legénységet elkülönített kocsikban szállították.

A vonatok karbantartása miatt a szállítás októbertől 1915. december 1-ig szünetelt. Az első évben, 1915 végéig Haparandaból összesen 36 szerelvény, 4.636 hadirokkant személyt szállított Trelleborgba, amelyből 3.646 osztrák és magyar, 990 német rokkant volt. 1915-ben Trelleborgból 35 szerelvényt indítottak, amelyben 7.740 (feltehetően csak orosz) hadirokkantat szállítottak Haparandára. 1916 elején újból megkezdték a rokkant katonák szállítását, de csak hetente egyszer. 1916 május 15-től további két szerelvényt helyeztek forgalomba. A szállítások ideje alatt szerzett tapasztalatok alapján a szerelvényeken szállított hadirokkantak létszámát 228-ra csökkentették.        

A hadirokkant vonatok főorvosa dr. Ekeroth, egészségügyi tanácsos E. Edin, közlekedési felügyelő A. Asplund volt.

 

A hadirokkant szállítások – rövidebb szünetekkel – 1918. januárjáig tartott. Haparandán keresztül összesen 65 509 orosz, német, osztrák, magyar, bulgár és török hadifogoly cseréjére került sor, akik közül legtöbbjüknek egy vagy több végtagja amputálva volt, mások elmebetegek lettek az átélt háború borzalmaitól.

Néhány érdekes hadifogoly, aki Haparandán lett kicserélve. Egy osztrák női tiszt, akit Taskentben ejtettek fogságba és egy 14 éves német gyermek, akit egy 12 éves orosz gyermekre cseréltek ki.

 

Oroszországból 218-an nem élték túl a hosszú és fáradságos utazást, vagy megérkezésük után elhunytak. Ezeket a személyeket Haparandán temették el.

A város temetőjében 1919. július 19-én avatták fel az Invalidmonumentet (Hadirokkant emlékmű), annak a 205 osztrák és magyar, 11 német és 2 török származású hadifogolynak az emlékére, akik itt hunytak el a hadirokkant-szállítás alatt.

Ezen a négyszögletű monumentális emlékművön svédül, németül, magyarul és törökül olvasható a megemlékezés.

 

Az emlékmű svéd szövege:

1914-1918

Åt det ärorika minnet av 205 österikisk-ungerska 11 tyska 2 turkiska krigare vilka offrat sitt liv för fosterlandet fjärran från hemladet som de hade hoppats få återse måste de här jordas till evig ro

 

(Dicső emlékül annak a 205 osztrák és magyar, 11 német, 2 török harcosnak, akik hazájukért életüket áldozták távol szülőföldjüktől és reménykedtek, hogy viszontlátják azt,

azonban ők itt leltek örök nyugalmat)

 

TRELLEBORG

A Haparandára érkezőhadirokkant foglyokat Svédországon keresztül tovább szállították Németországba és Ausztriába. Ismeretünk szerint Svédországban nagyobb pihenőt tartottak Haparanda, Bräcke, Hallsberg és Trelleborg városokban. Azonban lehetséges, hogy máshol is megálltak pihenni.

Világháborús emlékmű Trelleborgban

Az első világháború utolsó éveiben Trelleborgon keresztül legkevesebb 60 ezer katona kicserélésére került sor. A rokkant hadifoglyok Oroszországból, Finnországon keresztül érkeztek Haparandára kicserélésére és innen vonaton Trelleborgba. Többen meghaltak Haparandán, de Trelleborgban is. A trelleborgi Norra kyrkogården-ben (Északi temető) taláható a Främlingskyrkogården (Idegenek temetője), amelyben 118-an vannak eltemetve.

Ezek között nem biztos, hogy vannak magyarok. Talán a Trelleborgban élőmagyarok a temetőben ennek utána tudnának nézni.

 

Az elsősúlyosan sebesült orosz katonák Németországból a Sveabolag tulajdonában lévőAeolus gőzhajón 1915. augusztus 12-én este hat óra körül érkeztek meg Trelleborgba. A kikötőben a gőzöst többszáz nézőés egy különleges, erre a célra Tomteboda (Solna) vagongyárában átalakított vasúti kocsikból álló szerelvény várta. Ez a 250 orosz hadirokkant volt az első, akiket a Svéd Vöröskereszt szállított haza Oroszországba. A svéd himnusz énekelése és a vonat indulásakor a tömeg tiszteletadása mellett gördült ki a vonat Trelleborg pályaudvaráról. Ez a hadirokkant vonat szállította az orosz katonákat Svédországon keresztül az északi határhoz. Ott Haparandáról a Torne folyamon uszályokkal szállították őket Finnországba, amely akkor nagyhercegségként Oroszországhoz tartozott. 

Elsa Brändströmöt, aki a hadirokkant szállításokban tevékenyen részt vett, néhány év múlva Szibéria angyalának nevezték.

Észak Svédországból, Haparanda városából 1905. augusztus 16-án érkezett Trelleborgba az első hadirokkant foglyokat szállító szerelvény 225 német katonával, akik a keleti fronton sérültek meg.

Az első világháború ideje alatt a németek állandóan panaszkodtak, hogy oroszok elsősorban az osztrák-magyar hadsereg katonáit küldik vissza, de nagyon kevés németet. Trelleborg városán keresztül összesen 63.463 hadirokkant került kicserélésre, ebből körülbelül 37.000 orosz, 22.000 Ausztria-Magyarország és majdnem 4.000 német katona. 

 

1926-ban Malmöhus länben (Malmö megye) gyűjtést kezdeményeztek egy emlékműre. A kezdeményezők közt volt, pl. G. P. Quist (Gustav Palmguist, 1890-1960), a Trelleborgs Tidningen szerkesztője, vagy Frans Didrik Malmros (1865-1931), az elsőfokú bíróság elnöke.

Ezt az I. világháborús hadirokkant emlékművet Axel Emil Ebbe (1868-1941) svéd szobrász  készítette egy szimbolikus madárral és az emlékműre írt szöveg: Längtan blev deras arvedel (a honvágy lett örökségük). Ezt a Hadirokkant Emlékművet 1926. október 30-án avatták fel, amelyen részt vett Frederic von Rosenberg (1874-1937), stockholmi német követ, Joachim von Winterfeldt-Menkin (1865-1945), a német Vöröskereszt elnöke, és más meghívott, valamint több ezer trelleborgi személy. Ez az emlékmű szimbolizálja azokat is, akik más országokban estek el és sírhelyük az ottani temetőkben található.

 

Az első világháború ideje alatt az újságok sokat írtak hadirokkant foglyok szállításáról, és azok sérüléseiről, amputált karjaikról és lábaikról, az elvesztett látásukról.

 

Trelleborgban a Främlingskyrkogården-ben (Idegenek temetője) vannak eltemetve azok is, akik a második világháború végén, 1945-ben érkeztek Trelleborgba a Bernadotte fehér buszokkal. Ezek legtöbbje abba halt bele, hogy betegre ette magát.

 

Az emlékmű helye: Svédország

Haparanda:Haparanda kyrkogården (Haparanda temető)

Trelleborg:Norra kyrkogården (Északi temető) a Främlingskyrkogården (Idegenek temetője) részében.

 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. június 24.
Kedves Híradó Olvasók! Sorban a második online Híradót tarthatjuk most virtuálisan a „kezünkben”, tehát ezúttal sem jelenik meg az aktuális, júniusi lap nyomtatott formában, hanem a cikkek, beszámolók és interjúk kizárólag a Híradó honlapján olvashatók. Az 1974-ben alapított Svédországi Magyarok…
Tovább
Tarot-naplók I.

Tarot-naplók I.

Könyvespolc 2024. június 25.
Nem emlékszem pontosan, hogyan és mikor jelent meg a tarot az életemben. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy ott van, persze az is lehet, mindig is ott volt, csak valami eltakarta előlem egy időre. Vagy talán elrejtőzött valamiért, esetleg mimikrit…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME