A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Kedves Olvasó!

„A jó ajándék önmagunk egy darabja. A legjelentéktelenebb ajándék is test a testünkből, lélek a lelkünkből. Példa arra, hogy életünk nemcsak szükségletek láncolata, s hogy életünk legvégső alapja mégse valamiféle elemi és kikerülhetetlen önzés. Bizonyítéka annak, hogy létünk végül is ajándék, amiből futja az ajándékozásra. Tiltakozás, igen, az ajándék tiltakozás is énünk korlátai ellen, akár olyasmit ajándékozunk oda, amire magunknak is szükségünk volna, de még inkább, amikor olyasmit, amit mi magunk is szeretünk, kedvelünk.” Pilinszky János

„Létünk végül is ajándék, amiből futja az ajándékozásra”, idézem a fentiekből, hiszen úgy gondolom, valami hasonló lelkület honolhatott a svédországi magyarság körében ezelőtt húsz évvel, amikor példátlan összefogást és adakozási kedvet tanúsítva, minden elképzelést felülmúlva, egy nagyszabású gyűjtés eredményeként, pár év alatt törlesztették a Magyar Házra, az északi magyarság első otthonára és azóta is legértékesebb bázisunkra felvett banki kölcsönt.

Visszatekintve, méltán lehetünk büszkék adakozó lelkületünkre, az összefogás sikerére, melynek gyümölcsét ma is napról napra élvezzük. De hová tűnt az egykori lelkesedés, a segítő szándék? Hiszen az adakozásra szorulók száma, sajnos, ma sem csekélyebb, miközben az ajándékozó kedv érezhetően egyre csökken. Szegényebbek lennénk, mint anno, és nincs már miből adakoznunk? Vagy nem is gazdasági jólétünk változott, csak anyagi igényünk lett magasabb? Netán az önzetlen adakozás már nem illeszkedik a jelenlegi világtrendbe? Avagy csak az ingerküszöbünk lett magasabb az információözön dzsungelében?

Kétségtelen, húsz év alatt sokat változtunk, és sokat változott a világ, nem csak egyénként, de a közösséget tekintve is mások lettek az igények, a közösségek mindenkori irányítóinak pedig kötelessége, hogy hallgatva az idők változására, eleget tegyenek az új követelményeknek. Azonban egy valamit újra és újra tudatosítanunk kell magunkban, a svédországi magyar közösségi létünk alapját a mindenkori egyéni feláldozás képezi. Legyen szó szabadidőről, szellemi vagy fizikai munkáról, netán pénzbeli segítségnyújtásról. Amik vagyunk, mint szervezet, és amink van, szinte teljes egészében magunknak köszönhetjük, és amit még el szeretnénk érni, vagy amivé közösségként szeretnénk válni, tőlünk függ, rajtunk áll.

Én hiszem, hogy ma sem a segítő szándék hiányzik belőlünk, csak a világ zajában sokkal nehezebb megszólítani és cselekvésre késztetni az egyént. Ezért így karácsony táján mindig hálás az adakozásról, ajándékozásról szólni, hisz ilyenkor erről szól a világ is (akkor is, ha netán másféle érdekeket tart szem előtt), így nyitottabbak vagyunk meghallani a segítségkérést. Decemberi lapszámunk támogatók névsora nem sikerült túl hosszúra, noha a Svédországi Magyar Ifjúsági Központ kölcsöntörlesztése égető szüksége közösségünknek, nem beszélve a kárpátaljai magyarság segélykiáltásáról, de a Híradó is csak felajánlások árán tudja önmagát fenntartani.

„Az ajándék tiltakozás is énünk korlátai ellen”, folytatja Pilinszky.  Kívánom, hogy amit egykor képesek voltunk bizonyítani, és önös érdekeinken felülkerekedve, közösségben gondolkodva, tudtunk egyként cselekedni a segítségkérő szóra, úgy most is, legalább így karácsonyhoz közeledve, képesek legyünk akár korlátainkat feszegetve, vagy talán azt túllépve is, önzőségünket leküzdve a közösségi igényekre és segítségkérésre is figyelni. Abbéli reményemben, hogy ennek eredményéről már a márciusi lapszámunkban örömteljesen beszámolhatunk, kívánok mindenkinek áldott, meghitt karácsonyt és egy még boldogabb új évet!

Balogh Erzsébet

Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME