Már javában benne vagyunk a nyárban, és ilyenkor az egyesületesdit kis ideig polcra téve, a nyár örömeire összpontosítunk. Mi azonban a nyári szünidő előtt tartozunk még egy számadással, hiszen nem telt munka és eredmények nélkül ez a félév sem. S bár a mindennapok sűrűjében hajlamosak vagyunk megfeledkezni mi mindent éltünk át együtt ez alatt a pár hónap alatt, újságunk célja éppen az, hogy nyomot hagyjon, emléket állítson ezeknek a pillanatoknak.

Talán nem a legmérvadóbb fokmérője egyesületi életünk gazdagságának, de bizony most júniusban volt az első olyan hétvégém, amikor nem csomaggal a kezemben, útra készen talált a péntek este, hiszen Svédország valamelyik városában kihagyhatatlan magyar rendezvény volt. Munkatársaim körében már el is terjedt a poén péntek dél magasságában, hogy vajon ezúttal Malmőben vagy Stockholmban töltöm majd a szabad hétvégém. De még mindig el tudnak képedni, mikor kijavítom őket, hogy ezúttal egyikben sem, most Nybro közelében leszek.

Nem kis eseményeket tudhatunk magunk mögött. Ha csak a központi rendezvényeket említem, a Fölszállott a páva gála, vagy a március 15-i emlékünnepség tartalmilag megállta volna a helyét bármely tömb-magyar település rendezvényeként. Pedig mindnyájan jól tudjuk, ezen rendezvények hihetetlen háttérmunkát igénylő szervezési feladatait egyesületi tagjaink, vezetőink mind önkéntes alapon végzik. Ezért a munkáért, valljuk be, kevés a köszönet, és csak remélni tudjuk, hogy ki-ki megtalálja saját motivációját további önkéntes feladatok vállalásához. Hiszen szerencsére nincs hiány hol kisebb, hol nagyobb sikerélményekben, egy-egy teltházas előadás, jó hangulatban eltelt mulatság, mindig tud új erőt adni a folytatáshoz, és időről időre megadatnak olyan események, amelyek egy-egy csodával érnek fel. Ilyen lehetett annak idején a stockholmi magyar ház, a dél-svédországi magyar otthon, vagy nem is olyan régen a hällebergai ifjúsági központ megvétele. Márpedig egy-egy ház használatban vételénél nagyobb boldogság, már csak a kifizetése lehet, és most éppen egy ilyen újabb „csoda” tanúi lehetünk, hiszen mindössze három év után, idén májusban sikeresen törlesztette a SMOSZ a hällebergai ingatlanra felvett bankkölcsönt.

Hatalmas megvalósítás ez, és hiszem, hogy ez nem az a csoda, amely három napig tart, sokkal inkább egy sikertörténet bevezető részének fináléja, mely történet közösségünk hosszú távú megmaradását fémjelzi majd.

Ezzel az örömhírrel kívánunk mindenkinek jó nyarat, és kellemes kikapcsolódást, hogy az új félév legalább olyan eseménydús lehessen, mint amilyen a tavaszi volt.

Balogh Erzsébet