A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Kedves Olvasó!

„A jó ajándék önmagunk egy darabja. A legjelentéktelenebb ajándék is test a testünkből, lélek a lelkünkből. Példa arra, hogy életünk nemcsak szükségletek láncolata, s hogy életünk legvégső alapja mégse valamiféle elemi és kikerülhetetlen önzés. Bizonyítéka annak, hogy létünk végül is ajándék, amiből futja az ajándékozásra. Tiltakozás, igen, az ajándék tiltakozás is énünk korlátai ellen, akár olyasmit ajándékozunk oda, amire magunknak is szükségünk volna, de még inkább, amikor olyasmit, amit mi magunk is szeretünk, kedvelünk.” Pilinszky János

„Létünk végül is ajándék, amiből futja az ajándékozásra”, idézem a fentiekből, hiszen úgy gondolom, valami hasonló lelkület honolhatott a svédországi magyarság körében ezelőtt húsz évvel, amikor példátlan összefogást és adakozási kedvet tanúsítva, minden elképzelést felülmúlva, egy nagyszabású gyűjtés eredményeként, pár év alatt törlesztették a Magyar Házra, az északi magyarság első otthonára és azóta is legértékesebb bázisunkra felvett banki kölcsönt.

Visszatekintve, méltán lehetünk büszkék adakozó lelkületünkre, az összefogás sikerére, melynek gyümölcsét ma is napról napra élvezzük. De hová tűnt az egykori lelkesedés, a segítő szándék? Hiszen az adakozásra szorulók száma, sajnos, ma sem csekélyebb, miközben az ajándékozó kedv érezhetően egyre csökken. Szegényebbek lennénk, mint anno, és nincs már miből adakoznunk? Vagy nem is gazdasági jólétünk változott, csak anyagi igényünk lett magasabb? Netán az önzetlen adakozás már nem illeszkedik a jelenlegi világtrendbe? Avagy csak az ingerküszöbünk lett magasabb az információözön dzsungelében?

Kétségtelen, húsz év alatt sokat változtunk, és sokat változott a világ, nem csak egyénként, de a közösséget tekintve is mások lettek az igények, a közösségek mindenkori irányítóinak pedig kötelessége, hogy hallgatva az idők változására, eleget tegyenek az új követelményeknek. Azonban egy valamit újra és újra tudatosítanunk kell magunkban, a svédországi magyar közösségi létünk alapját a mindenkori egyéni feláldozás képezi. Legyen szó szabadidőről, szellemi vagy fizikai munkáról, netán pénzbeli segítségnyújtásról. Amik vagyunk, mint szervezet, és amink van, szinte teljes egészében magunknak köszönhetjük, és amit még el szeretnénk érni, vagy amivé közösségként szeretnénk válni, tőlünk függ, rajtunk áll.

Én hiszem, hogy ma sem a segítő szándék hiányzik belőlünk, csak a világ zajában sokkal nehezebb megszólítani és cselekvésre késztetni az egyént. Ezért így karácsony táján mindig hálás az adakozásról, ajándékozásról szólni, hisz ilyenkor erről szól a világ is (akkor is, ha netán másféle érdekeket tart szem előtt), így nyitottabbak vagyunk meghallani a segítségkérést. Decemberi lapszámunk támogatók névsora nem sikerült túl hosszúra, noha a Svédországi Magyar Ifjúsági Központ kölcsöntörlesztése égető szüksége közösségünknek, nem beszélve a kárpátaljai magyarság segélykiáltásáról, de a Híradó is csak felajánlások árán tudja önmagát fenntartani.

„Az ajándék tiltakozás is énünk korlátai ellen”, folytatja Pilinszky.  Kívánom, hogy amit egykor képesek voltunk bizonyítani, és önös érdekeinken felülkerekedve, közösségben gondolkodva, tudtunk egyként cselekedni a segítségkérő szóra, úgy most is, legalább így karácsonyhoz közeledve, képesek legyünk akár korlátainkat feszegetve, vagy talán azt túllépve is, önzőségünket leküzdve a közösségi igényekre és segítségkérésre is figyelni. Abbéli reményemben, hogy ennek eredményéről már a márciusi lapszámunkban örömteljesen beszámolhatunk, kívánok mindenkinek áldott, meghitt karácsonyt és egy még boldogabb új évet!

Balogh Erzsébet

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME