Manó Kecskebakkal a karácsonyi ajándékokat kordja szét Törpetelkén, míg barátai, a szomszéd cica és a kéményben lakó öreg bagoly előkészülnek az ünnepre.

 

Manólakban tisztaság, meleg, karácsonyi terített asztal és díszek alatt roskadozó, aprócska fenyő fogadta a hazatérőket. A fácskát csöbörben nevelgeti a manó, s Bagoly meg Cirmi a díszítői. A manó szalmadíszei mellé gyertyát, filc-szíveket, papírgirlandokat aggatott a szépérzékére is büszke nagy műveltségű macska. Bagoly pedig kakasülőjéről dirigálta:

-A szalmagömböt egy kicsit lennebb. A piros szívet kicsit jobbra. A gyertya pont jó helyen van.

Az eredmény pedig olyan lebilincselő lett, hogy a hazatérő törpe szóhoz sem tudott jutni egy darabig. Bámultában, a fácska mellé akasztott tükörben, saját magán akadt meg a tekintete. Kopott bekecsű, színehagyott sipkás manó nézett vissza rá.

- Persze, az új ruha!- jutott eszébe, s igyekezett átöltözni.

Jól állt neki a zöld posztókabátka, az új szarvasbőr nadrág és a prémes sipkácska.

-Kész az ünnepi vacsora! -huhogta Bagoly, aki időközben kivette a sütőből a ropogósra pirult tormás harcsát.

 

Cirmi meggyújtotta a gyertyákat és asztalhoz ültek.

 

A karácsonyi asztalon sorakozott már: háromféle pácolt hering, főtt sonka, húsgombócok, egy Jansson megkísértése nevű egytálétel, lúgos hal borsos vajöntettel, besamelmártás, skånei mustár, halpuding, füstölt, pácolt és sült lazac, vöröskáposzta-saláta, kapros párolt burgonya, áfonyajoghurt, narancssaláta, máltai rizs.

 

Ki-ki talált kedvére való eledelt. A kecskebak a káposztát ropogtatta élvezettel, Bagoly jó adag főtt sonkát szedett a tányérjára. Törpénk föláldozta magát a lúgos, ízetlen, de hagyományos hal oltárán. Cirmi, igazi ínyenc macska módjára, a lazacot választotta.

 

A többiek még javában ettek-ittak, mikor a kandúr izegni-mozogni kezdett, s egyre sűrűbben pislogott a karácsonyfa felé. A manó figyelmét mindez nem kerülte el, de azért jó komótosan eszegette áfonyajoghurtját. Tanuljon csak türelmet az izgága macska! Pedig milyen szép négy csomag sorakozott a fa alatt! Pirosak, zöldek, arany színű masnisak! A manó végül jóllakottan dőlt hátra székében.

-Kinek van kedve énekelni?

Cirmi arcára úgy kiült a csalódottság, hogy megsajnálta.

- De csak miután kibontottuk a csomagokat.

A macska egy ugrással a fa mellett termett. A négy barát körbeülte a fenyőcskét, s a házigazda kiosztotta a csomagokat.

- Ez Bagolyé. Tessék, kecskebak, ezen a te neved szerepel. Nini, ezt itt meg Cirminek szánták. Nahát, valaki egy öreg manóra is gondolt!

Helyi szokás szerint pár soros versike volt olvasható a nevek alatt minden dobozon. Ennek alapján kell kitalálnia a címzettnek, mit rejt a csomag. A kandúr szeme megfényesedett az buzgalomtól. A találós kérdés megfejtése még izgalmasabb számára, mint a csomagbontás.

Olvasta is gyorsan a magáét:

-„Vadászhatod eztán a verebet,
merthogy ilyen cica
(na, milyen?)
nem fog egeret.”

- Csengős cica! -rikkantotta vígan a közmondás elejét, s csakugyan, szép hangú, szürke masnis ezüstcsengő lapult a csomagjában.

Bagoly következett.

-”Bagoly szeme nem lát messze
szüksége van (na mire?)”
-Pápaszemre. -huhogta bagoly áhítattal, mert már régóta vágyott rá.
-Rajtad a sor, kecském!
-”Minden kecske szíve vágya
lemenni a sóbányába.
Amit ottan nyalogathat,
az rejlik itt a csomagban.”

-Só.

-Só, só, de milyen só! Sóritkaság inkább!-szavalta a cica. -Egyenest a Himalája legmagasabb fennsíkjáról. No, manó, most pedig olvasd te a tiedet.

A törpe hunyorogva silabizálta a kusza betűket:

-”Ahogyan új zárba
illik egy új kulcs,
úgy illik az új ruhádhoz
az új (na, mi?)

-Cipő -kockáztatta meg tétován a törpe.

-Hát, nem egészen, de majdnem. Próbálkozz még egyszer-biztatta a cica.

-Fapapucs! -derült fel a törpe arca.

Hangos nevetés, hejehuja, lábak dobbanása hallatszott az udvar felől.

„Hej, ide koccintsd a kupádat, manó így vigadjál!”-hangzott a dal. A gazda népes családja már az udvaron járta a körtáncot. Felnőttek, gyerekek egyetlen hosszú, kígyózó sorban szökdécseltek, körbeugrálták a fagyalbokrot, aztán ismét a ház felé vette útját a vidám menet.

A zajban csak Bagoly éles füle hallotta meg a három koppintást.

-Valaki kopogtat, manó -figyelmeztette a ház urát. A bejáratnál senkit nem találtak, de az istálló padlóján, közvetlenül a manólakba nyíló lappancs mellett, nagy tál kása gőzölgött, öklömnyi vajjal a tetején.

 

Kovásznay Enikő