Kisiskolás- korú gyermekemmel kirándultam. Jól elkeveredtünk, s hogy gyakoroljuk a térkép utáni tájékozódást, megkérdeztem, mit gondolnak, hogyan juthatunk ki az erdőből, hogy találhatunk a helyes útra.
- Először, úgy-e, megkeressük, merre van észak - magyaráztam, felelevenítve az otthon már sokszor elmondottakat.
Legkisebb gyerekem csodálkozva nézett rám:
- De hát azt nem kell keresni, azt tudjuk, merre van: errefelé! –mondta, és határozottan menetirányunk felé mutatott.
- És miből gondolod, hogy észak biztosan ebben az irányban fekszik? - érdeklődtem kíváncsian határozott iránymutatásának okára.
- De édesanya, - válaszolt enyhe rosszallással a hangjában - hát nem emlékszel, te tanítottad nekünk:
- „Előttem van Észak, hátam mögött Dél, balra a nap nyugszik, jobbra a nap kél.”