Szívesen énekelnek a gyerekek a táborban. A már ismert énekeket magabiztosan, az újakat eleinte bizonytalanul, de egyre lelkesebben:

-„Szélről legeljetek, fának ne menjetek, mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek, szili kút, szanyi kút, szentandrási  sobrikút.”

A helyes dallam, szövegtanulás mellett az oktatók nagyon odafigyelnek a pontos szövegértésre is. Így a gyerekek az énekléssel egybekötve megtanulnak olyan táj jelegű szavakat is, melyekkel a mindennapi életben nincs alkalmuk találkozni. Bizony, ez nem csak a gyerekekre vonatkozik, sok felnőtt is csak énekli a népdalokat, anélkül, hogy tudná például, hol van a dalban megénekelt helység. A táborban tanultam meg én is, hogy a Csitári hegyek valóban léteznek, méghozzá a Felvidéken, a mai Szlovákia területén. Ugyan itt, méghozzá Csitárhoz egészen közel vannak Szil, Szany, és Szent András községek is.

Mikor az idézett, már sok gyerek által ismert éneket kezdtük tanulni, megbeszéltük, mit jelent a „szélről legeljetek” kifejezés. Kiderült, hogy a legtöbb gyerek ismeri már ezt az éneket, nem kellett sokat magyarázzunk. Évekkel ezelőtt egyik ebédnél megkérdeztem az asztaltársaimtól:

-  Lányok, tudjátok-e, mit jelent az, hogy szili kút?

Az egyik elsőtáboros kislány azonnal válaszolt:

-         Hát persze. Ez az az izé, amit a nagylányok beoperáltatnak maguknak, ha kicsi a cicijük.