Egy szomorú, esős és ködös délelőtt Eszter kiment gombászni az erdőbe. Mivel nem látott sehol gombát, mind bennebb és bennebb ment a sűrű erdőbe. Eszter egyszer csak észrevette, hogy csak körbe-körbe jár az erdőben, mert az egyik fenyőt már legalább háromszor látta. Eszter elkeseredett és sírva eltaszította a fenyő egyik ágát. Mikor eltaszította az ágat, kitágult szemekkel látta, hogy ott sok-sok kis gomba van. Eszter megtörölte könnyes szemét és jobban megnézte a gombákat. Még egyszer megtörölte a szemeit, hogy biztos legyen benne, hogy igaz, amit lát. De már mikor másodszor pillantott a gombákra észrevette, hogy legbelül, a fenyő törzsénél egy szép nagy pöttyös gomba  van. Olyan volt, mint egy kicsi házikó. Eszter oda mászott a gombaházikóhoz, összeszedte a bátorságát és bekopogtatott a nagy gomba kis ajtaján. Senki sem nyitott ajtót, úgy hogy Eszter nagy kíváncsian bekukkantott a kis ablakon. Az ajtón egyszer csak kijött egy kis ember és így szólt:

- Te ki vagy? És miért kíváncsiskodsz?

- Én, én igazán sajnálom… A nevem Eszter és eltévedtem – mondta Eszter.

A kis ember elmesélte, hogy ő egy vadász és a gombaház az ő otthona. Kihozott két szép nagy szőlőszemet és átnyújtotta Eszternek, és így szólt hozzá vigasztalóan:

- Ne búsulj Eszter! Holnap napkeltekor kikísérlek az erdőből, hogy haza mehess.

Péter Szilvia 12 éves