A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Nyugdíjas barátom felesége nézte meg, javasolta számunkra a budapesti Műcsarnok nyári programját. A közeli Oktogonról indultunk kiállítást nézni a Hősök Terén lévő Műcsarnokba. A földszinten látható, feltehetően óriási méretű építészeti Szalont kihagyva, könnyedebb élményre vágytunk. Az alagsori termekben egy számomra eddig ismeretlen festőművész, Máriási (Masznyik) Iván képeit néztük meg. A központi térhez, az alagsori ruhatárhoz leérve rögvest egy videó riport vonja magára a figyelmet.

A magasra helyezett képernyőn a művész jellegzetes figurája magyaráz a maga karizmatikus, szuggesztív módján, a saját meglátásairól, gondolatairól. „Mi a pont?” – hallom ki a felvetését, és magyarázatát. Az említett tér középpontjában, a ruhatérrel szemben, egy óriási falikárpit, a Kozmosz című főműve megdöntve kapott helyet.

Fotó a kiállítás plakátjáról
Máriási kárpit
Máriási Iván Havas kráter, olaj-farostlemez
Máriási Iván olaj - farostlemez
Máriási Iván Tűzhorizont olaj - farostlemez
Masznyik Iván Genezis tuspapír 61 x 86 cm 1966
Máriási Masznyik Iván Eelemi erők tusrajz
Máriási Sziklás hegyvonulatok filctoll-papír  61 x 81 cm
Máriási Dies irae II részlet
Máriási Masznyik Iván Gyűrűs bolygó olaj-farostlemez
Máriási Masznyik Iván Bolygó  olaj-farostlemez
Fotó a kiállítás plakátjáról Máriási kárpit Máriási Iván Havas kráter, olaj-farostlemez Máriási Iván olaj - farostlemez Máriási Iván Tűzhorizont olaj - farostlemez Masznyik Iván Genezis tuspapír 61 x 86 cm 1966 Máriási Masznyik Iván Eelemi erők tusrajz Máriási Sziklás hegyvonulatok filctoll-papír  61 x 81 cm Máriási Dies irae II részlet Máriási Masznyik Iván Gyűrűs bolygó olaj-farostlemez Máriási Masznyik Iván Bolygó  olaj-farostlemez

 

Monumentális, ünnepélyes hangulatú, sokszorosan sugárzó és tűzijátékszerűen dekoratív mű. Pöttyök, pontok, szétsugárzó csillagok, jégvirágok csodálatos harmonikus rendben. Ihletett struktúra. A felső termekbe, nagy csarnokokba való remekmű. Kár, hogy ide leszorult, de hát egységet képez a festő jóval kisebb méretű többi művével, az olajképekkel és rajzokkal. A kiállítótérbe érve 80x65-ös, 70x50-es méretű olajképek sorakoznak.

 

Máriási Iván Havas kráter, olaj-farostlemez

Max Ernst szerű anyaglenyomatok, visszakaparások és törlések, festőkés nyomai, csurgatások és csapkodások fogadják a látogatót. Persze nem árt ismerni a technikát. A hatvanas-hetvenes években népszerű eljárás volt a fehér vásznat olajos alapozással lekenni, majd sötét, vékony olajfestékkel bevonni, ahonnan fokozatos elvétellel, a festék felitatásával, kaparásokkal és visszatörlésekkel, festőszer csöpögtetésével lehetett világosabb felületeket elérni. Sokan alkalmazták ezt, a magyar festők közül talán a legismertebb Szász Endre.

Máriási Iván: Kozmikus Térben, olaj-farostlemez

Máriási Iván festményein a vártnál kevesebb vizuális izgalom, káoszból alakult rend fogad bennünket, hiszen a festői kifejezést gyakran alárendeli a galaxisok, égitestek, csillagok és csillagködök naturalisztikus megjelenítésének és rendjének. Képei hasonlatosak az űrteleszkóppal készült színes fényképekhez, amiből valószínűleg azért elég keveset láthatott a hatvanas években, amikor ezeket a képeit festette. Alkotói magatartása mégis tiszteletreméltóan következetes, nagyszámú, kétteremnyi alkotást eredményezett.

Máriási Iván: Tűzhorizont, olaj-farost, 65x80 cm

Feltűnő az érzékenység, ahogy azt a minimális anyagmennyiséget alakítja, amit a zsírosra alapozott vászonra felhord. Fantáziája valószínűleg iszonyú sebességgel száguldott, festéskor formákat, égitesteket belelátott a nyomhagyással, kaparással, törléssel, csapkodással előidézett változásokba. Számára a kevés is sok volt.

Az igazi élményt a harmadik terem tartogatta, ahol is kizárólag tusrajzokat állítottak ki a kiállítás szervezői. Nagyméretű papírra, 61x86,5 cm méretben főként tustollal, esetenként filctollal rajzolt, távolról cseppkő, vagy jégvirágra emlékeztető alakzatokat. Technikája, rajzmodora egyéni, sajátos szépségű. Tusba mártott, de száraz ecsettel,(vagy esetleg grafit elmaszatolásával) puha árnyékokat rendezett struktúrákba, majd azokat a tustoll konkrét és kemény vonásaival ellenpontozta.

Máriási Iván: Genezis, tus-papír, 61x86,5 cm

Apró vonalakkal sokaságából fényes gázbuborékok, felhők tisztásai világítanak ki. Itt ott barokkos csavarokkal gomolyognak, keringenek formát keresve egy fényesebb központ körül (Genezis, 1966).A kép sugárzó, fenséges jellegű, akár Grünewald oltárképei. Alakokat képzelhetünk a sokaságba, hiszen a művész igyekezett a kozmikus jelenségeket egymáshoz rendelni, összefoglalni a kozmikus anyag szertelen áradást.

Máriási Iván: Elemi erők I., tus-papír, 61x86,5 cm

Az Elemi erők I. című tusrajzon kozmikus távolságból érkező robbanásszerű fényerő a teleszkóp optikájában megjelenő iszonyatos kimozgásával szembesülhetünk. Egy pillanat az örökkévalóságból az egyetemes grafikai képnyelv eszközeivel megragadva. Előképe nincs a huszadik század második felének magyarországi alkotásai között.

Máriási Iván: Sziklás hegyvonulatok, filctoll- papír, 61x81 cm

A Sziklás hegyvonulatok 1969-ben készült, filctollal rajzolt jégvirág struktúrák elrendezése enged a figurális analógiának. A néhány kiállított tájképe rávilágít a művésznek a vulkanikus jelenségek, a magmához kötődő érdeklődésére. Azt hiszem, itt is az ősanyag lávaszerűen fortyogó, emelkedő és süllyedő megjelenítésével van dolgunk. A fénylő felső rész alatt két hatalmas tajtékzó hullámba, vagy nevezhetjük akár hegycsúcsoknak ezeket az oszcillációt idéző formákat, amelyekbe rendszerezte, összefoglalta változásba lévő alakzatait.

Máriási Iván: Dies irae II. (részlet) filctoll-papír

A latin cím pontos fordítása Istenek haragja lenne, latin nyelvet tanult barátom szerint. A képen óriási erők csapnak össze legalább négy irányból. Fények törnek elő és a kozmosz sötétje a kép közepébe, kis helyre szorul össze. Ebből az úszó rája körvonalaira emlékeztető térből is száguldó üstökösök, naprendszerek, szabad energiák fénye tűnik elő. Időtlen, vég nélküli átalakulás, a világűr élő szövete, felfoghatatlan erők tombolása.

Csikós Tibor képzőművész, tanár

 

MÁRIÁSI MASZNYIK IVÁN

1928 - 1998

Máriási (Masznyik) Iván 1928-ban született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél és Berény Róbert voltak a mesterei. 1954 óta vesz részt kiállításokon. Egyetemi docensként ment nyugdíjba a Budapesti Műszaki Egyetem Rajz- és Formaismereti tanszékéről.

 

ÖNÁLLÓ   KIÁLLÍTÁSAI:


1956.  Budapest, Műszaki Egyetem
1966.  Budapest, Kulturális Kapcsolatok Intézete
1973.  Budapest, Műszaki Egyetem
1973.  Zalaegerszeg, Kisfaludy Terem
1975.  Nyíregyháza, Benczúr Gyula Terem
1977.  Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
1978.  Kaposvár, Vaszary János Terem
1981.  Budapest, Pataky István Művelődési Ház
1982.  Budapest, Mednyánszky Terem

 

KÜLFÖLDI  CSOPORTOS  KIÁLLÍTÁSAI: 


1966. Bologna, Pesare 
1968. NSZK, EsseVolkswang Museum
1981. Ausztria, Weigelsdorf, Fischa-Park

 

Fontosabb munkái:


Szolnok, Vegyiművek, mozaik (1960) sgraffitto 1961.
Budapest, Pedagógus-szálló, mozaik (1965).
Budapest, Pártfőiskola, sgraffitto (1966).
Budapest, Műszaki Egyetem, Színházterem, gobelin (1975).

 

Forrás: VirtuArtNet.hu

 
 
 
 

Egy kiugró lépcsőnél furcsamód a következő oktató feliratot helyezték el:

„ Absztrakt

Az absztrakt szó eredete a latin abstractus (elvont) és abstrahere (elvonni) szavakra vezethető vissza. A képzőművészettel összefüggésben az absztraktnak két alapvető jelentése van. Az egyik azt jelenti, hogy a képi sík hangsúlyos. A második jelentés inkább abban az értelemben utal az absztraktra, hogy nem világi, vagyis aminek a megítélése nem gyökerezik a valóságban, hanem absztrakt formákban és fogalmakban. A művész egy teljesen önálló képet alkot mértani formákból és vonalakból. Ezt a típusú képet hívják még nonfiguratívnak, nem ábrázolónak, nem konkrétnak vagy objektívnak.”

A svéd festményhármas után is izgalmas művek következtek, de előbb egy felirat állított meg.

Ez az oktató felirat pedig arról informált, mi is az avantgárd. Mára ez a kifejezés teljesen el­terjedt, és hétköznapivá vált. Azért mégis nézzük ezt a megfogalmazást:

„A modernizmus az állandóváltozásban létezés állapotát az avantgárdé szóval kapcsolja szorosan össze, ami eredetileg katonai szakkifejezés, és előőrsöt jelent. A modernista avantgárdé ismeretlen területeket vizsgál, elől jár és az általános ízlést változtatja meg. Az avantgárdé önképébe van foglalva a polgárellenesség és létesítmény ellenesség, amiért a modern művész gyakran a provokáló, a bohém vagy a kívülállószerepét ölti magára. A konstruktivizmus és konkrétizmus egy társadalmilag elkötelezettebb szerepet vett fel magára.”

A felirat mellé Bengt Olson (Svédország, 1930) olajfestményét, a Fosszilis szitakötő című képet helyezték.

„A värmlandi Bengt Olson Nemes Endre tanítványa volt a Valand művészeti iskolában. Organikus absztrakt formanyelvet fejlesztett ki. A nonfiguratívhoz közelít. Gyakran lehet azonban figurákat vagy tájképeket belelátni kanyargó ecsetvonásaiba. A Fosszilis szitakötőben egy törékeny szárnyú rovar rajzolódik ki ezüstszürkében a fekete háttérrel szemben.”

A kiállítóterem sarkában egy kis folyosó (lefüggönyözött átjáró) található, amelynek fala inkább kívülről volt jól szemügyre vehető. Itt egy méreteiben igen hatásos olajfestmény kapott helyet.

„Erland Brand a Valandon tanult, és korán saját vizionárus formanyelvet fejlesztett ki. A kép­alanyok önarcképek, földgolyóbisok és ívelt horizontok. A motívumok absztraháltak, kombináltak és duplán exponáltak. Brand változatos anyagokkal dolgozott, olajfestményeket, rézkarcokat, vízfestményeket, tusrajzokat és kollázsokat készített. Ezen az olajfestményen egy tájkép éggel van megjelenítve, lebegő golyóbissá vagy buborékká alakítva, azokra a képekre emlékeztetve, amelyek a földet ábrázolják a holdról nézve. Brandt képei absztrakt festmények az űrkorszaknak.”

Brandt nagyméretű vászna mellett egy színvilágban illeszkedő kísérleti mű kapott helyet.

„Ryndel Vänersborgban született. Egy értekezést írt az impresszionizmusról a Göteborgi Főiskolán 1947-ben. Ugyanebben az évben kurátorként alkalmazták a Göteborgi Művészeti Múzeumban, ahol intendáns lett 1954-ben. Múzeumi munkája mellett Ryndel művész volt, de csak az1982-es nyugdíjazása után állított ki elsősorban. A Tükrözés 2 egy konkrétista játékkal megalkotott élénk színű mű. A festék bőségesen felvitt, hogy életet és mozgást vigyen a sematikus kompozícióba. A motívum tükröződik a festmény mindkét felében.”

Itt ezen a ponton egy kiugrófal választotta két részre a teremvégét, rövidebb falát. A kiállítás szervezői ide posztamensen egy szobrot helyeztek el.

Shinkichi Tajiri (USA –Hollandia 1923 – 2009) Harcos című bronzszobrát.

„Shinkichi TajiriLos Angelesben született, egy japán bevándorló fiaként. Családját egy koncentrációs táborba internálták 1942-ben, miután Tajiri önkéntesként részt vett a második világháborúban. A háború elmúltával művészetet tanult Chicagóban, majd Párizsba utazott. 1956 után Hollandiában élt. Háborús tapasztalata tükröződik a Harcosban, egy három lábon álló és pajzsot tartó absztrahált figurában. A szétroncsolt, deformálódott figura rokonságban áll a kortársszobrokkal. Tajiris hegesztett fémszobrainak sajátságos kifejezés­módja van, amely gondolatainkat a science fiction világába vezetheti.”

A kiállítás következő részét az informel festészetnek szentelték. „Az Art Informel terminust Michel Tapié francia kritikus alkotta meg 1952-ben. Az Art Informel a francia Informe-ból származik, és formálatlant, vagy formátlant jelent, és egy különleges szenzibilitást, érzékenységet fed. A fogalommal Tapié egy tendenciát próbált definiálni a háború utáni európai festészetben, melyben ő radikális szakítást látott a modernizmus rendre és kompozícióra való irányultságában. Az informelek szembeállították az ellenőrzöttel a spontánt és irracionálisat. Egy irányzat az informelen belül a tasizmus (a francia tasche foltot jelent), mely többé vagy kevésbé véletlenszerűen festékfoltokból épül fel. Ezt a festészetet Skandináviában spontánizmusnak nevezik.”

Vegyük sorba az itt kiállított műveket.

1. Rune Jansson (Svédország, 1918-2014) Egy fiatal emléke, olajvásznon.

Rune Jansson az egyik elöljárósvéd képviselője az informel, spontán festészetnek. Levegős és kalligrafikus. Első pillantásra teljesen nonfiguratív, de Jansson gyakran használja kiindulópontnak emlékképeit a svéd szigetvilágról, a horizontról, az égboltról és a napfény hullámokról való visszatükröződéséről. Nem valósághű leképzésekről van szó, hanem arról, hogy egyszerű eszközökkel alkosson olyan képet, mely aktiválja az emlékeket, és megjeleníti a fény, levegő, tér és távolság érzetét. Jansson képeiben eltűnnek a különbségek az absztrakt és figuratív között.”

2, Eddie Figge (Svédország, 1904-2003) Cervantesnek, olaj és pléh lemez vásznon.

„Eddie Figge az űrt és a súlytalanságot kutatja egy levegős és kalligrafikus festményben. Egyszerű formák terjednek szét hatalmas üres felületek fölött, mint lebegő űrhajók az űrben. Gyakran tükröző fémlemezekkel, vagy fém­fóliákkal, melyeket a vászonra applikál, kombinálja a festményt. A Cervantesnek hódolat a Don Quijote írójának. Egy maszk, vagy pajzshoz hasonló fémforma rajzolódik ki egy világos alapra festett bézs felületen.”

3. Lage Lindell (Svédország, 1920-1980) Lődd le, akasztd fel őket, 1962, olaj-vászon

„A konkrétisták közül Lage Lindell volt az, aki világosan figuratív módon dolgozott. Az ő formanyelvét ritmusok és mozgás jellemzi. Ez a festmény a művész fekete-fehér periódusából való, mely a hatvanas évek első felét jellemezte. Fekete formákat csoportosít a csupasz vászon felületén. A cím meghatározza a tolmácsolást, de a motívum alig kivehető –alakok cölöpökhöz kikötözve, kivégezve, vagy felakasztva.”

A kép felett a falon, egy kinagyított Bridget Riley idézet svéd és angol nyelven „Én a természettel dolgozom, de teljesen új feltételekkel”.

4. Kumi Sugai (Japán 1919 -1996) Olaj és fémfólia vásznon

„Kumi Sugai Kobéban született1919-ben. Osakában folytatta művészeti tanulmányait és kutatta a hagyományos japán kalligráfiát ugyanúgy, mint a nyugati technikákat. A negyvenes években felfedezte az európai modernizmust.1952-ben Párizsba költözött, hogy az Academie de la Grande Chaumiéren tanuljon. Tíz évvel később elmozdult az informális kalligrafikus kifejezéstől, mellyel korábban dolgozott, hogy ahelyett inkább egyszerű formákra épülő mértani festészethez közeledjen. Sugait1965-ben mutatták be a Göteborgi Műcsarnokban.”

5. Sam Francis (USA 1923-1994) Hurrá! Litográfia

„Az amerikai non-figuratívfestőművészt, Sam Francist az absztrakt expresszionisták közészokták besorolni, de ő a fiatalabb generációhoz tartozik. Azonkívül Francis Kaliforniából való, ahol élt is, függetlenül a külföldön töltött időszakoktól. Francis erősen színezett, de levegős és könnyű absztrakt festészete a zen buddhizmus befolyása alatt jött létre. Színekben gazdag festményinek foltjait ritmikusan terjeszti szét a felületen, ugyanakkor a színek lecsorognak. Az üres felületek nagyjelentőséget kapnak. Francis művészetét a Moderna Museet 1960-as kiállításán mutatták be Stockholmban.”

6. Robert Motherwel (USA1915-1991) Cím nélkül, litográ­fia

„Robert Motherwell művészetet a California School of Fine Art-on, filozófiát a Stanford és a Harvard egyetemeken tanult. Európai utazásai után New York-ba költözött 1940-ben. Motherwell az egyik fiatalabb képviselője a New York-i iskolának. Ezt a terminust ő maga alkotta meg. Ő lett a mozgalom előljáró teoretikusa. Motherwell absztrakt stílusára jellemző a nagy, egyszínű felületek alkalmazása néhány egyedülálló ecsetvonás gesztussal, vagy formával. Néha szóleiratokkal vagy absztrakt kalligrafikus jelekkel dolgozik. ”

7. Mark Tobey (USA, 1890-1976), Kompozíció, 1957, tus papíron

„Mark Tobey Wisconsinban született, de Chicagóban nőtt fel, ahol művészetet is tanult. 1911-ben New Yorkba költözött. Miután1922-ben találkozott Teng Kuei kínai festőművésszel, Tobey érdeklődni kezdett a kínai kalligráfia és az arab és perzsa írás iránt. Tobey festészetét kalligrafikus ecsetkezelés jellemzi, amely gyakran az egész felületet befedi átvilágított rétegekben. Ez egy olyan formanyelvet eredményez, melynek érintkezési pontjai vannak az informellel és az absztrakt expresszionizmussal is. A Göteborgi Művészeti Múzeumban 1963-ban mutatták be egy kiállításon Tobey művészetét.

8. Elis Eriksson (Svédország, 1906-2006) Hozzáférhetetlen, akril-vászon

„Elis Eriksson Stockholmban született egy művészcsaládban. A Technikai Iskolában és a Művészeti Akadémián tanult. Karrierje kezdetén egy hagyományosabb, de mégis modern figuratív szobrászatot művelt. Viszont a művészet fogalom felé fordult, és alkotásoknak hívta műveit. Az ötvenes évek végén felhagyott a hagyományos szobrászattal a kollázs és az assemblage (együttes, gyülekezet) kedvéért, melyeket nyelvi elemekkel is gazdagított. A Hozzáférhetetlent informel firkák jellemzik, szétterjedve a kép fölött, mint valami rejtjelezett jelek.”

 

Folytatjuk.

Csikós Tibor

 
 
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME