A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A Láma meséje


Kedves svédországi magyar gyerekek!

Először is szeretnék bemutatkozni: én egy lámagyerek vagyok, Argentínából. Azt is elárulom,  hogy én nem is vagyok  igazi lámagyerek, hanem barátomnak, Zsuzsinak a kesztyűbábja. A képen a világos fejű, fületlen alak Zsuzsi, a másik pedig, a sötétebb, szép kiálló fogú, nagy felálló fülű én vagyok. Azért küldte Zsuzsi nektek ezt a képet, hogy aki még nem ismer engem az megismerjen, aki pedig már ismer, mert együtt táboroztunk Tångagärdén, hadd örvendjen a viszontlátásnak. Lehet kicsit zavaros, amit mondok, mert aki nem ismer még engem, az el sem tudja képzelni, hogyan kerültem én Svédországba, a táborozó magyar gyerekek közé!

 

A Láma és Zsuzsa

 


Pedig egyszerű: Zsuzsival, a barátommal Argentínában élünk, tudjátok, az Óperenciás tengeren is túl (ezt Zsuzsi magyarázta meg nekem). Zsuzsi sokat mesélt nekem – na jó, nem csak nekem, hanem az ottani magyar gyerekeknek is – arról, hogy nem csupán Magyarországon, hanem Argentínában, Svédországban meg még nagyon-nagyon sok országban élnek magyar gyerekek, és hogy azok nyaranta táborozni szoktak. Én tudtam, hogy ez mit jelent, mert Argentínában is sokszor összegyűlnek a magyar gyerekek. Mikor meghallottam, hogy Zsuzsit meghívták hozzátok, egyből tudtam, hogy mit akarok: én is vele utazni! Mikor csomagolt, minduntalan úgy intéztem, hogy a keze ügyébe kerüljek, addig-addig mesterkedtem, míg Zsuzsi elkacagta magát és megnyugtatott:

 

- Jól van, jól van! Látom te is szeretnél velem jönni! Viszlek, ne félj! Másként hogy mutatnám meg az ottani gyerekeknek, milyenek a lámák? Hiszen ott, a tengeren túl legfeljebb csak az állatkertekben láthatnak lámát!
Így hát útra keltünk, és olyan sokáig utaztunk a repülőgéppel, hogy most már igazán elhiszem, hogy az Óperenciás tenger nem mese! Nem unatkoztam, mert Zsuzsi beszélt hozzám, és csakis magyarul, hogy szokjam meg a nyelvet, hiszen Argentínában a rokonaimhoz spanyolul szólnak. Elmondta, hogy milyen lesz a táborozás, hogy milyen feladatot szán majd nekem: segítenem kell neki, hogy megtanítsuk a kisgyerekeknek azt az indián játékot, amelyet én is úgy szeretek. Ezt ismételgettük, és ezt nagyon jól tettük, mert amikor végre Tångagärdére érkeztünk én úgy izgultam, hogy majdnem mindent elfelejtettem. De aztán nem volt baj, a svédországi magyar gyerekek pontosan úgy szerettek engem, mint az argentínaiak. Miután megbarátkoztunk, még kölcsön is kértek Zsuzsitól, kivittek az udvarra, ott is játszhattunk. Elárulom, hogy egyik nap az egyik gyerek (ne félj, nem árulom el a neved!) kint felejtett az egyik bokor alatt. Szerencsére nem fáztam meg, mert Svédországban most nyár van, nem úgy, mint Argentínában, ahol június-július-augusztusban van a tél. Ugye, milyen furcsa? Meg képzeljétek el, nálunk nyáron van karácsony!

Sajnos nagyon hamar eltelt az a két hét, és mi Zsuzsival újra itthon vagyunk Argentiía fővárosában, Buenos Airesben ahol most tél van, de csak egy kicsivel van hidegebb, mint nálatok nyáron.


Eléggé elfáradtam a levélírásban, hiszen tudjátok, én csak egy kesztyűbáb vagyok, úgyhogy lassan be is fejezem az írást. Még leírom az indián éneket, amit Zsuzsi segítségével tanítottam nektek, táborozóknak, hogy ne felejtsétek el:


Kin-kan-kule – kule-kule kule, uasengi, uasenga, kin-kan kule-kule-kule-kule, uasengi, uasenga, u-u-u-u-u-u-u-u-u


Ha kíváncsiak vagytok, hogyan élünk itt, Argentínában, írjatok nekem Ildikó néni címére, mert ő majd eljuttatja hozzám. És ne felejtsétek el, hogy ti élő, valóságos, kedves, vídám gyerekek vagytok, nektek bizonyára nem okoz nehézséget a levélírás. És én majd elmesélem az itteni magyar gyerekeknek, amit írtatok.


Ölel barátotok:
a Láma

 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME