A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Csodapapagáj

Az itt következő történet még kolozsvári lakosként esett meg velünk. Karácsony előtti családi megbeszélésre az egyik nagynénémnél gyűltünk össze. Beszélgettünk, és ahogyan az szokásban volt nálunk, a nyaralási lehetőségektől a gyerekek tanulmányi előmeneteléig, karácsonyi ajándékóhajokig, minden szóba jött. Már nem tudom, ki, mit kérdezett kisfiamtól, az akkor tíz éves Leventétől, én csak arra figyeltem fel, hogy a gyerek arról beszél, milyen nagyon szeretne egy papagájt. Meglepődtem, mert ezt nekem soha nem mondta. Szerette nagyon az állatokat, az én nagyszüleim falujában minden kutyát ismert, a szomszédok állatainak etetésében-itatásában szívesen segédkezett, de azt, hogy ő saját állatra vágyna, pláne papagájra, soha nem említette.

Hazaindultunk. Mi legtöbbször gyalog közlekedtünk a városban, egyrészt anyagi meggondolásból, másrészt,– és legtöbbször ez volt sportos magatartásunk igazi oka – mert nem volt más lehetőségünk. Autónk nem volt, de busz- vagy troli-közlekedés sem az általunk járt útvonalon. Rokonunk jó órányi járásra lakott, bőven volt időnk gyaloglás közben beszélgetni. Jelen esetben a Levente papagáj-birtoklási vágyáról. Kíváncsian kérdeztem meg tőle:

-          Levente, te tényleg papagájra vágysz?

A fiam nem válaszolt azonnal, elgondolkozva baktatott mellettem egy ideig, aztán megszólalt:

-          Iiiiigen.

-          Mióta vágysz erre? És miért nem mondtad eddig?

-          Hát, tudod édesanya, én eddig nem is vágytam rá. - Elhallgatott, látszott, keresi a szavakat további mondandójához. – Ica néninél jutott eszembe, hogy milyen jó is lenne, ha lenne egy papagájom! Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha, amikor hazaérkezünk, én kimegyek a balkonra, és ott lesz egy papagáj. Már el is terveztem, hogyan fogom meg, hogy ne féljen tőlem. Bevinném a szobámba, csak valamivel le kellene takarni, hogy ne akarjon repdesni az ismeretlen helyen. Te ideadnád azt a fedeles füles kosaradat, az pont jó lenne neki egyelőre. Aztán, vennénk egy kalitkát, s ha majd megszokná a helyet, elkezdeném tanítani beszélni. Ugye, milyen jó lenne? Aztán arra is gondoltam, hogy vajon szeretné, ha utazgatnánk vele? Nagymamánál biztosan jó érezné magát ő is. Édesanya, ugye te is szeretnéd, ha találnék egy papagájt?

-          Persze, nagyon jó lenne, de hát te okos fiú vagy, tudod, hogy az ilyesmiről csak álmodozunk, ilyen dolgok csak a mesében történnek – válaszoltam felnőtthöz illő vigasztaló, de mégis kijózanító hangon.

-          Tudom, - sóhajtott egy nagyot – igen, tudom, de olyan jó erre gondolni!

Mi ketten ennyiben maradtunk, testvérei viszont tovább faggatták. Nővére hozzám hasonló józansággal: - mit gondolsz, csak úgy kimész a balkonra, és ott vár rád a papagájod? No, és mit enne a madár, honnan kalitka, ki takarítaná a sok kakit utána?  Húga csodaváró mohósággal: Levente, én is taníthatnám? Engednéd, hogy én is etessem? Milyen nevet adnánk neki? És még sok hasonló kérdéssel bombázták testvérüket.

Hálás voltam a virtuális papagájnak, mert úgy lefoglalt minket a téma, hogy senki sem panaszkodott a hosszas gyaloglás miatt.  Persze, mire hazaérkeztünk, mindnyájan fáradtak, álmosak voltunk. A gyerekek gyorsan megmosakodtak, lefeküdtek. 

Hajnali négykor csengettek az ajtón. Egy kisírt szemű, Levente-korú kisfiú állt a bejáratnál:

-          Néni kérem, ne tessék haragudni, hogy ilyen korán csengetek. Az este megszökött a papagájom, s iderepült a néniék erkélyére. Hazavihetem?

A papagáj tényleg ott volt az erkélyen. Fázósan, álmosan ott kucorgott a korláton. Kis gazdája boldogan vitte haza a „világlátott” madárkát. Én meg kissé beleborzongtam a gondolatba: mi lett volna, ha Levente éjjel, mikor hazaérkeztünk, tényleg kimegy az erkélyre papagájkeresésre? Csak felnőtt korában meséltem el neki, hogy milyen is az, mikor a hitetlen embert megérinti a csoda.

Tóth Ildikó

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor: A teljesség felé

Könyvespolc 2021. április 18.
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tovább
Cigonya

Cigonya

Képzőművészet 2021. április 18.
Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME