Gubás Z. István volt az első magyar képzőművész, akit 2002-ben, Svédországba érkezésünkkor megismertem. Igaz, nem rögtön személyesen, hanem a göteborgi Majorna városrész könyvtárában fellapoztam Ewa Rudling Svenska konstnärer című könyvét, és egyszerre az egyik színes fényképen egy szikár, szakállas férfiember ragadta meg figyelmemet, aki nagyon furcsa módon arról beszélt a könyv lapjain svéd közönségének, hogy ősei székely „lófők” voltak. Jóformán magam sem tudtam akkor, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent, de a könyv lapjairól hamarosan kiderült.
A keresőben a következő adatok jönnek elő: Buváry Imre Gyula Stockholmban él, nős, 80 éves, 1995-ben megjelent könyvének címe: Från kultur till kultur (Kultúrától kultúráig).
- Kezdjük mindjárt a koránál. Ön 80 éves, de teniszezni jár, és általában sokkal fiatalabb ellenfelek fölött szokott győzelmet aratni. Minek köszönheti ezt a kitűnő formát?
- Érdemleges válaszom a kérdésre nincs, a művészpálya és az elme tornáztatása természetesen hasznosan ható tényezők. Egy hasonló kérdésre Picasso (aki nagy kort ért meg jó formában) azt válaszolta, hogy „a művész amikor bemegy a műtermébe, kint hagyja a testét, mint a muzulmánok a cipőjüket, és csak a lelke működik ott bent.”
Buváry Gyula /Csoport
- Ha jól tudom képzőművészeti, iparművészeti és tanári pályafutás áll a háta mögött. Minek tarja elsősorban magát?
- Mind a három területet ugyanolyan módon értékelem, talán a művészeti pedagógia lesz az, amire legtöbben fognak emlékezni. Beckmans Design School huszonöt év, Forsbergs Skola legalább tizenöt év, Konstakademiens Gravör Skola két év. (Az iskola teljes neve Skolan för gravörer & formgivare av värdetryck. Konsthögskolans avdelning för grafik. Konsthögskolans gravörskola volt a lerövidített változat, amit legtöbbször használtunk.) Itt képeztük ki azokat a specialistákat, akik ma a svéd bankjegyeket és bélyegeket tervezik és kivitelezik. Az itt kiképzett művészek egyike a nemsokára közrekerülő új svéd bankjegyek alkotója. Összevetve tréfából kiszámítottam, ha minden növendékemet, akiket legalább két évig tanítottam, összegyűjteném, meg tudnám tölteni a stockholmi Királyi Operaházat az utolsó helyig.
Zuhogó esőben autóztunk a norvég határon át. A repülő út hosszabb volt, mint a megszokott út Budapestre. Busszal mentünk be a Termini központi vasútállomásra, onnan pedig metróval a Valle Aurelia megállóig. Busszal tovább a szálláshelyig. Fáradtak és álmosak voltunk, de programtervezéssel fogadtak bennünket a szálláshelyünkön. Kávéval kínáltak, majd ecsetelték, hogy milyen lehetőségeink vannak. Tekintetbe véve, hogy az „Örök városba” érkeztünk meg, ezt akceptáltuk. Szálláshelyünk szépen rendbe hozott udvarában kisebb szökőkút csordogált, ahol tucatnyi teknősbéka emelgette ki fejét a sekély vízből. A délutánt pihenéssel töltöttük, örültünk, hogy megérkeztünk.
Vasárnap, október 26.
Reggel 6-kor kelés, 7:45-kor sorakozás Vatikán falainál, véletlenül egy magyar családdal egy sorban. Hátunk mögött egy koreai csoport zárkózott fel. Csirkekötéssel (fonaljáték) múlatták az időt a sorban álló gyerekek nagy örömére. Több mint egy órás várakozás után a múzeumba érve, megnéztük nagy gyorsan Raffaello stancáit, a Sixtusi kápolna freskóit, a térképcsarnokot és a Sixtusi kápolna freskóit. Teljesen felfoghatatlan volt. Közelről tanulmányozhattam Michelangelo jól ismert freskóit. Szinte minden egyes figuráját ismertem iskolás korom óta. Már nyolcadikos koromban másolgattam őket, még szinte semmit nem tudva a festészetről. Most, érett koromban a helyet is szemügyre vehettem, amit filmekből is ismerünk. Pl. a lánccal és lakattal lezárt bejárati ajtót, ami a valóságban egyáltalán nem attraktív, hanem szerény és jellegtelen.
Az utolsó ítélet az oltár felőli oldalon van, kis emelvény van előtte. Felmentem az őr mellé erre a néhány lépcsőfokra, és egészen közelről vettem szemügyre az alakokat. Egy buzgóbb teremőr érkezett, aki sürgősen letessékelt a többi turista közé. Több mint fél órát időztünk itt. Egyébként Raffaellót mindezidáig nem ismertem olyan mélyen. A hely adottságaiból lehetett érzékelni, hogy tulajdonképpen illusztrációkat festett megbízásból, nagyon magas művészi szinten. A palota négy termét festette tele.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
