Képzőművészet

Kent Lindfors festményei a Göteborgi Művészeti Múzeumban

2016. május 28.–szeptember 25.

Nemrégen egy számomra teljesen ismeretlen nevű göteborgi festő kiállítására látogattam el a városi múzeumba. A várakozáson felüli színvonal meglepetésként hatott rám. A tárlat a teljes - következetesen felépített - festői világot elénk tárja. Az idős korban járó művész kezdeti festészeti tanulmányaiba is betekintést nyerünk. Ezek realista képek, sivár, elhagyatott terek, műszaki formák, különböző gépek, fény-árnyjáték csupasz falakon, ajtók, ablakok festői jelekkel. Daruk és üres vagonok. Kikötői világ, nyitott rakodóterek hajókon, nagy tengerjáró kompok oszlopos csarnokai, parkoló járművek nélkül. Gondos mértani- perspektívisztikus megfogalmazás, kiegyensúlyozott kompozíciók, éles kontúrok. Egy tanult festőművész átgondolt tanulmányai. A szürke felületek alatt szenvedélytől izzó, időnként fellobbanó színekkel. A nagy, csupaszon hagyott felületek már itt is expresszív ecsetvonásokkal dúsított festői struktúrák. Számomra ismerős akadémikus, festői gondolkozás. Eszembe jutottak volt főiskolás osztálytársam munkái, pl. a budapesti Vojnich Erzsébet ürességtől kongó, belső tereket ábrázoló nagyméretű vásznai. A múzeumi tárlat világhálós ismertetője egyenesen aszkétikus realizmusról ír, ami elég találó kifejezés.

Hamarosan megvilágosodott előttem, hogy nagy, retrospektív kiállítást látok éppen, a múzeum három emeletén elrendezve. A legrégebbi munkák 1963-ból voltak, ugyanakkor idei vásznai is szerepeltek. Végigkövethető, hogyan alakultak ki művészetének visszatérő motívumai. A művész erős spanyolországi kötődésekkel rendelkezik. A hatvanas években hosszabb ideig tartózkodott egy Guadalope nevű helységben, ahol egy kutat többször is megfestett. La Fuenta címmel legalább 3 nagy vásznat találunk a kétezres évekből. Tulajdonképpen egy tucatnyi motívumot dolgoz fel újra és újra. Motívumaiban elmélyül, és nem tér át újabb motívumkörre. A kifejezésmódja egyre felszabadultabb, az elmúlt évtizedekben fényektől átitatott víziók kifejezéséig jut el. Művészetének tárgyai átcsúsznak egymásba, összeolvadnak, feloldódnak, új kifejezést alkotva.

: Csikós Tibor; 2016. október 25.; Találatok: 2379

Bővebben: Kent Lindfors festményei a Göteborgi Művészeti Múzeumban

iHuset 2016 - Kontrasztok kiállítás

Május 4-én, szerdán 16.00 órakor volt az iHuset 2016-os hivatalos megnyitója.

A jeles esemény egybeesett a csoportos művészeti kiállításunk megnyitójával a Göteborgi Városi Könyvtárban (Göteborgs Stadsbibliotek, Götaplatsen 3.) „Kontrasztok” címmel, mely ihletet merített a szülőföld és jubileumi ünnep szellemiségéből. A kiállítás május 8-ig volt látogatható. Három alkotó társult az iHuset rendezvény keretén belül: Knobloch László, Németországban élő fotóművész, Urbán Attila, performance és video-művész, és e sorok írója, Csikós Tibor grafikus, aki a kiállítás plakátját is készítette. Jómagam négy, az idén készült, tárgynélküli, színes rézkarcot mutattam be.

A tárlat gerincét Knobloch László karakteres fekete-fehér képei jelentették, mintegy 35 alkotás. Az erdélyi származású művész gyakran látogatja szülőföldje tájait. Képei nagyrészt itt készülnek, hiszen saját bevallása szerint is, érzelmileg messzemenőkig kötődik e tájhoz. Szinte kizárólag tájképeket fotóz, és csak fekete-fehér, digitális technikával készült képeket állít ki. Egyéni stílusa pátosszal teli, hiszen minden felvételén igyekszik a technika adta teljes szürke árnyalatskálát szerepeltetni. Az árnyékos, sötét felületek gyakran világos felhő, pára vagy víztükör felületéről visszaverődő fényfoltokkal ütköznek. A víz elem hangsúlyos, dinamikus része munkáinak. A szemlélő mindjárt az első találkozáskor szembesül a természet monumentális erejével. Szemléletmódja organikus, egységre törekvő.

: Csikós Tibor; 2016. augusztus 14.; Találatok: 2251

Bővebben: iHuset 2016 - Kontrasztok kiállítás

Monumentális képek festőnője

Ezúttal egy svédországi képzőművészeti jelenségről szeretnék beszámolni úgy, ahogyan én látom. Számomra új jelenség maga a téma, a „nőművészet” mint politikai fogalom, és a graffiti, mint festészeti műfaj. Ahhoz a művészgenerációhoz tartozom, amely a nyolcvanas években fejezte be egyetemi és posztgraduális tanulmányait. Bennünket nyilvánvalóan nem érinthetett még meg a graffiti mozgalom, mivel ez csak később, a kilencvenes években bontakozott ki. Tanárként azonban mégis kapcsolatba kerültem ezzel a világgal. Egy barátomnak köszönhetően 2014 őszén felhívtam a művésznőt, amikor az „alkotó iskola” program keretében graffiti festőt kerestünk munkahelyemen. Azonnal igent mondott, és a következő héten már be is mutathattam tanítványaimnak, amikor rövid látogatást tett Strömstad városában. Az iskola igazgatója azonban nem vállalta építési engedély beszerzését a monumentális festményhez, ezért beltéri felületet választottunk. A képzőművészeti szakkör diákjai, Carolina asszisztense, Daniel segítségével az egyik hosszú folyosó falát festették színesre az előírt, Emberi Jogok témájára megalkotott motívumokkal.

Vegyük számba mit ír hősnőnkről a mindenkori megbízható világhálós forrásunk, a Wikipédia:

Carolina Alexandra Falkholt, álnéven Blue, 1977. március 4-én született Göteborgban. Svéd művész, graffiti alkotó és zenész. Néha önelnevezésként használja a saját maga alkotta, csúfondárosan, önironikusan a grafitta kifejezést, amely a „fitta” szóra (női nemi szerv svédül) rímel.