Katica
A. Tünde és családja nagyon szeretnek kirándulni. Egyik alkalommal velük tartott egyik barátnője is, férjével és Kati nevű kislányukkal. A barátnő meglátott egy katicabogarat. Felkiáltott:
- Né, katicabogár!
Kati odaszaladt, megnézte a pöttyös bogárkát, majd boldogan kiáltott az apjának:
- Né, Apú, cabogár!
Mesemondás
B. Zsuzsa, dél-svédországi magyartanárnő egyik órán „Piroska és a farkas” című mesét mondta el tanítványainak. A következő órán ugyanezt a mesét a gyerekek mondták el, saját szavaikkal. Az egyik kislány nagyon ügyesen elmondta az egész mesét, de mikor a történet végéhez érkezett, így fejezte be azt:
- ...és akkor a vadász telerakta kövekkel a farkas hasát, és aztán megszűrte...
A gyerek elfelejtette a magyar kifejezést és svédül varratta be a vadásszal a farkas hasát. Varr –syr (szűr)
Recept
T. Anna lányaival, unokáival egyik nyáron sorra látogatták a magyarországi rokonokat, ismerősöket. Vendéglátóik jó magyar szokás szerint mindenütt szeretettel és roskadásig megterített asztallal várták őket. Annáék előre kioktatták gyerekeket, hogyan viselkedjenek: fogadjanak szót, egyenek meg minden ételt, amit feltálalnak, ne válogassanak, finnyáskodjanak. Nem is volt baj velük. Az egész család jól érezte magát, Andrea, Anna legidősebb lánya rendre elkérte a finom fogások receptjeit. Az egyik rokonuk kelkáposzta főzeléket főzött. A gyerekek ették, s mivel kissé szokatlanul csendben voltak, Anna megkérdezte:
- Ízlik az étel, Róbert?-
- Iiiigen, - mondta és nagyot sóhajtva folytatta: - de nem kell semmi recept.
Történelemóra
V. László feleségével és két gyerekével budapesti tartózkodásuk alatt rendre felkeresték a város nevezetes helyeit. Sétájuk során eljutottak a Nemzeti Múzeumhoz. László kapva az alkalmon, mesélt az 1848-as forradalomról, megmutatta, feltételezés szerint hol szavalta el Petőfi a Nemzeti dalt, és hogy egyúttal ellenőrizze is a tíz éves Péter tudását, megkérdezte:
- Tudod, ki volt Petőfi?
- Persze, egy költő - jött a magabiztos válasz.
- És tudod-e, mit csinál egy költő?
- Verset ír - válaszolt Péter kissé unottan a fölöslegesnek vélt kérdésre.
- Igen, de Petőfi nem csak költő volt, nem csak verset írt, nekünk valami mást is jelent az ő neve - folytatta László az oktatást - Meg tudnád mondani, mit tett még?
- Harcolt. - Jött a tömör válasz.
- Mit gondolsz, miért harcolt?
Péter, aki a „szabadság” szó fogalmát csak mint munkaszüneti alkalmat ismerte, emígyen válaszolt:
- A munka ellen.
Érthetően
Sétálni mentem az unokáimmal, Oszkárral és Tündével. Oszkárba belebújt a kis ördög, a játszótéren lefeküdt a földre, és hiába szóltam, álljon fel, rám sem hederített. Elveszettem a türelmemet és elég határozottan rászóltam:
- Oszkár, nem hallod, mit mondtam? Milyen nyelven mondjam, hogy értsed is?
Tünde rám nézett, és oktató hangon adott tanácsot:
- Mama, talán próbáld meg svédül.
A Gellértben
Egyik kedvenc budapesti fürdőnk a Gellért. A gyerekek természetesen főleg az óránként megismétlődő hullámzás miatt kedvelték meg. Különösen Oszkár várta türelmetlenül az idő múlását, Tünde és én nem rajongtunk annyira ezért az élvezetért, különösen attól kezdve, hogy az egyik hullám jól odacsapott minket a medence széléhez. A történtek után Tünde csak, mint parton álló nézőközönség volt hajlandó a medencéhez jönni. Szóltam a férjemnek, vigyázzon Oszkárra, én képtelen vagyok egyszerre két helyen lenni. Meg is ígérte, bement a vízbe a gyerek mellé, de abban a pillanatban amint elkezdődött a hullámzás se szó, se beszéd, előreúszott a mély vízbe, még csak hátra sem pillantott, követi-e Oszkár. Én kétségbeesetten hadonásztam, mutogattam Oszkár felé, hogy juttassam valahogy eszébe, neki gyermekőrzési feladata van. A férjem nem vett észre, Oszkár remekül hullámzott, figyelte hiábavaló próbálkozásomat, és mintegy átérezve aggodalmamat emígy nyugtatott meg:
Mama, ne izgulj, én félszemmel figyelem Tatát.
