Egyik reggel, amikor Károly Róbert felébredt, különös dologra lett figyelmes. Lovagi palástja és kardja nem volt a helyén, apródját is hiába hívogatta. Hirtelen furcsa neszre lett figyelmes, ami a folyosóról jött. Ahogy kinyitotta az ajtót, egy párbaj kellős közepén találta magát. A két lovag, Ferenc és Gábor egy eldobott szalonna miatt párbajoztak. A szalonna egy hercegnőt jelképezett, akinek a neve Anna volt. Aki megnyeri a szalonnát, azé Anna. Végül Ferenc szerezte meg az eldobott szalonnát. Annyira megéhezett a viadal közben, hogy kénytelen volt bekebelezni azt. Aztán eszébe jutott, hogy így nem lehet övé Anna hercegnő, mert a szalonnát át kellett volna adnia Annáért cserébe. De sebaj, legalább jóllakott! Róbert még mindig csak állt ott, meglepődve, és nem tudta hová tenni a történteket. 

Azt gondolta, hogy ez csakis egy álom lehet, ilyen az ő királyságában nem fordulhat elő. Kérdezgetni kezdte a bámészkodókat, akik megerősítették, hogy bizony nem álom ez, hanem valóság. Róbert király ekkor meglátta, ahogy a lovag a lova mellett áll és kétségbeesetten zokog. Odament és megkérdezte tőle, hogy mi a gondja. A lovag, most már belátva milyen meggondolatlan volt, hüppögve válaszolta, hogy hiába nyerte meg a párbajt, nem kaphatta meg a hercegnőt, mert éhsége mindent felülmúlt. Jó király lévén, Róbert úgy gondolta, hogy megváltoztatja a párbaj szabályait, hogy ki e dicső próbát megnyeri, az elnyeri mind a hercegnő kezét, mind a szalonnát. Ezután a lovag és a hercegnő boldogan éltek, amíg meg nem haltak.