Kádár Attila 1969. február 3-án, Szatmárnémetiben született, Mária és Ferenc, tanár szülők elsőszülött gyermekeként. 1971 augusztusában testvére, Zoltán megszületésével lett teljes a család. Kisgyermekként családjával három évet Afrikában élt, ahol szülei tanítottak. Az iskola első három osztályát itt járta, ezt követően a szatmári általános iskolában folytatta tanulmányait.  1983–1987 között a szatmári Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanult, ahol osztálytársai szeretettel vették körül, és sok barátra tett szert. A középiskola befejeztével Lippán volt katona. 

A katonaság után Temesváron kezdte el a főiskolát, de mivel a szülei időközben Svédországban telepedtek le, 1990 januárjában testvérével követte őket és családegyesítéssel került Hyltebrukbe.  
A felsőfokú tanulmányait pár év nyelvtanulás után, a Lundi Műszaki Főiskolán végezte, majd ezt követően a malmői Novotek cégnél kezdett dolgozni mérnökként. Ragaszkodását jellemzi, hogy haláláig ugyanennél a cégnél dolgozott. Ez idő alatt kollégáival szoros kapcsolat alakult ki, akik szerették és tisztelték.   
2007-ben házasságot kötött Dórával, és két évre rá megszületett első fiuk,
Dávid, majd 2011-ben második fiuk, Erik születésével újabb taggal bővült a család. Házassága nem sokkal ezután felbomlott, de gyermekei mindig a legfontosabbak maradtak számára.
Attila a svédországi letelepedését követően nem sokkal kapcsolódott a magyar közösségekhez, és azoknak végig hűséges tagja maradt. A Svédországi Magyar Ifjak Társaságához (SOMIT) 1994 nyarán, közvetlenül az ifjúsági szervezet megalakulása után csatlakozott. A szervezetet 1996-tól alelnökként, 1998-tól 2007-ig elnökként vezette, majd néhány év szünet után 2013-ban ismét elnökké választották, amely feladatot élete végéig lelkesedéssel látta el.
Ez a közösség 30 év alatt több közeli barátot adott számára, de itt ismerkedett meg Barbarával is, aki élete utolsó pillanatáig mellette állt és mindenben támogatta.
A magyar szervezetekben való munkájának elismeréseként 2015-ben beválasztották a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének vezetőségébe, ahol mindvégig lelkiismeretesen tevékenykedett. A Hälleberga Tábortanya gondnokságában odaadással és szeretettel vett részt a feladatok koordinálásában, de számos alkalommal kétkezi munkával is hozzájárult a ház fejlesztéséhez.
Távozásával egy kivételes személlyel lett szegényebb a svédországi magyar közösség. Attila szakértelmével, alaposságával, a svédországi magyarság érdekeinek szem előtt tartásával erősítette a közösséget.
Személyében a SMOSZ és a SOMIT sokak által szeretett, áldozatos munkájáról jól ismert tagot és barátot búcsúztat, aki az egész közösségnek hiányozni fog.